Kiemelt hírek
Dr. Jordán Ferenc: „a védekezés egyébként talán csak akkor lesz igazán hatékony, amikor mindenkinek a családjában lesz már fertőzött vagy halott”
Dr. Jordán Ferenc hálózatkutató ökológus, az Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet igazgatója. Vele készített hosszú interjút a 24.hu, ennek egy részét -azt, ami a járványtagadásról- szól szemléztük.
Tavasz-ősz
A témát firtató első kérdésre, hogy hova tűnt az emberekből a fegyelem, mi változott tavaszhoz képest? így válaszolt a hálózatkutató:
Március-április környékén a járvány Olaszországban robbant be elsőként Európában. Ez már nem Ázsia, hirtelen mi is érintettek lettünk, és megijedtünk. Szeretjük is az olaszokat, emocionálisan mindenkit jobban megérint, ha itt a szomszédban halnak százasával az emberek. Amikor minket is elért, komolyan vettük, féltünk, sokkal jobban vigyáztunk magunkra, viszonylag fegyelmezetten vártuk a „végét”.
Május végére aztán a járvány és az ijedtség is lecsengett, hiába mondtuk azonnal, hogy lesz második hullám, azon sokan már nevettek kicsit. Azt gondolták, ez eddig elég kényelmetlen volt, anyagi veszteséget okozott, jó volt túllenni rajta. A közhangulat május végén, június elején már úgy alakult, hogy a tudósok össze-vissza riogatnak, aztán mégsincs semmi. A gazdaságot mentsük, nem akarunk több élesztőt felhalmozni a spájzba.
Még véletlenül sem hangzott el olyan, hogy hála a tudósoknak, nem lett nagyobb baj. A védekezés egyébként talán csak akkor lesz igazán hatékony, amikor mindenkinek a családjában lesz már fertőzött vagy halott, a személyes tapasztalat nagyságrendekkel növeli a „veszélyérzetet”.
Vírustagadás
Erre jött a vírustagadás, a megmondóemberek, akik szerint a vírus nem létezik, ha mégis, akkor háttérhatalmak hozták létre a manipulálásunkra, a maszk nem véd, sőt káros. Ők honnan jöttek elő?
Tavasszal a tudósok sokat szerepeltek a médiában, ettől talán kedvet kaptak a sarlatánok is Egy kis népszerűséget ők is szeretek volna lecsippenteni, reflektorfénybe kerülni, ha már mással nem tudnak büszkélkedni. Ekkor jött, hogy a vírus mesterséges, ránk szabadították: Soros, lapos a föld, minden egyszerre, ami a csövön kifér. Megjelent négy-öt szerencselovag, egészen elképesztően alacsony tudással és agresszív kommunikációval, hogy ők majd mondják a tutit. És megvan rajongótáboruk, Magyarországon egy komoly tömeg elegendően hülye ahhoz, hogy ezeket rögtön benyalja.
Nem is tudom, van-e még olyan ország a világon, ahol arányaiban az itthoninál több vírustagadó lenne – de nem is érdekel, ilyen statisztikákat meghagynék a közoktatással foglalkozó szakembereknek.
Nagyon konzervatívak vagyunk és a legrosszabb értelemben ragaszkodunk a „hagyományokhoz”
A magyarok többsége otthon malmozik a fotelben, panaszolja, hogy nincs mit csinálnia, minden térjen vissza a normális kerékvágásba. Kicsit együgyű ez a hozzáállás. Miközben a külföldi kollégáim egyre-másra szervezik az online meetingeket, továbbképzéseket, itthon az a vita fő tárgya, hogy hány ember este hány óráig lehet, pontosan hol és tényleg olyan fontos-e ehhez a maszk, muszáj-e kezet mosni.
Világjárvány idején egyének, cégek és országok szintjén is azok járnak jól, akik rugalmasak, és változni, alkalmazkodni tudnak. Semmiképp nem szabadna visszakerülni oda, ahol voltunk, hiszen a túlnépesedés, globalizáció, az iszonyat népsűrűségű területek, a természetirtás vezetett idáig, eddigi életünk a legkevésbé sem volt „normális”.
Tudom, nagy szavak, de a változást kicsiben kell kezdeni: mostantól nem betonozom le a kertem, hanem füvet nyírok, nem a Bermudákon, hanem maximum az Alpokban nyaralok, kerülöm a tömeget, mert veszélyes, hosszan sorolhatnám még. Nincs ezekben semmi új, de az értelmes emberek ma már elhiszik, belátják, csinálják.
Egyszerűbb valamit szeretni vagy utálni, mint érteni
Térjünk vissza még picit a vírustagadásra Miért hisznek sokan sokkal inkább az ismerőseik Facebook-posztjainak, hirtelen feltűnt megmondóembereknek, mint avatott tudósoknak?
Az emberek – főleg a nem túliskolázottak – könnyebben kinyilvánítják az érzelmeiket, mint a gondolataikat: egyszerűbb valamit szeretni vagy utálni, mint érteni. A megmondóemberekben pedig a szereplésvágy mellett lehet valami kisebbségi érzés. A negyedrangú orvos, ötödrangú biológus és a hatodrangú matematikus a tudomány legnagyobb ellensége, mert savanyú a szőlő.
Zsigerből mondani marhaságot sokkal kényelmesebb. Az egyszerű, világos, gyors üzenet népszerűbb, „jobban átmegy”, mint a tudósok szavai. Ők tények alapján beszélnek, sokszor feltételes módban, és bizony a COVID-19 esetén még úgy is rengeteg válasz hiányzik, hogy a kutatások egyébként talán soha nem voltak ennyire gyorsak és hatékonyak. Nem lehet a tudósok elé letenni egy vírust azzal, hogy holnapra oltást kérünk. Az időigényes, apró lépésekkel haladó kutatással szemben jóval csábítóbb a tömegek számára, amikor egy semmihez nem értő sarlatán ígérget, és úgy állítja be, mégis milyen egyszerű válaszok léteznek.
Azt gondolom a vírustagadókról, hogy szerintem a molekulákban sem hisznek, mert még olyat sem láttak. Ha nem látsz hullát, nem ismersz koronavírusos beteget, ne jelentse már azt, hogy nincs járvány.
Az összeesküvés-elméletekről pedig csak annyit, hogy amikor az egész világ érintett, minden ország, minden ember ugyanúgy szenved, milyen épeszű magyarázat létezik arra, hogy vajon ki ellen fogott össze Oroszország, Kína, Amerika, Soros és az Ördög? A marslakók ellen?
Egy járványnál azonban nincs magánügy
A tények semmibevételét mondjuk a laposföldesek esetén el lehet intézni egy kézlegyintéssel, de a vírustagadás, a maszkviselés elutasítása viszont józan paraszti ésszel is veszélyesnek tűnik.
Teljes mértékben. Ha valaki úgy hülye, hogy elmegy madárembernek és nekicsapódik a sziklának, az abszolút magánügy. Egy járványnál azonban nincs magánügy, nincs olyan, hogy „aki hülye, haljon meg”, mert ebben az esetben visz mindenki mást is magával. Egészen brutális módszerekkel, akár elzárással is fellépnék a vírustagadók ellen, mert életveszélyesek.
Ha egy megfelelően manipulálható közösségben ez a hozzáállás válik uralkodóvá, az máris járványgóccá válhat, és azonnal 10 millió ember számára jelent halálos fenyegetést Magyarországon (és persze a vírus azt sem tudja, hogy meg kell állni a határnál). Járvány alatt a vírustagadás minden formáját tűzzel-vassal irtani kell.
Ehhez képest a magyar állam sem tűnik olyan szigorúnak és „gondoskodónak”, mint az első hullám idején, mintha a cél nem ugyanaz lenne.
A politikusok lazítottak, nyilván a választók kedvét keresik és persze, meg kell oldaniuk a gazdaság problémáit
Nem könnyű nekik sem. De tavasszal sem álltak a helyzet csúcsán. Mondtak kemény dolgokat, de nem tartatták be, az emberek sokszor nem tudták, mit kellene csinálni. Nonszensz például, hogy polgármesterek döntenek településenként, kell-e maszk vagy sem, globális járvány esetén ez bohóckodás. A kórházi ágyak kiürítése valószínűleg világviszonylatban is kiemelkedő baklövésnek minősíthető – szükséges volt, de nem ilyen mértékben és nem ilyen áron.
Az első hullám alatt gyenge közepes teljesítményt nyújtottak, most viszont kifejezetten káros, hogy a döntéshozók következetlenek, szinte mindent megengednek.
Járvány esetén nem szabad az emberek kezébe adni a döntést, ne Kovács II József döntse el, hogy mit akar betartani.
Vagy tiltsunk be valamit, vagy ne, de most nem léteznek olyan kifejezések, mint „ajánlott”, „ha lehet” vagy „megoldható”. Amennyiben a helyzet valóban eszkalálódik, majd térden állva fogunk könyörögni, „gyerekek, vegyétek már fel azt a maszkot”? Kemény szabályokra lett volna szükség az első perctől kezdve, és komoly retorziókra. Amikor a szükséges tennivalók, intézkedések lényegét tekintve a legjobb tudósok egyetértenek, azt ne írja felül egy döntéshozó.
(Bihari Dániel teljes cikke a 24.hu-n olvasható.)
