Hollik, a hídorzó

Őszinte bámulója vagyok Hollik István minden megnyilvánulásának. A Fidesz kommunikációs igazgatója olyat tud, amit nem könnyű utánacsinálni: egyszerűen bármit, de tényleg bármit hajlandó felmondani, elismételni.

Nem akarom megbántani, de ha csőre volna, a megszólalásig hasonlítana egy szajkóra.

Ám ezt a hasonlatot nem folytathatom, csúnya dolog az embereket dehumanizálni. Ha nagy is rá a kísértés. Mert ma azt az üzenetet volt szíves tolmácsolni, hogy ha a főváros így viselkedik, az eddig mérhetetlen türelmű Fidesz javasolni fogja a kormánynak, (amely majd nagyon meg lesz lepve), hogy

„vegye át az állam a fővárostól a Lánchídat”,

a használati jogokkal (?) együtt.

Magyarul államosítsa

Szédítő perspektíva.

Vagyis ha Hollik holnap betör bármelyikünkhöz és kirabolja, utána arra hivatkozva kobozza el maradék cuccainkat, és véteti állami gondozásba a gyerekeinket, hogy pénz híján nem tudunk gondoskodni róluk.

És még neki áll majd feljebb. Ez teljesen reális lehetőség. Olvasom, -ha szabadna egyetlen percre mégis visszatérni a szajkóhoz-, nem elég, hogy „éneke nagyon változatos, érdes, nyávogó, fütyülő hangok keveréke”, de

„a fészekrablástól sem riad vissza”.

Magyar György: a Lánchíd része a világörökségnek, ezért a kormány kötelessége annak megóvása