Arra gondolok, ha már egyszer mi nem harcolunk, adjunk esélyt annak, aki azt ígéri, hogy harcolni fog értünk és helyettünk. Nem tagadhatjuk, hogy mi nem harcolunk. Bár gyakran voltunk az utcán, ritkán elegen és soha nem elég ideig. Két óra alatt egy homokozót nem lehet kilapátolni, nem egy kormányt.


Hagytuk, hogy Orbánék csaknem mindent elvegyenek tőlünk:

  • a Várat,
  • a ligetet,
  • a legjobb magyar egyetemet,
  • az Akadémiát, a fákat,
  • alternatív színházainkat,
  • intézmények tucatját;
  • kórházaink fenntartását egy olyan kormány vegye át, amely semmire nem becsüli az életünket: a kórházaink, mint az istállók, nem adnak elég pénzt orvosra, nővérre, berendezésre, megelőzésre, műtétre.
  • Hagytuk, hogy iskoláink léte, minősége ettől a kultúra- és tudásellenes barbár hordától függjön;
  • egy szavunk nem volt az özönvíz előtti „új” orosz metró ellen, egész nyáron verítékben fürödve utaztunk az ötven fokban;
  • elviseljük, hogy a főváros takarítatlan és mocsokban fürdik, a főutak, a keresztutcák, a kapualjak bűzlenek;
  • csak nézzük, hogy a főpolgármester hangszóróval üvölt a képünkbe.

Nem zavar minket,

  • hogy a különféle fővárosi szolgáltatások színvonala fényévekre van a bécsitől, prágaitól, berlinitől;
  • belenyugodtunk, hogy meg vagyunk fosztva a hangunktól, nem kaphatunk szót a kormány uralta közszolgálati rádióban, televízióban;
  • nem lázadunk fel, amiért ez a minden vérszomjas és bomlott rezsimet támogató kormány átgondolt városfejlesztés, a holnap Budapestje helyett fölösleges sportlétesítményekbe öli a százmilliárdjainkat.

Talán fel se fogjuk, hogy a döntési szabadságunk immár csak annyiból áll,

hogy az utcasarkon jobbra vagy balra fordulunk, vásárolni az Aldiba vagy a Lidlbe megyünk. Lényegi dolgokba semmi beleszólásunk, miközben Orbán és emberei tonnaszám viszik haza, mentik külföldre az adóforintjainkat.

Budapest jobbára az ő rokonai, haverjai, a hatalma alapját szolgáló klientúra üzleti érdekeinek megfelelően alakul, a mélygarázsok Tiborcz és Ráhel szállodáihoz kellenek, miattuk építik át a tereket, irtják a fákat. Mindez azonban elvétve szolgálja csak a mi igényeinket is. Még egy csecsemő életére is minimum két ember hat, a mienkre viszont egyetlen egy, és az sem felvilágosult, jó király, hanem egy a történelemben ritkán látott személyi hatalmat és vagyont felhalmozó, velejéig romlott despota.

A holnapi nap esetleg lehet a „holnap” kezdete,

az első nagyobb törés a Fidesz-gépezetben. A kétkedő hangok ellenére higgyük el, nem teljesen mindegy, kinek a kezében van a főváros és a nagyobb városok. A török ellenzéknek is fontos volt, hogy megszerezze Ankarát és az annál is háromszor népesebb Isztambult. És az idén ők meg is szerezték mindkettőt.

Úgyhogy azt javaslom, senki ne keressen létező és nem létező kifogásokat:

ha már egyszer mi nem harcolunk, menjünk, és szavazzunk Karácsony Gergelyre, és az ellenzéki önkormányzati képviselőkre. Orbán és polgármesterei rendszerében nem élhetünk tisztességesen.

Forrás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét