Hernádi Judit: vannak korszakok, amikor be kell nyalnunk valakinek
Megosztás
Hernádi Judit Jászai Mari-díjas színésznő, a közelmúltban a Magyar Narancsnak adott interjút. A művésznő beszélt színházi szerepeiről, a színpadi mű megszületésének a folyamatáról, s elmondta véleményét napjaink közéletéről is. Mindezt, ahogyan tőle megszokhattuk, szókimondóan, kendőzetlenül tette.
A mai rezsimhez való viszonyát jól érzékelteti, amikor arról beszél, ha megkínálnák egy állami díjjal, elfogadná-e:
„Ezen már gondolkodtam, és arra jutottam, hogy nem bírnám elfogadni. És amikor erre gondoltam, rám tört a szégyenérzet, mert amikor Blaskó Péter nem vette át Gyurcsánytól a Kossuth-díjat, úgy éreztem, nincs igaza. Amikor eljátszottam a gondolattal, hogy én most ebben a rendszerben átvenném-e, és arra jutottam, hogy nem – nem mintha ez a veszély fenyegetne –, szóval, akkor úgy gondoltam, felhívom Blaskót, és megmondom neki, hogy figyelj, Blaskó, neked igazad volt, van ilyen helyzet. Azt hiszem, most nem lehet állami díjat elfogadni. Nekem nem lehet. De isten ments, hogy mások felett ítélkezzek!”
A színésznő úgy gondolja, hogy a felmenői között az apai nagyapja volt hozzá hasonlóan nagy ellenálló.
A családi legendárium szerint a papa 1947-ben lépett ki a kommunista pártból. Az ő szavajárása az volt, hogy a kutyából nem lesz szalonna:
„…..az enyém meg az, legalábbis már elég régóta azt szoktam mondogatni a gyerekemnek, hogy itt háború van. A háborúban mindig az adott pillanatot kell túlélni, csak arra kell figyelni. Nem kell megmagyarázni, hogy mi volt tegnap, nem kell arra gondolni, hogy mi lesz holnap.”
Hernádi Judit úgy éli meg a napjaink Magyarországán történteket, hogy az országban békétlenség, háború van:
„Ma már jobban, mint amikor először elkezdtem mondogatni. Elég mélyen benne vagyunk. Nem tudom, mi a túró lesz, csak azt, hogy ez biztosan nem marad így. Ez az egyetlen előrejelzésem. És ez legalább annyira pozitív, mint negatív.”
