Bulvár
Kovács Ákos: „aki pártpolitikát vizionál a dalaimba, az számomra vitaképtelen”
„Kikérem magamnak, hogy ne legyen jogom a saját lemezemen, a saját dalomban arról beszélni, ami foglalkoztat. „Transzfób” meg „genderellenes”: minden diktatúra ilyen varázsszavakkal, megbélyegzési technikákkal dolgozik, hogy aki esetleg másképp merészelne gondolkodni, az féljen és kussoljon. Ez az elnyomás gesztusa, a nyilasok, a kommunisták, a nácik, a maoisták jelrendszere: nem tűrik az ellenvéleményt, kizárólag azt lehet gondolni, amit ők előírnak” – vallja Ákos, aki már harminchat éve van a pályán.
Nem érti, mi a gond vele….
Ákos a napokban jelentette meg Metropolis című dupla stúdióalbumát, amely rövid idő alatt aranylemezzé vált. Az énekes-dalszerző-ex étteremtulaj új lemeze sokaknál kiverte a biztosítékot. Ákos most nemcsak az album fogadtatásáról, hanem az őt ért kritikákról is beszélt az Indexnek, hangsúlyozva, hogy konzervatív nézetei mindig is jelen voltak művészetében. Az énekes szerint azok, akik szerint a lemeze egyenesen pártpolitikai állásfoglalás, az bele sem hallgatott rendesen.
„Aki pártpolitikát vizionál a dalaimba, az számomra vitaképtelen: vagy meg se hallgatta, vagy tele van előítélettel. Arról beszélek, amiről akarok, ebbe senki nem szólhat bele. Bob Dylannek megmondta valaki, mire gondolhat? A Rolling Stones megrendelésre aggódott, hogy csak egyetlen puskalövésnyire vagyunk a háborútól? Ne vicceljünk már. Ideológiavezérelten nem lehet érvényes dalt írni. Ezt csak szerelemből, meggyőződésből lehet csinálni. Én konzervatív vagyok, pont. Bárki más világnézete számomra dalszerzési szempontból teljesen közömbös
– hangsúlyozta.
„A normalitás védelmében”
A leghevesebb reakciót a Kékből rózsaszín című zeneszám váltotta ki, ami sokak szerint leképezi azt a – transzfób, genderellenes – világképet, amely a kormánypártokat is jellemzi. Ákos szerint előre tudni lehetett azt, hogy fóbiásnak bélyegzik majd őt, ha a normalitás védelmében próbál megszólalni.
„A fóbia indokolatlan félelmet jelent, bennem biztosan nincs ilyesmi. Erősen indokolt aggodalom viszont van. Például azt gondolom, hogy nem segít senki lelki problémáin, ha egészséges szerveket metszenek le róla.
A dal egy kétségbeesett apa segélykiáltása nyomán született. Miért nem szeretjük annyira ezeket a gyerekeket, hogy segítsük őket saját maguk elfogadásában? Arról nem beszélve, hogy ez óriási üzlet is. Nevezhetnek, aminek akarnak, ezzel akkor sem fogok egyetérteni. De amúgy kit bánt, ha nekem személyesen ez a véleményem? Én ezt mondom, más meg mást. Mi a probléma?”
Vajon ki akar jót a magával megbékélni nem tudó embernek? Az, aki megerősíti a lelki zavarában, esetleg a csonkolásig? Mégis milyen világot szeretnénk hátrahagyni a gyerekeinknek?
A feleségem a múlt héten a reggeli mellé bekapcsolt egy BBC-podcastot vérnyomásnövelőnek, ami arról szólt, hogy brit iskolákban egyre gyakoribb, hogy egyes gyerekek kutyának meg macskának képzelik magukat.
Nem vicc, komoly arccal arról elmélkednek „a brit tudósok”, hogy mit csináljanak azokkal a gyerekekkel, akik nyávogással kommunikálnak és megkarmolják a társaikat. Nem szólunk, nem merünk szólni, mert egyből fóbiásnak nevezik az ember.”
Elfogadás – na nem mindenkit, csak aki ….
Ha én Napóleonnak képzelem magam, bevisznek a diliházba, de ha nőnek, akkor azt tisztelni kell?
– tette fel a kérdést Ákos. „Szobrokat döntenek le, regényeket írnak át, mindezt zavaros ideológiák alapján. Olyan dolgokat erőszakolnak ránk, amit tíz évvel ezelőtt még körberöhögtünk volna. Ezt értelmetlennek és rendkívüli veszélyesnek tartom, ebből így katasztrófa lesz – fogalmazott Ákos, hozzátéve: a gyerekeink ránk vannak bízva, és szeretnünk kell őket annyira, hogy „nem hagyjuk őket ilyen zsákutcákban bolyongani, visszafordíthatatlan döntéseket hozni”.
Kikérem magamnak, hogy ne legyen jogom a saját lemezemen, a saját dalomban arról beszélni, ami foglalkoztat. „Transzfób” meg „genderellenes”: minden diktatúra ilyen varázsszavakkal, megbélyegzési technikákkal dolgozik, hogy aki esetleg másképp merészelne gondolkodni, az féljen és kussoljon. Ez az elnyomás gesztusa, a nyilasok, a kommunisták, a nácik, a maoisták jelrendszere: nem tűrik az ellenvéleményt, kizárólag azt lehet gondolni, amit ők előírnak.
Még, hogy Orbán….
„A következő miniszterelnökök alatt töltöttem meg sportcsarnokokat: Antall József, Boross Péter, Horn Gyula, Orbán Viktor, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon. Én játszottam a legtöbbször az egykori Budapest Sportcsarnokban, lassan már hazajárok koncertezni a Papp László Arénába. Ezek után nyugodtan kijelenthetjük, hogy aki szerint az én sikerem a NER-nek köszönhető, az egyszerűen nem beszámítható. Még az ártó szándékú „kritika” is eldadogja, hogy Ákos a saját jogán az, aki. Tőlem senki nem tud elvtelen dicséretet idézni politikai párt vagy politikus kapcsán, az biztos”
– magyarázta Ákos.
Az énekes azt is elmondta, hogy szerinte a „politizáló zenész” bélyegét jól beazonosítható aktivisták ragasztották rá, noha ő – ellentétben „balos pályatársai közül többel” – sosem tette egyik párt logóját se a koncertplakátokra. Ő úgy véli, a zeneszámai beszélnek helyette is.
Van olyan énekes kolléga is, aki listán indult politikusként, de neki ezt is szabad. Én még csak hasonlót se csináltam. Nekem nem kell definiálnom magamat – a dalaim megteszik ezt helyettem. Kétségtelenül léteznek talpnyalók és elvtelen, törleszkedő emberek, de én nem tartozom közéjük. Nem tegnap óta vagyok konzervatív. Harmincnégy évvel ezelőtt, 1990-ben írtam A Megváltó című számot. Saját értékítélettel élem az életemet, ez minden megnyilvánulásomból egyértelmű, és eddig több bajjal járt, mint előnnyel, maradjunk ennyiben
– mondta Ákos.
Szerző
