A szociológus szerint komplex jelenség az, amit NER-nek hívunk. Az alapján, ahogyan a médiumokkal, a civilekkel bánik, vagy bánt a hatalom, ahogyan politikailag nyúl bele mindenbe, azt mondhatjuk, hogy politikailag integrált lett a mai magyar társadalom.

“….hozzátartozik a politikai ellenzék harmatgyenge teljesítménye is…”

“Ezt lehet úgy is értékelni, hogy a meglévő társadalmi egyenlőtlenségeket úgy fagyasztja be a NER rendszere, hogy nagy tömegben nem nyújt lehetőséget a társadalmi feljebb jutásra. Bizonyos szempontból befagyott társadalmi hierarchiával működik a rendszer. Ugyanakkor elérte azt is, hogy nagy csoportok a társadalom legtöbb rétegében kapjanak annyit a rendszertől, illetve féljenek annyira a lecsúszástól, hogy kimondva vagy kimondatlanul, de elfogadják azt a rendszert, amiben élnek. Ehhez persze hozzátartozik a politikai ellenzék harmatgyenge teljesítménye is…..”

… legitim a korrupció?…”

A kutató hangsúlyozta, a fejlesztési források felosztása projektekben történik, ami a mi országunkban kivételes lehetőséget nyújt a politikának arra, hogy beavatkozzon a gazdaság ügyeibe. Vannak, és nem is kis arányban, nyílt korrupcióra utaló jelek, de ebben a rendszerben többé-kevésbé legitim módon osztható szét fejlesztési forrás:

“A közmunka sikere például strukturális értelemben legalábbis kérdéses. 2015-től a kormány a szociális forrásokat is egyre inkább a fejlesztési projektek irányába terelgeti. Egyre kevesebbet költ szociális és társadalompolitikára, és azt is úgy, hogy a lent levőknek abból egyre kevesebb jut. A fejlesztési programok összege növekszik, a rendszer pedig befolyásolni tudta, hogy a klientúrának jusson a pénzekből, ami messze nem a tetten érhető korrupció, legálisabb formája annak, hogy a politikailag felépített új társadalom létrehozását ezzel elősegítsék.”

Varázsütés…

Az akadémiai doktor kiemelte, a magyar társadalom harmadának életviszonyai nagyon különböznek egymástól: vannak nagyon szegények, és vannak, akik ebben az egyharmadban is jobban élnek azoknál, akik mindennapi hiánnyal küzdenek:

“Egy ilyen mértékű lemaradás kompenzálása nem megy varázsütésre. Mindenesetre az, ami 10 év alatt ezen a területen történt, nagyon összetett eredményeket hozott. A meghirdetett politika és a gyakorlat szerint is arra törekedett a kormányzat, különösen az évtized közepétől, hogy munkaalkalmat teremtsen a rászorulók számára, és ne szociális segély formájában juttassa őket tisztességesebb megélhetéshez. Ez nem egy eleve ördögtől való gondolat.”

Maradt az egyenlőtlenség…

Úgy látja, történt előrelépés is, amit a szlogenek szintjén megfogalmaztak, ugyanakkor a magyar társadalom rendszere, az egyenlőtlenségek, a csoportok közti távolságok lényegüket tekintve nem túl sokat változtak:

“Persze nagy különbség van aközött, hogy valaki munkanélküli segélyt, vagy egy idő után azt sem kapott a NER előtt, vagy most közmunkában jut neki egy kicsivel több, esetleg a közmunkából kikerülve, az ott megtanult szakértelemmel el tud helyezkedni. De azért nem valószínű, hogy ez a változás tömeges mobilitási folyamatokat indított volna el. Úgy látom, hogy annak a problémának a megoldása, amire a NER reagált, nem könnyű feladvány.”

Egy hajszálnyira a szegénységtől….

Beszélt arról a tapasztalatáról, azzal, hogy a lent lévők, mérhető módon, különösen 2015–2016 után, kaptak valamit, anyagilag is kifejezhetőt a rendszertől. A fogyasztásuk is növekedett kicsit 2017-ben, 2018-ban:

“Ide számítjuk azokat, akiket nem lehet ugyan a szegények közé sorolni, de csak egy hajszál választja el őket attól, hogy lecsússzanak. Éppen ezért a megragadható biztonságot előnyben részesítik. Akik meg teljesen leszakadtak, elesettek, azoknak semmiféle politikai megnyilvánulási lehetőségük nincs, soha senki az érdekeiket nem képviselte. A fölöttük lévő, állandó bizonytalanságban élők egy részét, az alsó középosztályt úgy ahogy, utoljára a maga furcsa politikai szerepalakításában Torgyán József tudta megszólítani, más nem nagyon.”

A vidéken láthatatlan ellenzék….

Megfogalmazta, hogy szerinte melyek azok az okok, amelyek közrejátszanak abban, hogy legnyomorultabb falvak, illetve a hátrányos helyzetű kisvárosok lakói a legnagyobb támogatói a kormánypártoknak:

“Nem lebecsülhető az az identitáspolitika sem, amely megtalálja az utat az alul lévőkhöz is. A helyi rendezvények sora, a populáris kultúra ennek a bizonyos alsó egyharmadnak az aktívabb hányadát is a társadalomhoz köti. Ha ezek a rendezvények csak az érzését adják meg annak, hogy nem sodródtak ki a társadalomból, hanem annak a szerves részei, és ezt megélhetik, akkor azt mondom, ha van politikai mestermű a NER rendszerében, akkor ez az: az életkörülményeik nyomorszintjével ellentétben, sokak elfogadják a rendszer változatlanságát. Politikai képviselet hiányában és a kisebb településeken gyakorlatilag láthatatlan ellenzéki alternatíva miatt mást nem is igen tehetnek.”

Forrás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét