Szanyi Tibor: bér(lakás)harc – záróra előtti (lakás)végkiárusítás

Szögezzük le: az a kormány, amely csak hébe-hóba nyújt be törvényjavaslatokat, sokkal inkább egyéni képviselői indítványokról határoztat az országgyűlési többségével, az ne csodálkozzon, ha a felháborodott kritikák most legkevésbé Böröcz László gyakorló nímand lakás rabló törvénytervezetének, hanem Orbánéknak szólnak.

A benyújtott előterjesztés – törvénnyé válva – kötelezné az önkormányzatokat a tulajdonukban lévő lakások elkótyavetyélésére

Teljesen mindegy, hogy időtlen idők óta kezelt romhalmazokról, avagy vadonatúj, modern ingatlanokról legyen szó. Arról nem is beszélve, hogy egyes önkormányzatok alig-alig, mások pedig tudatos és hosszú távú építkezéssel tettek szert ingatlanvagyonra. A törvény lényegében egybemosná a hatalmas értékű budavári műemlék-lakásokat a külvárosi szobakonyhákkal. Nem utolsó sorban a bérlőket is, akik közül az igen jómódúak gyönyörű, esetenként több száz milliós lakásokhoz juthatnának bagóért, illetve azokat, akik egy millió forintot sem tudnának összeszedni a bérlakásuk akármilyen olcsón való megszerzésére.

Mi a kormány célja? Ne szépítsük! Záróra előtti végkiárusítás

A NER immár bő évtizedes országlása során nem csak a hatalom pöffeszkedett fel a Várnegyedbe, hanem a sleppje is. Az egykori fideszes polgármester szélesre tárt karokkal fogadta a jövevényeket (avagy inkább NER-migránsokat), s adta át nekik az értékesebbnél értékesebb vári bérlakások kulcsait. Az volt a vélekedés, hogy itt akkor is a Fidesz lesz az úr, ha akár az összes többi önkormányzat vörösbe borul.

Tévedtek. Beütött a malőr

A hatalmi sakkmesterek egyedül a néppel nem kalkuláltak, amelynek még a Várban is elege lett a hatalmi tobzódásból, s ellenzéki polgármestert választottak, aki pedig úgy döntött, hogy véget vet a habzsidőzsinek, s értékén fogja adni a lakhatást. A hatalom most válaszolni készül: a törvény erejével bagóért eladatja az otthonokat a bérlőknek. Akkor is, ha ezzel máshol szociális drámák fergetegének nyit utat.

Ha csak a klasszikus magyar gátlástalanságról lenne szó, akkor az egész ügyet hungarikumnak lehetne minősíteni, és kész! Most azonban egy feszítő világprobléma tudatos, helyi beizzításáról van szó, s ezért több, mint országos ügy.

A lakhatás, s ezen belül a minőségi lakhatás korunk egyik legnagyobb kihívása, bár a válság szó talán pontosabb lenne a helyzetre. A korszerű, biztonságos, környezetbarát építkezés felettébb meglódította a lakásárakat, s még a jobb helyeken is azzal szembesülnek a fiatalok, hogy pályájuk kezdetén egy életre szóló adósságterhet vesznek a nyakukba, pusztán a normális fedél megszerzése végett. Ez a régen óta tartó folyamat hozta azt a felismerést, hogy a jövő generációi tömeges elnyomorodásának az állami bérlakásépítés útján lehet véget vetni, egyszersmind megregulázva a mohó kínálati piacot is. A modern korban már kevésbé az ún. szükséglakásokról, hanem a jó minőségű otthonokról van szó, amelyek bérleti díját úgy tudják megfizetni a fiatal családok, hogy elkerülik az életre szóló adósságcsapdát, s mi több, megőrizhetik mobilitásukat.

Amíg az állam diktálta a lakásépítés tempóját,

tehát pl. az 1960-1990 közötti időszakban éves átlagban 75.000 lakás épült Magyarországon. Az ún. rendszerváltáskor az állam (benne az önkormányzatok) levonult a piacról, s a korábbi bérlakásokat többnyire a bentlakók nyakába sózták, annak minden örömével és bánatával együtt. A következő harminc évben, azaz 1990 és 2020 között évente és átlagosan már csak 15.000 lakás épült egyáltalán, amelyeknek egy csekély töredéke volt állami, önkormányzati. Úgy is mondhatnánk, hogy a magyar kapitalizmus eddigi harminc évében durván két millió lakás nem épült meg, s a kínálat ilyen mérvű szűkülése az árak egekbe szökését hozta. (Mellesleg ez eggyel több okot szolgáltat a minimálbér havi nettó 250.000 forintra való feltornászására is.)

A kormány fenti szándéka okán a lakhatási költségek további vágtájára kell számítsunk, ami hatalmas károkat okozna a jövő generációi számára. Ez bűn, de maga az előterjesztés is bűncselekmény. Kényszerítés hűtlen kezelésre. Illetve egyelőre csak a szándéka, bár normális országokban ez utóbbi is büntetendő.

 

lakás

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük