Gábor György: a magabiztosnak látszó nímandok és az ő kételyeik

Több helyütt is olvasom, hogy a „közszolgálati” (közszolgálati: ettől az ember bepisil a röhögéstől) M1 híradójának képernyőjére azt írták ki, hogy „Varga Judit lesöpörte Donáth Annát.”

Már megint a nyelv

Tessék csak felütni a Fidesz házilag tartott és gondozott fórumait a Pesti Srácoktól a Magyar Nemzeten át a 888-ig (és ma már meg lehet hosszabbítani a sort Bicskéig és Lovasberényig), nincs alkalom, hogy ne ütközzön bele az ember az alábbiak valamelyikébe:

„helyre tették őket”, „felmosták velük a padlót”, „padlóra küldték őket”, „kiütötték”, „lesöpörték”, „hazazavarták” „ráfagyasztották a mosolyt a képükre” és így tovább.

Ez a fajta dicsekvő, lehengerlő, diadalt sugalló szöveg nem más,

mint a kisebbrendűségi érzés legtisztább manifesztációja. Valójában a magabiztosnak látszó nímandok ezekkel a panelekkel leplezik le kételyeiket, félelmeiket, s törekszenek elaltatni bizonytalanságaikat. A világtörténelemben éppen úgy, mint a mindennapokban számtalanszor találkozhatunk ilyen esetekkel és hasonló módon kompenzáló, felettébb komikus alakokkal. A szocialista világ sajtója és a szocialista országok vezető politikusai kivétel nélkül ugyanezt művelték. Azóta ismertté vált a végeredmény.

Mellesleg a fentiek pendant-ja,

amikor – hasonlóan gigantikussá pénzelt arccal – arról számolnak be, hogy az ellenzék

„sivalkodik”, a zéró tolerancia nevében „ajvézik”, “tüntikézik”, aztán „hisztizik” vagy még ennél is szellemesebben „hisztikézik”.

A nyelv mellett pedig ott a retorika

Ma is megtudtuk, magától a kiemelkedő tehetségű, autonóm visszhangzó felülettől, Gulyás Gergelytől, hogy a Magyarországot elítélő jelentést Soros György mondta tollba.
Azt feltételezik, hogy amott senkinek sincs egyetlen önálló gondolata, mind ugyanolyan hülye, mint ők emitten, s maguktól nem képesek egyetlen értelmes elgondolást vagy mondatot elrebegni, ehhez minimum Sorosra van szükségük. Keresnek egy ad hominem ellenséget, aki aztán tollba mond, lediktál, szájba rág, lefizet, megvásárol, marionettként dróton rángat, zsarol és visszaél, a pénz- és (politikai) tőkespekuláns, és így tovább, ez is meghosszabbítva Brezsnyevig, Walter Ulbrichtig, Honeckerig, Gomulkáig, Todor Zsivkovig, Gustáv Husákig, Ceaușescuig vagy Biszku Béláig és Komócsin Zoltánig. Mintha mondjuk a nyugati sajtó, Londontól Sydney-ig, vagy New Yorktól Wellingtonig önmagától, saját iniciatívájára nem lett volna képes nagyjából ugyanazt elgondolni és megírni annak idején, például Szaharov Gorkijba történt száműzetésekor.

És Gulyás és remek kollégái és sajtósai feltételezése abszolút jogos,

minthogy saját helyzetükből indulnak ki: az ő köreikben tényleg csak akkor szabad egy pontot vagy egy vesszőt kitenni, ha a vezér arra engedélyt adott. Náluk tényleg van egy útszéli fiók-Cipolla, aki beint, ők meg a vezérlő tábornok intésére csatasorba rendeződnek.
Mintha a szép emlékezetű Pravda jelentését olvasná az ember:

„A burzsoá sajtó mintegy karmester intésére ítélte el a Szovjetunió békepolitikáját.”

Amúgy ez a kormánypárti-hatalmi logika tökéletesen kompatibilis napjaink orosz politikai logikájával, amelyből nyilvánvalóvá vált, hogy Navalnij önmagát mérgezte meg novicsokkal. Ezt az észjárást már meghosszabbították Moszkvától Budapestig. A kérdés csak az, hogy magát a novicsokot is tervezik-e meghosszabbítani.

Forrás

liska

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük