Őszinte bámulója vagyok Hollik István minden megnyilvánulásának. A Fidesz kommunikációs igazgatója olyat tud, amit nem könnyű utánacsinálni: egyszerűen bármit, de tényleg bármit hajlandó felmondani, elismételni.
Nem akarom megbántani, de ha csőre volna, a megszólalásig hasonlítana egy szajkóra.
Ám ezt a hasonlatot nem folytathatom, csúnya dolog az embereket dehumanizálni. Ha nagy is rá a kísértés. Mert ma azt az üzenetet volt szíves tolmácsolni, hogy ha a főváros így viselkedik, az eddig mérhetetlen türelmű Fidesz javasolni fogja a kormánynak, (amely majd nagyon meg lesz lepve), hogy
“vegye át az állam a fővárostól a Lánchídat”,
a használati jogokkal (?) együtt.
Magyarul államosítsa
Szédítő perspektíva.
Vagyis ha Hollik holnap betör bármelyikünkhöz és kirabolja, utána arra hivatkozva kobozza el maradék cuccainkat, és véteti állami gondozásba a gyerekeinket, hogy pénz híján nem tudunk gondoskodni róluk.
És még neki áll majd feljebb. Ez teljesen reális lehetőség. Olvasom, -ha szabadna egyetlen percre mégis visszatérni a szajkóhoz-, nem elég, hogy “éneke nagyon változatos, érdes, nyávogó, fütyülő hangok keveréke”, de
“a fészekrablástól sem riad vissza”.
