Blogbazár
L. Ritók Nóra: Menthetetlenek vagyunk…..
Oktatási szegregáció. Most nagyon megosztó téma lett. Mindenféle indokot olvasok megint, leginkább azt, hogy a „másik oldalt” is nézni kellene…
…aki akar, aki tanulna, de nem hagyják…
Indokolják sokféle vérmérséklettel, miközben ők is csak az egyik oldalt nézik…csak épp nem a cigányt…vagy nem az SNI-t.
„Külön kell oktatni őket!”
-ebben értenek egyet. Aztán majd abban is, nyilván, hogy külön vegyék igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat. Vagy, a közlekedési eszközöket. Külön boltba járjanak…hogy ne zavarjanak.
NE LEGYENEK SEHOL
Falakat építünk, ahelyett, hogy megoldást keresnénk. Hihetetlen, ahogy leköpnek az emberek mindenféle megközelítést.
„Eddig senkit sem zavart a szegregált oktatás?!”
-kérdezi az, aki most találkozott a témával. Pedig csak be kellene ütnie a google-ba, és látná: nem újkeletű a probléma.
„Ebből éltek eddig a roma értelmiségek!”
-mondja a másik, sorolva a neveket is. Majd rögtön hozzáteszi:
„ Attól meg óvjon meg az isten mindenkit, hogy a roma integrációban a gádzsók dolgozzanak (ilyenek, mint én).”
Remek. Akkor ki?
Olvasom a kommenteket, egy darabig…aztán abbahagyom. Menthetetlenek vagyunk.
Inkább nézem ezt a kislányt. Ma kapott egy emléklapot, egy rajzáért. Nézem a boldog kis arcát, és arra gondolok, miért kell ennek így lennie? Tudom, erre is az jön majd:
„vigyem haza, költözzek hozzájuk, írassam ide a gyerekeim, bizonyára nem voltam még ilyen osztályban, iskolában, nem is láttam cigányt, most még aranyos, de majd 10 év múlva nézzem meg, ja, hát rajzolgatni persze, hogy tudnak, de olvasni biztos nem”, stb…
Azt nem értem, hogy tud a rossz, a negatív sokkal gyorsabban, erősebben hatni, mint a jó, a pozitív. És azt sem, hogy akik vezetői pozícióban vannak, miért a rosszat erősítik.
Szerző
