Hiszti a teniszpályán

Most készülök leírni egymilliomodszor az agyonkoptatott sablont, miszerint a tenisz arisztokratikus, úri sport és pont egymilliomodszor jut eszembe, hogy ez mennyire nem igaz. Épp eleget látjuk, hogyan viselik ki magukat a legnagyobbak is – sőt, főként a legnagyobbak! – a pályán, a közönség előtt. A kisebbekről már nem is szólva.

Tegnap például a francia Benoit Pairenek sikerült bolondot csinálnia magából ország és világ előtt. Pedig nem is tartozik a nagyok közé.

A francia versenyző a washingtoni ATP-tornán veszítette el az önuralmát, nem, mintha korábban olyan sok lett volna neki, de mikor ellenfele, Bagdatisz fogadóelőnyénél a hálóba ütött egy lecsapást, és ezzel 5-2-es előnyhöz juttatta ellenfelét a döntő szettben, a francia a rontást követően leült a földre, és őrült módjára csépelte ütőjével a talajt, amíg ripityára nem törte.

Hát igen, a híres ütőtörés. Annak idején Björn Borg volt az ütőgyárosok kedvence, ő ugyanis szakmányban zúzta pozdorjává a sporteszközeit, bár Ilie Năstase sem volt az angolos hidegvér szobra, ő káromkodott, ordítozott, sőt, vénségére egyre több botrányt okoz, habár szólhatna valaki Pairenek, hogy nem a hisztériás rohamoktól lesz világklasszis valaki: ha én elégetek egy gitárt, az nem ugyanaz, mint amikor Hendrix égette el.

No, de Paire nem érte be egy ütő szétverésével. Egyet mindenki le tud amortizálni, a valódi nagyság eléréséhez több kell! Mondjuk, megnyerni a mérkőzést, de ha már az nem megy, folytassuk a rohamot. Felállt és dúlva-fúlva a székéhez csörtetett, egy méretes rúgással köszöntve az alkalmatosságot. Majd a táskája mellett fekvő ütőjére taposott, de így nem érte el a kívánt hatást, úgyhogy felkapta és tiszta erőből földhöz vágta. Így már összetört ez is, szép szabályosan.

„Miután második áldozatával is végzett, magába roskadva lehuppant a padra, ekkor lépett hozzá Bagtatisz vigasztalólag, úgy tűnik, ez már neki is sok volt. Ám ha valaki azt hitte volna, hogy ezzel véget ért az ámokfutás, alaposan tévedett.

A következő játékra vonulva Paire beszórta a pálya közepére az elintézett ütők roncsait, teniszezni pedig már nem volt hajlandó. Szépen végignézte Bagdatisz szerváit, majd – rend a lelke mindennek – a meccspontot követően összetörte a nála lévő ütőt is harmadiknak.

– A beszámolók szerint a közönség a meccs után hangos zúgással jelezte nemtetszését a franciának, aki viszonzásul még gúnyosan megtapsolta a publikumot, majd távozott. A mérkőzést 6-3, 3-6, 6-2 arányban Bagdatisz nyerte.” (Index)

Hát, kérem, mondhatnánk, hogy felmondta a szolgálatot az a túlfinomult idegrendszere, mely oly jellemző a zsenikre. Mondhatnánk, és nem lenne igazunk, hiszen ha Paire ideggyenge volna, akkor minden mérkőzésén jeleneteket rendezne, de ez messze nincs így: két hete, az umagi salakpályás tornán teljesen normálisan, sportszerűen viselkedett, mikor Fucsovics elverte. Nyoma nem volt hisztériának.

Akkor miért nem, most miért?

Nos, nem tudjuk biztosan, de nem kizárható, hogy a washingtoni pályán több volt a kamera, és a hisztikirály nagyjelenete azoknak szólt.

https://www.youtube.com/watch?v=4eWxvI9zVAc

Akárhogyan is, üdvös lenne, ha a Nemzetközi Tenisz Szövetség lépéseket tenne az önuralmukat egyre gyakrabban elvesztő játékosok megfegyelmezésére. Én magam két eszközt javasolnék.

Az első a szigorú pénzbüntetés, ugyanis nincs semmi, ami nyugtatóbb hatással lenne azokra a megbolyduló idegekre, mint az, ha tudjuk, hogy egy kis cirkusz komoly összegbe kerülhet nekünk.

A másik eszköz még ennél is egyszerűbb. Rendszeresítsenek a pályákon egy-egy vödör hideg vizet, és hisztikézés esetén húzzák a tomboló játékos fejére.

Kipróbált, ősi gyógymód.

Így talán a közönség is játékot láthatna, amire befizetett, nem drámakirályok őrjöngését.

Szele Tamás

Sport Mindig

Kapcsolódó:

A törött teniszütő

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük