Régi dilemma, hogy elfogadhatatlan figurák szellemi és erkölcsi szennyét bármilyen indokkal szabad-e beengedni mértékadó újságok, rádió- tévéműsorok, internetes portálok szerkesztett tartalmai közé. Véleményem: rendkívüli esetben ez ugyan elképzelhető, de csak akkor, ha a szerkesztő gondoskodik arról, hogy az illető ne játszhassa a szokásos játékát, ne hülyíthesse a közönséget. Úgy vélem, a HVG-nek ez nem sikerült.

Van, ahol fel se tűnik

Mint megírtuk, Dörner nemrég a Magyar Hírlapnak is kifejtette a nézeteit, de ezzel nincs gond, abban a nyomdatermékben valóban a neki megfelelő helyre is került. Olvassa azt a szebb napokat látott “újságot”, aki akarja.

Dörner és a szolidaritáshiány

A HVG egyébként kiváló Portré rovatában, a lap szeptember 24-i számában az Újszínház igazgatójaként hírhedtté vált Dörner Györggyel beszélgetett Mátraházi Zsuzsa.
A szerkesztőség döntése, hogy Dörner-portrét készítenek, bizonyára nem független a színművészetis diákok freeSZFE lázadásától és az e körül kirobbant kultúrharctól. A rengeteg szolidaritási megnyilvánulás mellett sajnos akadtak – a szakmájukban amúgy kiváló – színészek, rendezők, filmesek –, köztük az igazán jó színésznek számító Dörner is –, akik legalábbis nem szálltak szembe a diákok elleni kormányzati- és sajtócsahos-kampánnyal.

Dörner például a HVG-nek nyilatkozva azt a “megoldást” választotta, hogy elereszti a füle mellett a diákság és tanáraik függetlenségi harcával kapcsolatos kérdést, és azon fanyalog, hogy szerinte az ott végző színészek “értékelhetetlenek”. De sebaj, máshol van jó utánpótlás… Így értékel egy igazi magyar értelmiségi, ugye?
(Lapszemlém végén kiderül, hogy Dörnernek volt ennél egyértelműbb üzenete is a freeSZFE mozgalom résztvevőihez.)

Dörner és a magyarok

A HVG újságírója arra is rákérdez, hogy mégis, hogy értsük az Újszínház önmeghatározását, amely szerint ott gondozzák a „klasszikus értékeket magyarul”. Mire utal ez? „Hiszen itthon minden társulat magyarul játszik!”
Dörner így magyarázza a magyarázhatatlant:

„Magyar nyelven játszanak. Ez nem ugyanaz. Mivel a magyar nem világnyelv, könnyű észrevenni, hogy valaki anyanyelvként beszéli.”

A HVG újságírója erre nem hagyja annyiban, és tovább játssza az értetlent:

„Nem értem: a magyar színpadokon jó beszédtechnikájú kollégái játszanak.”

Erre Dörner már igazi miépes szellemű pimaszsággal válaszol:

„Hát akkor bizony tudatlan marad e tekintetben, mert én nem magyarázom el.

Egyszeregyet már nem érdemes az embernek ötvenéves kora után tanulnia.”
Mindez azonban válasz nélkül marad, a kisinterjú folytatódik, mintha mi sem történt volna, és mintha Dörner nem pontosan úgy gyalázkodott volna, ahogy Vidnyánszky a haza, nemzet, kereszténység fogalmait állítólag befogadni képtelen Karsai Györggyel tette…

Dörner és az „igaztalan vádak”

Sajnos azt is válasz nélkül hagyta a HVG, hogy Dörner a színházigazgatói kinevezése körüli felháborodás miatt így méltatlankodik:

„…nehéz időszak volt, amikor igaztalanul vádoltak”.

Ha nem emlékszünk, mik is voltak azok az „igaztalan vádak”, és miért gyűlt a színházhoz antifasiszta tüntető tömeg, sajnos a HVG-interjú mellett olvasható rövid életrajzból sem leszünk okosabbak. A hetilapból annyi derül ki, hogy Dörner és diáktársai főiskolásként rendszeresen jártak a Vígszínházba főpróbákra, és Dörner ott ismerkedett meg Csurka Istvánnal.

„Kivel barátkozzon a színész, ha nem egy drámaíróval?”

– olvashatjuk Dörner újabb nyegleségét, majd a HVG ennyit tesz hozzá:

„Később a szélsőjobboldali párt, a MIÉP elnökévé vált íróval közösen pályáztak az Újszínház vezetésére.”

Egy szó sem esik azonban a hírhedt pályázatról, amelyben volt minden, amit a csurkizmus jelent: „beteges liberalizmustól” a „globalizmus” elleni nemzeti élethalálharcon át a „kommunista mételyig”. (A miép-szagú szövegelés olvasható például itt és itt.)
Ha valami, ez a paranoiás világkép a beteges – és erre kapott színházat a Tarlós-korszakban Dörner.

Egy jellemző idézet a pályázatból:
„A Hátország (Dörner az orbáni “visszafoglaló” háborúsdi szellemében így akarta átnevezni a megkaparintandó színházat – T.T.) a szociálliberális iga alatt nyögő magyarságot jelképezi. Egy, az egész nemzet számára életbe vágóan fontos visszafoglalási igényt jelent be. Ennek a visszafoglalásnak egyik első, kicsi, de nem jelentéktelen ütközete lehet ez a színház. A magyarság a hátországból, az elnyomott, háttérbe szorított, elhallgatott, félreszorított nemzeti értékeivel, Bornemisszáival, Csokonaijaival, de Németh Lászlóval és Illyés Gyulával, fel egészen a mai követőkig megindítja a visszafoglalást a liberális, pesti vicchullám, pénzcsinálás és újabban a szórakoztató liberális állam sokszor a bordélyházak szintjére süllyedt csomópontjai ellen.”

Amiről szó sem esett a HVG Portré rovatában

Végül egy kis kiegészítés: Dörner alábbi megszólalása nem került szóba az interjúban, talán az interjú elkészítése után hangzott el, de itt érdemes hozzáfűzni a fentiekhez. Nagyon is fontos ecsetvonás a művész úr portréján.

Kövesdi Péter publicisztikájában (Homo hungaricus) így írt a friss Dörner-szövegről:

“Aki nem magyar, ne Magyarországon tanítson, és ne magyarellenességre nevelje az ifjúságot”

– mondta az ismert kutató, akinek tudományos munkássága önmagában is figyelemre méltó, tekintve, hogy ő Bruce Willis magyar hangja. A magyar ebben az esetben nem pusztán azt jelenti, hogy amit az amerikai színművész mond, azt ő a saját hangján mondja el azoknak a nézőknek, akiknek nem adatott meg az idegen nyelv ismerete. Amikor John McClane ezen a csodálatos nyelven, az ő összetéveszthetetlen magyar orgánumával azt mondja, hogy „le vagy te szarva a felismerhetetlenségig!”, abban benne van az összmagyarság üzenete az őt körülvevő ellenséges világ irányába. És felé.”

Németh Péter pedig ugyanerről a Hírklikkben:

“Aki nem magyar, ne Magyarországon tanítson, és ne magyarellenességre nevelje az ifjúságot”

– ezt Dörner György mondta, a színművészetin kialakult helyzetet értékelve. A nyilatkozattal nyilván az olvasók többsége is találkozott már, és vagy átsiklott felette, vagy egy picit elgondolkodott. Dörner nem tanult Orbán Viktortól; a kormányfő – korábban – világosan elmagyarázta, hogy a PC (politikailag korrekt) megfogalmazások időszaka lejárt, ami nyilván azt jelenti, hogy nem kell udvariaskodni, körülírni a mondandónkat; egyenesen és világosan kell kifejteni a véleményünket.

Nos, ha ezt a megfogalmazást átültetjük a dörneri kijelentésre, akkor nyugodtan kijelenthetjük: az Új Színház igazgatója zsidózott. Gábor György például, a közösségi oldalon, azt kérte a színidirektortól, hogy ugyan nevezné meg azokat az oktatókat az SZFE-n, akiket nem tart magyarnak. Majd elköszönt Dörnertől; Sáná tová 5781, írta. Vagyis boldog új évet kívánt neki, lévén akkor éppen zsidó újév.”

nyeregben

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét