Gálvölgyi János: A gondolkodást még Orbán Viktor sem tilthatja be
Megosztás
Gálvölgyi János Kossuth-, és Jászai Mari -díjas színész, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a közelmúltban Németh Péternek adott interjút. A művész tavaly volt hetven éves, ötven éve áll a színpadon. Sikeres pályát tudhat a magáénak.
Számos színházi szerepe mellett fontosnak tartotta megemlíteni, hogy játszik még az Orlay produkció keretében a Hullaégető című darabban. Ez nagyon fontos számára, mert arról szól, ahol mi most tartunk:
„Annyira a máról szól, hogy volt, aki látva a darabot, azt mondta: még sem kellett volna beleírni aktuálpolitikai dolgokat. Pedig nincs beleírva semmi. Olyan mondatok vannak benne, hogy attól, hogy a Vezér megszüntette a köztársaságot, még meg kell figyelnünk az újságírókat, művészeket, takarítónőket, hogy tudjuk, mit beszélnek… Különben szétszéled a nyáj. Egy hangot nem írtunk bele. Bennünk is akkor szólalt meg igazán a szöveg, amikor az olvasópróbát tartottuk…”
A Heti hetesben sem politizált, csak elmondta azt, amit az adott ügyről gondolt.
Mert, úgy érezte akkor, meg most is, hogy gondolkodni talán szabad:
„Sok-sok bűn van ebben a mai rendszerben, de ez a gyűlölködés, ezt megbocsáthatatlannak tartom. És ez már terjedt a migránsok elleni gyűlölet-keltés előtt is. A hetven évre visszatérve: én már rég nem leszek itt, amikor ez még mindig tartani fog. Hogy azért utálnak, mert vagy? Kérdem én: miért nem tudunk leülni, beszélgetni egymással, pusztán azért, mert másként gondolkodunk bizonyos dolgokról?”
A Fidesz által meghirdetett kultúrharcról úgy véli,”nem tudja” miről szól, mint ahogy azt sem, hogy mi az, amit meghirdettek:
„Nekem nagy kedvencem volt a Hofi. Ő mondta: ha én vagyok a hatalom, mindent el tudok intézni, tudok adni Kossuth-díjat, színházat, újságot. Egyet nem tudok adni: tehetséget. Lehet állítani valakiről, hogy jobb író, mint mondjuk Mikszáth Kálmán, de ettől még nem lesz jobb.”
Eddig sem értette a tao rendszerét,
azt azonban látja, hogy a pénzosztás a jövőben megváltozik, a hatalom kezéből kapják majd a pénzt, akik eléggé kedvesek, akik viszont nem tetszenek, azok semmit nem kapnak majd.
„Beszéltem már én erről, felszólaltam a kollégákért, akkor viszont akadtak, akik felrótták nekem, hogy miért jár a pofám, mit panaszkodom mások nevében, panaszkodjanak ők.”
A művész nem bízik a gyors változásban, a jelenlegi rezsim bukását távolinak látja. Ezért nem is gondolkodott azon, hogy a rendszer elleni harc élére álljon:
„Nem, mert reménytelennek látom a helyzetet. Furcsa lesz, amit mondok, de itt tüntethetünk, csinálhatunk bármit, semmi nem fog változni.”
