A cikk címe -ki ne ismerné- Lehár Ferenc világhírű operettjére, a Víg özvegyre utal, abban szól így a bonviván, Daniló gróf belépője. Igen, igen nálunk, magyaroknál fontos szerep jut a nőknek, de persze csak a „maguk helyén”, és ez a baj.
Félázsiai (fél)elfogadás
Tiszteljük a nőket egészen addig, ameddig elfogadják a macsó világot. Ezen az állásponton a világ boldogabbik részén már régen túlléptek, mi viszont egy helyben toporgunk. Olyannyira igaz ez, hogy a Kádár-rendszerben is egyetlen nő reprezentálta nemét a kormányban – Keserű Jánosné könnyűipari miniszter – és most is Bártfai-Mager Andrea tárcanélküli miniszter személyében.
Miért hiszi a mai rezsim, hogy a nők gyengeelméjűek, akiket szólamokkal meg lehet vezetni és ettől majd jól érzik magukat a pelus, fakanál, férjkiszolgálás Bermuda-háromszögében? Aki így gondolja, finoman fogalmazva is téved.
Kár azt sugallni, hogy minden, ami a nők karrierjét mozgathatja nőietlen és minden nő aki hivatást választ, árulója nemének. Nem.
Tisztelet és valódi tisztelet a nőknek, akik a társadalmak építéséből mindig a férfiakkal egyforma részt vállaltak, csak éppen őket nagyon kevesen süvegelték meg ezért.
Orbán, a fundamentalista
Orbán Viktor és „macsó”, kappanszerűre hízott csapata egyre kevésbé tud mit kezdeni azzal a számukra érthetetlen lénnyel, aki a „nő”. Múltba-tűnő férfiasságuk már régen nem sarkalja őket arra, hogy megértsék társukat. Ezek az emberek csak mint szülőgépekre, konyhai robotra a legjobb esetben is, mint potyautasokra tekintenek rájuk.
Márpedig már a XX. század is, a de a XXI. meg különösen más szerepet szánt a nőknek és ők – tisztelet nekik -mindent meg is tesznek azért, hogy megfelelhessenek az új, minőségileg jobb szerepkörnek, de sajnos léteznek még Orbánhoz hasonló fundamentalisták, akik csak a múltat tisztelik, azt is csak addig, ameddig úgy érzik, felhasználhatják ócska céljaik elérésére.
Egy nő több, mint csak asszony (Szendrey Júlia)
