Kiemelt hírek
„Jóslófájás” 2022!
Amennyiben jó a sejtésem, durván száz nap múlva megtudjuk, mit csinálunk önmagunkkal egy újabb időszakaszban. Mondjuk, egy újabb négy évben. Ez az én „jóslófájásom”.
Amennyiben jó a sejtésem, durván száz nap múlva megtudjuk, mit csinálunk önmagunkkal egy újabb időszakaszban. Mondjuk, egy újabb négy évben. Ez az én „jóslófájásom”.
Aki nem őt akarja, az nem ússza meg?
Azt már megtudtuk, mit csinált a szavazópolgárok tizede a változások érdekében. Gúzsba kötötte az ország felének a kezét, mert egy vakrandi igényességével rámutatott a szeretet lovagjára, aki cserébe megígérte, hogy aki nem őt akarja, az nem ússza meg szárazon. Őszintén remélem, ez az ország kész változtatni. Immár nem csupán az orbáni szemfényvesztést, de az ellenzéki idiotizmust is jó lenne meghaladni. Attól tartok azonban, ez a változás 2022-ben legfeljebb csak el tud kezdődni.
Az lenne a jó, ha Magyarország ismét felépítené szuverenitását
A neoliberális Fidesznek és a neoliberális ellenzék összefogásának a baloldal az igazi alternatívája. A baloldal, amely szocializmust akar, ami – röviden megfogalmazva – a szolidaritáson alapuló és mindenkire kiterjedő ‘jóllét’, a közösségi társadalomban kiépülve. Aki azt hiszi, hogy az embereket és a természetet egyaránt megnyomorító kapitalizmus meg tud javulni, az igen keveset értett meg az elmúlt fél évezred történéseiből. Aki pedig a szocializmust Sztálin, Rákosi és más, hasonló gazemberek felfogásával azonosítja, az tulajdonképpen két kézzel ragaszkodik az emberiség mihamarabbi pusztulásához.
A választékot elnézve 2022-ben így is, úgy is marad a provinciális Magyarország, aminek – ugye – az a lényege, hogy a világ többi részén nem tudják azt, amit mi itt helyben nagyon is. Hogy t.i. mi kell nekünk. Nemzeti öntudat, keresztény család vs. EU-tagság, demokrácia. Mintha ezek kizárnák egymást. Pedig nem. Ráadásul messze nem csak ez a lehetséges választék.
Az lenne a jó, ha Magyarország ismét felépítené szuverenitását. Brüsszellel szócsatázni, közben a nagytőkét minden luxusban kiszolgálni, az nem szuverenitás. Brüsszel vállán zokogni, közben a nagytőkét minden luxusban kiszolgálni, az szintén nem szuverenitás. A szuverenitás a saját teljesítményre és a valós képességekre épített érdekképviselet. A melldöngetés, hogy majd én aztán…, az ugyancsak nem szuverenitás. Az csak a már említett provincializmus.
A hátralévő száz nap félidejében államfőt is cserélünk
Államunk olyan, amilyen. Egyesek szerint ezer éves, valójában pedig mindig megújítható. A hűbéri állam, az idegenek által üzemeltetett állam, a monopolkapistalita állam, a proletár diktatórikus állam, a liberálanarchista, vagy a nemzeti paternalista állam legyen a múltunk, de ne az örökségünk, a jövőnk pedig végképp ne! Irány a ‘jólléti’ állam!
Ennek érdekében a pártom, az ISZOMM fog köztársasági elnökjelöltet állítani.
Szerző
