Blogbazár
Egy vezér gyerekkora, avagy Orbán Viktor az „álomhajlító”
Szép csillagos volt az ég, az ágyból a kis parasztház még kisebb ablakán át jól látszott a káprázó égitestek sora. Miután mindent megtanult, megette kiporciózott vacsoráját, a lavórban hüledező vízben megmosakodott és meghallgatta a szegénysorból jött kisfiú bámulatos pályaívéről – ezt még nem értette pontosan, de biztos volt benne, hogy akarja – szóló tanmesét, elgondolkodva várta az Álommanó érkeztét. Jó kis nap volt! – gondolta végig az aznap történteket, és ami talán a legjobb volt benne, hogy apja még este sem akasztotta le a szögről a borotva fenésére használt bőrszíját, hogy „odahasson”.
Végre eljött az álom, „az enyhet adó”.
Kissé zavarosan indult, de mivel visszatérő volt, az elejét már megtanulta – még álmában is – kezelni, átugrani, irányítani. Na, nem különleges adottsága determinálta erre, hanem az a besulykolt, és már-már evidenciaszámba menő tézis, hogy szemellenzős akarással bármi és akár annak az ellenkezője is elérhető. Rendnek kell lenni, még, ha álomról van is szó, mert mint tudjuk, nem a szív, – ó dehogy – a rend, az bizony a lelke mindennek!
Orbán harcos jó éjszakát kívánt Brüsszelből – Kézitusa volt, afféle politikai kézitusa
Feltételezett mesevilágában ötvenes éveinek elején látta magát viszont. Egy hatalmas erkélyen állt egyedül – hisz ki lenne méltó arra, hogy vele egy gangon könyököljön? – és amerre ellátott, minden és mindenki az ő parancsát leste. Az emberek csak a szemük sarkából, szinte észrevétlenül sandítottak fel-felfigyelve, hogy mit talált ki aznapra a Nagyvezír. Nem volt egyszerű a feladata, hiszen már szinte minden ötlete megvalósult, vagy valósulóban van e kis hazában. Övé a Vár, – miénk a lekvár! – a Gellért-hegy, a Parlament, az Ifi park, az anyaföld tekintélyes része, a kultúra, népe összekuporgatott magánnyugdíj-kasszája, a sport, az ipar, a gazdaság, a szántók, és azok szántó-vetői – szóval nem egyszerű a helyzete – állapíttotta meg ismét, amikor a „hogyan tovább”-ról gondolkodott. Az persze elégedettséggel töltötte el, hogy hiába származott el, nem feledkezett meg az egyutcás kis falujáról, és metropolisszá változtatta. Persze, olyan „magyarosan”: kicsi, savanyú, de az enyém-metropolisszá!
Bödőcs Ádere vs. Áder Ádere – Harc az élővilágért, mínusz ember
Egy szó, mint száz: itthon mindent elért,
felforgatta, amit lehetett, visszaforgatta az idő kerekét, népét ellátta a számára megfelelő hittel – szóval ideje továbblépni! Irány Európa köztársasági trónja! Tessék, hogy ez értelmetlen, hogy ilyen nincs is? Nincs bizony, MÉG, de majd Ő megteremti, hiszen mi lenne számára megfelelőbb feladat, mint maga a lehetetlen.
Messzelátójában – aminek lencséjéről saját kézzel (!) távolította el a védőkupakot, nem úgy, mint az egyszeri hadügyér, aki kupakolva tekintett a fényes jövőbe, – már látta magát, mint e földrész megkérdőjelezhetetlen Igazát. Bár ilyen pozíció még nem létezik az oszló-foszló unióban, majd csinálunk egyet, „oszt jó napot! „- felkiáltással megnyugtatta lelkét, hogy megvan az új cél.
Tudta ő, ez sem megy majd harc nélkül,
de nem bánta, erre született, a folyamatos bozótharcra. Csak mellékesen jegyzem meg, hordott is magánál mindig egy csinos kis felfújható bozótot arra az alkalomra, ha éppen nem lehetne mi mögé bújva újabb és újabb harcot provokálni a valós, vagy kitalált ellenséggel szemben. Tehát, tennie kell még ezt-azt, le kell rombolnia pár demokratikus szabadságjogot, ki kell forgatnia sarkaiból az elavult demokráciák alapelveit, párszázezer ember túlélését kockára kell tennie, de mi ez ahhoz képest, hogy utána elhozhatja e térség a sosem látott – és sosem vágyott – mennybemenetelét. Ő, mint a kontinens Árgyélus királyfia.
Jókedvű ébredés után nap, mint nap elindult gyalog a szép megálmodott jövő felé.
Azért én még reménykedem benne, hogy létezik valahol a hazában egy másik kisfiú, vagy kislány, aki egészen máshogy álmodta meg a jövőjét, mindannyiunk közös eljövendőjét, és lassan úgy dönt, hogy előáll egy jobb ízű Magyarország receptjével. Alig várom, hogy megkóstoljam.
(forrás: városikurirblog)
Orbán harcba ment, puttonyában a temérdek vokssal, a győzelem mámorától (?) megrészegülve
Szerző
További cikkek olvasása a szerzőtől, a nevére kattintva.
Friss
- Akitől így búcsúznak kollégái, az valamit nagyon jól csinált! – ‘Köszönjük, Kati!’
- A mai kormányinfó legváratlanabb pillanata
- Jelentés a diliházból 3.
- Orbán Viktoré az ‘utolsó só joga’? – Díszdobozban megkapta az utolsó parajdi sótéglát
- Miket beszél Karácsony? Nem 18, csak 11.4 milliárddal vágja meg a kormány Budapestet!
- Nem a magyar jog ‘tudatlan’, hanem az alkotóin van szemellenző
- Karácsony Gergely: újabb kormányzati sarc a főváros ellen – Frissítve Nagy Márton mondandójával
- Magyar György: Sulyok államfő látszólag komolyan vette magát
- Apró Szijjártó – hatalmas Pepsi – Nagy az öröm: ‘hazatér’ az elbitangolt kóla
- A Magyar Posta osztalék gyanánt 476 ingatlannal fizet a tulajnak, ami az állam – Melyek ezek és mit kezd vele a kedvezményezett?