Gyurcsány: hagyjuk a pávatáncot Orbánra! – Vagy együtt, vagy sehogy!

Vagy együtt, vagy sehogy. És ez mindenkire vonatkozik. Politikusra, szimpatizánsra, megmaradt tisztességes újságíróra és elemzőre, mindenkire. Kit érdekel, hogy kinek milyen fenntartásai vannak ezzel vagy azzal? Nekem is temérdek van. Temérdek.

Majd egyszer lejátsszuk ezt a meccset. De nem most….

Majd ha egyszer megint lesz szabad szó, szabad szerveződés, szabad egyház, szabad egyetem, és a többi. Egyszer. Majd ha demokrácia lesz. Addig meg hagyja mindenki abba, hogy “egyrészt, meg másrészt”. Hogy Orbán “tehetséges, de….”. Hogy jól kormányoz.
Ez mind hazugság az Orbán elleni harc tisztességes fogalomkörében. Önfelmentő, önigazoló magamutogatás.

Hagyjuk abba, hogy ki kivel nem….

Hogy ki nem jöhet a színpadra. Hogy ezt csak én csinálom, mert akkor lesz még plusz két százaléka a pártomnak. Ja. Annak lesz. Talán. A haza meg elveszik. Elég a demokraták “túlfeszített lényeglátóiból“ és a “hamis realistákból”. Harc van.

Aki nem érti, de mégis beszél és cselekszik, az nem segít, hanem árt.

Felszisszenni, felháborodni, posztot írni, utcára kimenni nem elég

Levezeti a feszültséget. Azt hiszed, tettél valamit. Megnyugszol. Azt hiszed, hogy megtetted, amit kellett. Ellenkezőleg! A harc gondosan kitervelt és megvalósított akciók sorozata. A harc nem lelkesedés, hanem munka. A fronton, és mögötte. A harc gondolatok és tettek offenzív jelenléte. Minden nap. Mindenki harcolhat. De a harc nem elég. Most háború van. És háborút csak közösen lehet nyerni. Jöjjenek lánglelkű civilek, emelkedett erkölcsű férfiak és nők, így-úgy szervezett körök, egyesületek, mozgalmak, pártok. Bárki. Mindenki.

De nincs egyéni meccs. Nincs helyezkedés

Aki jön, annak készen kell állnia arra, hogy közösen jön. Egy szervezett, tervezett, vezetett küzdelembe. Össze kell rakni. Együtt. Nem neked vagy nekem, hanem együtt. Ha csak védekezel, meghalsz.

Ha csak magadat véded, egyedül maradsz és meghalsz.

Ahogy történt az a CEU-val, a színházak függetlenségével, a szabad iskolával, az MTA-val, a kifeszített melóssal, a független sajtóval. Aki csak magát védi, az feladja a másikat. Aki egyedül hagyja a megtámadottat, az elárulja azokat, miközben maga is szabad préda lesz, mert ő is egyedül marad, amikor majd ő következik a sorban.

Így ölnek meg bennünket egymás után. Ha hagyjuk.

Parlamentáris demokráciát akarunk

Ez a pártok tisztességes versengésén, a pártokban megjelenő népképviseleten keresztül lehetséges. Vagy találjatok ki másik politikai rendszert! Szervezett politikai szándékok, akaratok, programok versengenek egymással. A szervezetlenség a szervezett diktatúra legjobb barátja. Ezt akarjátok?

A függetlenség nem azonos a demokraták küzdelmének rombolásával. Az önállóság nem egyenlő a közös küzdelem elárulásával.

Kell még pár perc hírnév?

Egy jó szöveg, ami majd címlapra kerül? Egy rendes váll-lapogatás, közös röhögés, hogy jól megmondtuk? Tényleg megéri? Ez lenne a tét?

Eljött az idő. A kijózanodásé, a számvetésé. Minden demokratának. Tíz év nem elég az értéshez, a felismeréséhez? Ha mindenki ugyanazt teszi a demokratikus oldalon, mint amit eddig tett, akkor az eredmény is ugyanaz lesz, mint amit eddig elértünk. Majdnem semmi.
Vagy együtt, vagy sehogy.

Mondom minden demokratának, minden európai hazafinak.

Forrás

Péterfy Gergely: felnőttünk egy rab országban, aztán eljött a szabadság, aztán az ország eltűnt

Hajós András: ezeknek semmi más, csak szavazat és pénz kell - Még mindig nálunk a póráz...!

Kocsis Máté: Nem lesz több hétpárti, nem akarunk "valami dizájnerrel vagy Magyar Györggyel" egyeztetni!