Sorting by

×

Szanyi Tibor: a demokrácia teteje

Joe Biden amerikai elnök régi kezdeményezésére a múlt héten lezajlott az a nagyszabású virtuális világkonferencia, amely a demokrácia globális megújításának menetrendjét volt hivatott elkészíteni. Az eredmények olyannyira laposra sikeredtek, hogy a világsajtó alig-alig számolt be róluk, bár az elején még nagy volt a felhajtás. A történet azonban mégis tanulságos.

A konferenciára az EU tagállamai közül egyedül Magyarország nem kapott meghívást, amelyre válaszul a magyar kormány megfúrta, hogy az EU képviselői ott egységes álláspontot képviselhessenek.

Hát itt tartunk….

Ha a gyanútlan olvasó arra gondolna, miszerint a gonosz amerikai elnök az Orbán-rezsim iránti mély ellenszenvét akarta ezzel a durva udvariatlansággal kifejezni, akkor jó helyen jár, de téved.

Az USA nem ilyen finnyás. A konferenciára ugyanis számos olyan ország képviselői kaptak meghívást, amelyek esetében abban sem lehetünk biztosak, hogy magát a demokrácia szót intézményesen használnák. Innentől kezdve azt hihetnénk, hogy a demokrácia jegyében a renitensek is megszólalhatnak, de a magyar kormány annyira renitens, hogy ő aztán mégse. Igen ám, csakhogy pusztán jogilag nézve minden, a jogállamiságot hiányoló nyilatkozat és vélekedés ellenére sehol a Földön semmilyen eljárás nincs Magyarország vonatkozásában, amely a demokrácia taposását tárgyalná. Nagyon leegyszerűsítve, a világ szemében Magyarországon jogállamiság ugyan nincs, ám demokrácia az van.

Ettől az ellentmondástól függetlenül Magyarország meghívásának elmaradása aligha csupán a kétoldalú kapcsolatok hőmérsékletének tudható be

Egy ilyen művelet egészen alkalmas lakmuszpapír lehet az európai uniós kohézió és szolidaritás tesztelésére is. Nos, az európai kormányok vezetői, a lengyelt (!) is ideértve sima vállrándítással reagálták le az incidenst, s vidáman csatlakoztak a konferencián felszólalók sorába. Sőt, maga az Európai Bizottság sem izgatta fel magát, hiszen a közös álláspontot lehetetlenné tevő magyar vétóra igazából egy szót sem szólt, viszont Ursula von der Leyen nemes egyszerűséggel tulajdonképpen a konferencia társelnökeként mondott köszöntő beszédet.

“Egyedül vagyunk, Tibor!” – mondaná erre Horn Gyula, és ezúttal is igaza lenne.

Az Orbán-kormány valóban sokat tett azért, hogy az uniós kormányok többségének nemtetszését kiváltsa, ami idehaza is a szavazópolgárok durván felének haragját korbácsolta immár éktelenné. Konszolidált gondolkodással tényleg dühösek lehetünk a NER minden gazságára, elsősorban a féktelen üzleti rablások, illetve a magyar lakosság nagyobbik felének szociális nyomorba taszítása okán. Abban viszont kételkedhetünk, vajon az EU és tagországainak vezetői ezúttal helyesen jártak-e el?

Véleményem szerint nem

Akkor sem, ha immár nagyon bántó az a süketek párbeszéde, ami az EU intézményei és a magyar kormány közti kommunikációt jellemzi. Az EU sorozatosan jelzi a magyar jogállamisággal kapcsolatos gondjait, amire az a szokásos budapesti válasz, hogy tulajdonképpen nincs is olyan, hogy jogállamiság. Pedig van.

Megint nagyon leegyszerűsítve ez független igazságszolgáltatást jelent.

Budapestről nézve viszont a kormány mindent a szuverenitás oldaláról láttat, amit meg az EU nem akar érteni, mondván senki nem mondott le a szuverenitásáról, csupán annak bizonyos elemeit a tagországok közösen gyakorolják. Nos, az Orbán-kormány nemes egyszerűséggel érteni sem akarja, miként lehet a hatalmat közösen gyakorolni, s ennek bizonyítékaként gyorsan beszántotta a tárgyalt értekezleten képviselendő EU-álláspontot.

Azt állítom, hogy ez a budapesti válasz hosszabb távon rendkívül kártékony, ám az adott helyzetben kifejezetten adekvát volt

Ha az EU reflexei elégséges szintű szolidaritást tartalmaznának, akkor most az lett volna a helyes válasz, hogy ha a fő-házigazda amerikai elnök nem hívja meg a magyarokat, akkor az EU-ból a többiek sem vesznek részt. Viszont pont azért tartjuk az EU intézményeit, jelesül az Európai Bizottságot, hogy az ilyen konferenciákon teljes terjedelmében ismertesse ennek a szövetségnek az álláspontját, ami kábé ugyanaz, mint az amerikai elnök hatalmas bölcsessége, miszerint

“a demokrácia sehol nem tökéletes, és soha sem végső állapot. Minden apró nyereség, minden egyes korlát lebontása csak elkötelezett és szakadatlan munka során jöhet létre”.

Egyébként valami hasonló gondolat áll az EU alapszerződéseinek nyitó fogalmaként is: “ever closer union”, azaz “minél szorosabb egység”, ami ugye sohasem lesz tökéletes, de folyamatos aprómunkával elérhető.

Nos, ez az aprómunka nem lett most elvégezve

A hatalmi nyertes azonban az USA, amely nyugtázhatja, hogy az EU (sajnos) nem sokat törődik az alapértékeivel és a belső szolidaritásával, ennél fogva például 76 évvel a Második Világháború után is az USA és az oroszok döntik el még azt is, hogy lesz-e Európában újabb háború, vagy sem, ezúttal Ukrajnában érlelődve.

A ISZOMM, az új magyar baloldal a szuverenitás és a szolidaritás új egyensúlyait keresi. Ennek értelmében a magyar diplomáciának azt javasoljuk, hogy erő helyett inkább ésszel, de legfőképp a hosszú távú szempontokat mérlegelve alakítsa ki a táncrendjét. Jelen esetben kevésbé az USA felé, sokkal inkább az európai szövetségeseink felé lenne érdemes nehezményezésünket kifejezni, amire kellő ‘apropó’ lehetett volna az új német kormányfő megválasztása. Ehhez képest a magyar kormányfő sajnos a durcás kisfiú jelmezét öltötte magára, ezért aztán most ott vagyunk, ahol a part szakad.

Szuverenitás és szolidaritás. Erre a két szóra lenne érdemes felfűzni a magyar külpolitikát, idehaza viszont maradjunk meg a demokráciát és a jogállamiságot célzó törekvéseinknél. Azt azonban ne felejtsük, hogy mind a négy (2+2) vezényszó csak jóllakott emberek számára iránytű, tehát a szociális válság felszámolása nélkül egyik sem fog menni.

 

Szanyi Tibor: a demokrácia teteje

átver
A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Egy hozzászólás itt: “Szanyi Tibor: a demokrácia teteje

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.