Blogbazár
Gyüttment, vagy őslakos? – ez a kérdés Gárdonyban!? – Egy ékverő városvezetés-sztori….
Nem lehet unalmasnak nevezni mostanság a gárdonyi mindennapokat: parti területek beépítéseit célzó városvezetői döntések, 60 évre bérbeadott parti terület, bagóért átjátszott önkormányzati partszakaszok és fizető parkolók, betonfal, halpusztulás, alacsony vízállás, fürdőzés tiltása és büntetése a Holdfény sétányon, átmenetileg bezárásra ítélt strandok, kiszáradó madárrezervátum.
Nem lehet unalmasnak nevezni mostanság a gárdonyi mindennapokat: parti területek beépítéseit célzó városvezetői döntések, 60 évre bérbeadott parti terület, bagóért átjátszott önkormányzati partszakaszok és fizető parkolók, betonfal, halpusztulás, alacsony vízállás, fürdőzés tiltása és büntetése a Holdfény sétányon, átmenetileg bezárásra ítélt strandok, kiszáradó madárrezervátum. Címszavakban ezekkel a hírekkel került be az országos sajtóba városunk az elmúlt egy évben. Mindezekért Tóth István szerint nem a város vezetése a felelős, sokkal inkább a szabad partszakaszokért és a tó kiszáradása ellen tüntető, az önkormányzat döntései ellen cselekvésre szólító városi civilek okolhatók – jellemezte a kialakult helyzetet a Gárdonyi Közlöny.
Új dili: a gyüttment kontra őslakos ellentét szítása
„A Közlöny szerkesztői közül többen hosszasan szoktunk beszélgetni a gárdonyi emberek közé tudatosan éket verő, a városvezetés és az őket minden kritikátlanság mellett követő „patrióta” emberek által egyre gyakrabban negatív fennhanggal használt nyaralótulajdonos vagy betelepülő kifejezésekről” – kezdte legújabb bejegyzését a Facebook oldal.
„A Gárdonyban eltöltött idő és a lakcímkártyán feltüntetett adatok alapján történő megkülönböztetés mindennapos
és független attól, hogy honnan költözött a városba, vagy évtizedes távlatban tölti a nyarakat a településen.
Bár helyben költ és fogyaszt, fizet a szolgáltatásokért és viseli az önkormányzat által kiszabott közterheket a városi tulajdona után, akkor sem gárdonyi, csak egy betelepülő vagy nyaralótulajdonos!
Azt már láttuk és személyes élménye is lehet mindenkinek, hogyan kell nemzetiség, bőrszín, vallási nézet, szociális helyzet és szexuális identitás alapján különbséget tenni ember és ember között, de pusztán a fent említett élethelyzet miatt alsóbbrendűnek tekinteni embereket egyszerűen kőbunkó mentalitás. Ez pedig egy volt pedagógus és iskolaigazgató vezette önkormányzat esetében pedig igazi hungarikum.”
„A leginkább akkor tetten érhető a kirekesztésnek ez a formája, ha az egyénnek vitája, nézetkülönbsége támad a várost szélsőségesen paternalista felfogásban irányítókkal
Ilyenkor a konstruktivitás helyett a polgármester jellemzően a fent említett kifejezések valamelyikével érvel a város lakosa ellen. Mert hogyan ismerhetné saját mikrokörnyezetét jobban a gárdonyi városvezetésnél a településen alig pár éve tartózkodó pár, vagy a nyaralóját generációkon át fenntartó család?! Ennél fogva az általuk támasztott, megfogalmazott igény sem lehet helyénvaló, még olyan bagatell viszonylatban sem, mint a zárt kutyafuttató vagy kutyaürülék gyűjtő létesítése (amiről városunk egy megválasztott képviselője új városi szokásként beszélt pár hónapja). Nincs is belőlük egy sem a városban.
Sajnálatos, hogy ezen nem mindenki háborodik fel, hanem egyesek, éppen a magukat „lokálpatrióta” csoportként definiálók – élükön egy békéscsabai fiatalemberrel – bokacsattogató, szolgai elfogadással teszik magukévá a kirekesztést. Hiszen legyen ez a vezetési stílus bármennyire is primitív, mégiscsak a övék, így vitán felül áll, ugye.”
A birodalmi gondolkodásmóddal és a felülről irányított kulturális minta kézbesítői jellegű követésével viszont több probléma is van
Elsősorban megalázó az egyén számára, bár ezzel nem feltétlen vannak tisztában és inkább ez a pszichológiai része. A nagyobb gond ha csak importál és átvesz gondolatokat ez a csoport, akkor soha nem lesz önállóan, kreatív módon, függetlenül gondolkodó közösség. Bizonyára nincs is erre igényük, éppen ezért annyira hasznosak!
Viszont a követett irányvonalat, a hétköznapi diszkriminációt már mindenki megélheti, aki konfrontálóik a polgármesterrel a Velencei-tó vízszintje, szemétgyűjtők, szabad partszakaszok, halpusztulás, ingatlaneladások, felszámolt kerékpáros pihenő, fakivágások, átgondolatlan betonozások stb. miatt.”
A városvezetés már rég lemondott mindazoktól, akik nem az ő politikai ideológiájukat követik
Viszont ha az elmúlt években többségében Székesfehérvárról, Budapestről ideköltöző, nagyvárosi szemlélettel rendelkező emberek alapvető kívánalmait, továbbá az ezzel megegyező helyről érkező nyaralótulajdonosok észrevételeit is semmibe veszik a világnézeti és felfogásból fakadó különbségek miatt, akkor kik maradnak? A város teljes lakosságához képes alacsony léptékű, legfeljebb másfél, két ezer főt számláló csoport, akik egy részének a kötőanyag ehhez a közösséghez az egyéni boldogulásuk vélt vagy valós lehetősége. Így az legalább annyira esetleges, mint a képviselő-testületi tagok személye.
Igaz, jelenleg az ő kezükben összpontosul a városban minden hatalom, de a bezárkózó szemléletükkel kvázi indián rezervátumot csinálnak Siófok, Keszthely és Balatonfüred után az ország negyedik legnagyobb tóparti városából, ahol az idegenforgalom és a vendéglátás jelentené a megélhetést a legtöbb ember számára.
Éppen ezért nem a saját polgáraira és turistáira rendőröket küldő, politikai alapon listázó, szabad partszakaszokat megszüntető, bűnbakot kereső, fenyegető, nárcisztikus polgármesterre van szüksége a városnak, aki gyűlölik az idegeneket, az ide költöző és akadékoskosdó nagyvárosi embereket, a nyaralótulajdonosokat, kutyásokat, kerékpárosokat, mindenkit, aki nem olyan, mint ez az egy-két ezres csoport. Gárdonynak egy befogadó, kulturált, toleráns, vendégszerető, alázatos, konszenzust kereső vezetőkre és közösségekre van szüksége. Ha ez meglesz, előítélet nélkül végre mindenki otthon érezheti magát a településen.”
Szerző
