Banánköztársaság
Lázár János: Orbán Viktorral nekem sosem elvi vitáim voltak, legföljebb gyakorlatiak
Orbán Viktorral nekem sosem elvi vitáim voltak, legföljebb gyakorlatiak
– Fideszen túli tervei vannak netán? Netán az új Pálinkás-pártban, ahol elnökségi tag Lantos Gabriella, aki önnek is dolgozott anno városfejlesztési koncepción?
– Nincsenek Fideszen kívüli terveim. Egyrészt mert bízom a párt megújulási képességében, amiről már beszéltem. Másrészt, mert Orbán Viktorral nekem sosem elvi vitáim voltak, legföljebb gyakorlatiak. Még ma is be tudom fejezni a mondatait. Az ország függetlenségének erősítése olyan cél, amellyel nem lehet vitába szállni. Ezért is nem képes legyőzni őt az ellenzék, mert ezt nem látja be.
– Ha oroszokkal kell cimborálni ezért, az is oké tehát. A kínaiak? Ők mégis hogyan is erősítik a mi nagy függetlenségünket?
– Azzal én sem értek egyet, hogy a kínaiak számára ennyire kinyitjuk az országot. Helytelen, hiszen láthatóan létrejön az amerikai–európai együttműködés a kínaiakkal szemben. Ebben szerintem Magyarországnak az amerikaiakkal és az Európai Unióval kell együttműködnie. Nem engedhetjük meg, hogy Washington vagy Berlin úgy tekintsen ránk, mint a kínaiak szálláscsinálóira. Az elvvel ugyanakkor egyetértek: önálló gazdasági-politikai egységnek kell létrejönnie Közép-Európában, amelyet északon a lengyelek, a Kárpátoktól délre pedig a magyarok képesek befolyásolni. Ez igenis releváns politikai koncepció.
– Sőt. Felemelő. De csak úgy lehet ezt elérni, hogy a miniszterelnök családjához, vejéhez meg falubeli cimborájához vándorolnak az EU-milliárdok? Épp az ön segítségével egyébként: Tiborcz István itt kezdett először közvilágítás-beruházásba…
Mindenkit a családjával a legkönnyebb támadni
– A miniszterelnök vejét jól ismerem, ezt sosem tagadtam. Orbán Viktor családja pedig már 1998 előtt vállalkozó volt.
– Tiborcz akkor még sehol sem volt.
– A miniszterelnök édesapja 1998. előtt is boldogult, Tiborcz István pedig azelőtt is, hogy Orbán Ráhelt feleségül vette volna. A közvilágítás-projekt is azelőtt kezdődött. És: jó projekt volt.
– Az OLAF nem így látta.
– Nem a tulajdonosokkal volt gondjuk nekik sem. Azzal volt, hogy bizonyos városokban akadt-e összefüggés a pályázati kiírás és a győztesek között.
– Akadt.
– De az Európai Bizottság soha nem írt olyat Orbán Viktornak, hogy az a baja, hogy a veje nyer. Az Európai Parlamentben persze elhangzott ilyen – mindenkit a családjával a legkönnyebb támadni.
– Szóval aljas támadás? Mészáros Lőrinc mesés gazdagodását se vizslassuk, mert hát ő meg barát?
– Válasszuk szét a két kérdést. A családi ügyeket tisztázni kell valóban, tudni kell ezekre adekvát választ adni. Ad is a kormányfő: üzleti ügyekkel nem foglalkozik.
– Ön ott állt mellette a kormányinfón, amikor a miniszterelnök ezt bírta mondani.
– Arra nem emlékszem, hogy ezt kormányinfón is mondta volna, de tudom, hogy így fogalmazott.
– Mit szól hozzá?
– Valóban nem foglalkozik.
– Hiszen 2017-ben épp Orbán Viktor számolt be arról, hogy az akkori fejlesztési miniszterrel hogyan beszélte át, ki nyerjen a nagy projekteken!
– Az is a függetlenségről szól. Van 3-4 szektor, ahol tartósan magyar többség kell az ország függetlenségéhez. Ilyen a pénzügy, az energetika, az élelmiszer-kiskereskedelem, de a média is. Az emberek ezektől függnek leginkább: kitől veszik az áramot, kitől a pénzt és kitől a kenyeret.
– Az úgynevezett piaci verseny elég jól szokott azért működni. Ha valaki rossz kenyeret ad, választasz másikat. Ehhez aligha kell beavatkozni államilag.
– Érdekes módon tőlünk Nyugatra is nemzeti kézben van például az élelmiszer-kereskedelem. Vajon miért?
– Jó ez a magyar égre magyar ufót, de például a média pont nem attól lesz független, ha a párthoz és kormányhoz ezer szálon kötődő hazai nagytőke kezében van. Sőt.
– Miért, a külföldi tulajdonban lévő szerkesztőségek otthon nem tartanak ilyen kapcsolatokat? Dehogynem. Miért van az, hogy a külföldi tulajdonú médiavállalatok otthoni függését, „jó kapcsolatát” bizonyos erőcsoportokkal a magyarországi médiumaik esetében már függetlenségnek kell nevezni? Ez álszentség.
Szórakoztató és riasztó is egyben
– Mi viszont nem álszentségből ígértünk egy Churchill-kérdést is a nemrég megjelent Nincs több pezsgő című kötettel kapcsolatban. Miért fogott tehát könyvkiadásba?
– Sok időt töltöttem tavaly Angliában, Churchill vidéki házába is eljutottam, ott leltem rá, a könyvesboltban. Angoltudásom erősítése céljából elkezdtem olvasgatni, aztán rájöttem, hogy van ennek a könyvnek mondandója a mi számunkra is: épp a gazdasági és a politikai hatalom egymáshoz való viszonyával kapcsolatban. Csepreghy Nándornak is megmutattam, ő is elolvasta és úgy döntöttünk, kihozzuk magánkiadásban. Szórakoztató és riasztó is egyben. Churchillt hajtotta az adrenalin iránti vágy, amiből következett a szerencsejáték és rengeteg kockázatvállalás, hibás döntések az első világháborúban, de ott van mellette a zsenialitás is. Tíz év alatt az ország legjobb újságírójává vált például.
A magyar hatalmi-gazdasági viszonyokról is árnyalódni fog a képe annak, aki elolvassa a könyvet.
Korszak-késedelemben vagyunk, ebből is ez látszik. Persze mindig voltak erős emberek a gazdaságban, akikre a politikának szüksége volt. Itthon Chorin Ferencnek hívták. A Horthy-korszakban ő tartotta kezében az ország gazdaságát – zsidó emberként. Ez volt a magyar siker feltétele.
(Amennyiben kíváncsi a cikk végére, és teljes szövegére itt találja)
