Banánköztársaság
Lázár János visszatér a nagypolitikába? – És kijavítja a hibákat!?
Azt hittük úgy 2018. májusa táján, az új Orbán-kormány hivatalba lépésének idején, hogy Lázár János kancelláriaminiszter jó időre kicsöppent a politikai mézes-bödönből.
Ámde az utóbbi hónapokban fontos és kevésbé fontos feladatok sokaságát kapta Orbán Viktortól,
s lám személye újfent felbukkant a tájékoztatásban is, miután a Válasz Online oldalain igen terjedelmes interjút adott pályatársainknak s persze a kíváncsi nagyközönségnek, ahogy azt a a Városi Kurír szemléjéből is kiderült. Mondjuk így:
Lázár János ismét a kapuban áll – készen a nagy(obb) feladatokra. Hűsége a párt és a nép, valamint a kormányzásra született vezető iránt egy pillanatra sem ingott meg, s mélyen hisz abban, hogy még hallanak róla a Fideszen belül is, kívül is bizonnyal azok is, akik szívesen elfelejtenék személyét – például Hódmezővásárhelyen.
Tárgyszerű kérdésekre a tárgyhoz igazodó válaszok
A beszélgetés során sok kérdésre sok válasz hangzott el, sok témát érintettek, sőt többet még boncolgattak is, akinek kedve és ideje van, olvassa el eredetiben, s méltassa tetszése és más forrásokból szerzett tájékozottsága alapján. Ami ebben az interjúban számomra leginkább szembetűnő: tárgyszerű kérdésekre a tárgyhoz igazodó válaszok hangzanak el. Manapság fideszes körökben ez nem sikk. Az újságírók (már akik annak nevezhetők) nap-nap után rengeteg kérdést szeretnének legalább feltenni közügyekről a válaszra jogosított személyeknek, de erre jó szerint fizikai lehetőségük sincs; vagy írásban azt a választ kapják, hogy minden törvényes és helyes volt; vagy az Illetékes Elvtárs azt válaszolja, hogy a Soros zsoldjában dolgozó hírlapírók, akik Gyurcsány szekerét tolják, azok ne kérdezzenek butaságokat! Lázár más.
Olykor persze ő is ügyesen elsiklik a kérdés lényegi tartalma fölött,
de legalább nem kezd el egészen másról beszélni, mint azt teszik politikai tettestársai. Úgy vélem, ez az interjú egy fontos lépés lehet Lázár János visszatéréséhez a nagypolitikába. Felteszem, ráérő idejükben politikai elemzők sokasága elmélyülten helyezi nagyító alá akár soronként a megjelent mondatokat. Jómagam csupán két tárgykörrel foglalkozom, mindkettő alapvetőnek látszik Lázár János (sőt talán a Fidesz, s így első helyen Orbán Viktor) politikai gondolkodásában. Az első:
„A szuverenitás, a függetlenség a kulcs. Annak rendeltünk alá mindent. És ez nem változott. “
– mondta Lázár János, s erre többször visszatért az interjúban, hogy a Fidesz és a kormány politikáját mennyiben, miként befolyásolja a határozott akarat: nemzeti függetlenségünk, döntési szabadságunk megőrzése saját dolgainkban. Dicséretes szándék.
Csak az nem derül ki,
hogy korunkban, a globalizáció, az európai integráció, és a világ egészét érintő elkerülhetetlen változások közepette mi légyen a nemzeti szuverenitás, a függetlenség? A klímaváltozás hatásai elleni védekezésben, környezetvédelemben, biztonságpolitikában, közlekedési ügyekben, a tőke, az áruk és a munkaerő szabad áramlásában, információcserében és a nyavalya tudja még mi mindenben az élet, a gazdasági-társadalmi ésszerűség és a hatékonyság követelménye eleve korlátozza a szuverenitást, mert ezek olyan ügyek és kérdéskörök, amelyekben nemzeti hatáskörben, nemzetközi egyetértés nélkül lehetetlen hatásos, eredményes döntéseket hozni. Az Egyesült Államok például nagy mértékben függ a kínai hitelektől, Kína nagymértékben függ az amerikai felvevőpiactól. Ezt nevezik a nemzetközi politikában interdependenciának, vagyis kölcsönös függőségnek.
Ha tehát valamely nemzet kormánya politikája középpontjába helyezi
országa függetlenségét olyképpen, hogy a kölcsönös függőség súlyos láncait csak megpróbálja figyelmen kívül hagyni, az egészen biztosan rossz, káros politikát folytat. Magánvéleményem szerint a Fidesz éppen ezt teszi – megfejelve a végtelenül hamis és ostoba kommunikációval, amely már önmagában is visszataszító. Az már csak ráadás, hogy a nagy elosztási rendszerek, az oktatás, az egészségügy, az önkormányzati rendszer, a szociális szféra működése pocsék, és évről évre rosszabb lesz, mert az egész katyvasz, a hablatyolás a szuverenitásról nem az ország érdekeiről, hanem a Fidesz és Orbán Viktor kizárólagos hatalmának megőrzéséről szól.
Mi tagadás, Lázár János ügyesen kerüli meg
az interjúban ezeket a (szerintem) legfontosabb közéleti ügyeket, s a kollégák ezekről nem is nagyon faggatják. Annál inkább érdekes, amint az exminiszter úr amúgy odavetve felvázolja a Fidesz rózsaszínű jövendőjét, íme:
„Ha a Fidesz nyer 2022-ben, neki fog látni a hibák kijavításának. Erre a párt mindig képes volt. Van is egy belső mondás: a Fidesznél csak a Fidesz a jobb”
Eredeti! Hülyeség, de eredeti!
Hibák? Mily meglepő vallomás! Egyáltalán – voltak hibák!? Miféle hibák? Ki követte el őket? És ugyan milyen visszhangot keltettek ezek a hibák a tömegtájékoztatásban? Lázár persze szól a Fidesz hibáiról, de azért a valódi hibák, az ostobaságok, a mulasztások, a vétkek és a bűnök halmaza – egészen más minőség!. Mert ezt ugyan nem Lázár János mondja, hanem a hiteles statisztikák: ezek miatt a be nem vallott hibák miatt mi, pikszisen kívüli magyarok együtt csaknem nyakig ülünk a pöcegödörben. És miért nem lát neki a Fidesz most mindjárt a hibák kijavításának?
Csak nem Lázár János visszatérésére várnak?
Miért kell ehhez még két év? És miért kell az új választási győzelem? Hiszen itt van például a friss nemzeti konzultáció, amely ismét szuper-felhatalmazást adott a kormánynak, tegyenek csak, amit akarnak. Az persze lehetséges, hogy előbb a járvánnyal kell végezni, erről nem esett szó. De ennél fontosabb, hogy a valahai Fidesz olykor eléggé szélsőséges liberális politikai igehirdetésétől a politikai középre tolódáson át a mai illiberális, jobboldali keresztény szabadságig vezető pályaív valójában azt mutatja, hogy a magyar jobboldalon a Fidesznél ugyan nem csak a Fidesz lehet rosszabb, de leginkább a Fidesz igyekszik önmagánál rosszabbá válni. Ebben ér el szép sikereket, s ennek kárát látja az ország .Még nagy munka vár Önre Lázár miniszter úr!
PáLoS TReND
2020.12.07 12:23 at 12:23
…HOGY DÖGÖLNE + az ÖSSZES PERVERZ BÉL-SÁROS és AGYHÚGYKÖVES FIDESZNYIKES KRETÉN!!!
A „HATÁRTALAN” KASTÉLY-VÁMPÍRJA (LÁZÁR!!!) a KÜLFÖLDI KISKERESKEDELMI LÁNCOK MINŐSÉGI ÁR-ÉRTÉK ARÁNYOS TERMÉKEI HELYETT az UZSORÁS CSÁNYI ÉRDEKELTSÉGEIBE TARTOZÓ ÉLELMISZERNEK TITULÁLT IPARI HULLADÉKOKKAL AKARJA MEGETETNI az ÉHBÉRBŐL GAZDÁLKODÓ MAGYAR RABSZOLGÁKAT!!!
A BANKÁR-RABBIK és O1G VÉRENGZÉSEI!!!
A HÁTTÉRHATALOM COVID-MASZKITÁSA KÖZEPETTE a MAGYARORSZÁGI BÁB-KORMÁNY/ORBÁN DIREKT KIÉHEZTETI a MAGYAROKAT; – MIKÖZBEN HITVÁNY MÉSZÁROS NERESZTÉNYEI, AGYALÁGYULT BANKÁR-RABBIKKAL EGYÜTT MENEKÍTIK/HETIK KI a MAGYAR NEMZET EZERMILLIÁRDJAIT OFFSHORE PARADICSOMOKBA!!!
TESTAMENTUM 2020: ORBÁN VIKTOR, azaz a FELCSÚTI ÖRDÖG LELKETLEN MAGYARMATA…- JÓISTENÜNKÉRT KIÁLT!!!
Ami valójában a MAG volt; – s így a MAGyarok őrizték és életük árán is védték ISTEN teremtő titkát!!!
Aztán jöttek azok, akiknek a SZEMese sem állt jól és SZEMet kreáltak MAG helyett!!!
Az egyik örökít, míg a másik csak néz…- de nem lát!
Mi a MAGok utódai vagyunk!!!
Aztán vannak a SZEMiták a S(Z)EMMIRE KELLŐK!!!…
„A végrehajtó.
Fél kettőkor csengettek a tízemeletes panelépület nyolcadik emeleti lakásának ajtaján. Az ajtónyílásban a végrehajtó és a rakodó álltak. A csengetésre tízéves forma kislány nyitott ajtót.
–Csókolom! Anya mindjárt jön, a Karcsikát eteti éppen. Addig tessenek bejönni a szobába, körbenézni, hogy mit lehet elvinni! – mondta és bevezette őket az egyszerű, de ízlésesen berendezett otthonba. Bentről, a kisszobából az asszonyka kiszólt.
–Jöjjön, végrehajtó úr, nézzen körül, rögtön jövök én is. Nélkülem is felmérheti az elvinni való értéktárgyakat!
A végrehajtó és sofőrje beóvakodtak a nagyszobába. Megálltak a szoba közepén és tekintetük végigsiklott a szoba berendezési tárgyain, mozdítható, nem létfontosságú értéktárgyak után kutatva. Tekintete a színes TV-én, egy újnak tűnő szekrénysoron és két, a falon lógó olajfestményen állapodott meg. Közelebb lépett a képekhez. Mindkettő elég réginek látszott. Tájképet ábrázoltak. Számára ismeretlen festő képei voltak. Közelebb lépett. Leemelte az egyiket és megnézte a hátuljára ragasztott tanúsítványt. 1953-ban készült. Huszadik századi hazai festő műve. Dunát lehet belőlük rekeszteni. A hetvenes években a Kultúrcikk Ipari Vállalat kisteherautóival a Képcsarnok raktáraiból felpakolt kortárs művészek elfekvő képeivel megrakodva az újonnan átadott panellakásokat járó ügynökök éves részletre árusították őket. Jó, ha megérnek egyenként 8-10 ezer Ft-ot.
Miután végzett a terepszemlével kiballagott a konyhába. Kihúzta a viaszosvászonnal letakart konyhaasztal alól a hokedlit. Kézhátával lesöpörte az asztallapról a morzsákat és elővette a dossziét. Kivett egy foglalási jegyzőkönyvet. Elkezdte felírni sorban: l db használt szekrénysor 45.000 Ft, egy db használt színes Tv 32.000 Ft, két olajkép 16.000 Ft. Itt tartott, amikor előjött a kisszobából a fiatalasszony. A vízcsapnál lemosta kezét, megtörölte a radiátorra terített konyharuhában és kezet nyújtott a végrehajtónak.
–Jó napot kívánok! Elnézést, hogy megvárakoztattam Önöket, azt hiszen nélkülem is el tudják végezni a munkájukat az urak! Főzhetek egy kávét?
–Köszönjük, elfogadjuk. Asszonyom, tisztában van azzal, hogy a lakáson négyszázezer Ft. Jelzálogkölcsön van bejegyezve, melyért, mivel nem fizették ki a Banknak, a férj elhalálozása miatt, önöknek kell jótállni. Mivel többszöri felszólításra sem törlesztettek, így foglalásra, majd később a kiegyenlítetlen, még fennmaradó összeg ellenértékeként árverezésre kell bocsátanom az ingatlant.
–Tudomásul veszem-, sóhajtotta a fiatalasszony és kitöltötte az időközben lefőtt kávét. A végrehajtó, miközben a kávéját kavargatta, megkérdezte.
–Hogy történhetett meg, hogy itt maradtak ennyi adóssággal?
–a férjem kényszervállalkozóvá vált a saját vállalatánál. Biztosítása nem volt. Minimálbér után fizetett adót, Tb járulékot. Amíg tudott dolgozni jól ment. Megvolt mindenünk. Hanem tavasszal rosszul lett. Kiderült gyomorrákja van. Erre vettük fel a két kölcsönt. Próbáltuk az orvosokat megfizetni. Kellett a gyógyszerekre, a csodadoktorokra. Szerettük volna kijátszani a halált, de a halál ügyesebb volt nálunk… sajnos szegény Alfrédem pokoli kínok közt meghalt. Én fizetés nélküli szabadságot vettem ki és itthon ápoltam. Mire visszamentem volna tanítani, megszüntették a státuszomat.
Mit kezdjen magával egy kirúgott matematika tanárnő? A lakásrezsit fizetni kell, a gyerekeknek enni kell, tudni, adni, néha egy –két ruhadarabra, cipőre is kell költeni. Felvettem hát lakásfelújításra a másik 200 ezret. Az is elment a gyógyításra. A kezeim között lehelte ki a lelkét. De legalább a családja, a gyerekei vették körül utolsó óráiban. Nem bántam meg, hogy felvettem a kölcsönöket. Őérte tettem. Mondogatta pedig szegény, hogy Ancikám, hagyjatok meghalni! Gondoljatok a jövőtökre, ne költsünk az orvosokra, csodaszerekre, nekem a nélkül is végem van!
Nem hallgattam rá.
–a szülőktől, rokonoktól nem tudna kölcsönkérni, hogy legalább elkezdje törleszteni? Meg tudnánk úgy oldani, hogy halasztást kérek, mondjuk két évre. Nem kellene a lakást elárverezni! Legalább 100. 000 Ft-ot kellene befizetnie. Most ahogy összeszámoltam, ha nagy jóakarattal becsülöm is fel, nyolcvanezer körüli összeget tudunk elvinni. Az ágyakat nem rekvirálhatom el a gyerekek alól, a gyerekbútor semmit nem ér, a mosógépet nincs szívem elvinni, a többi kacattal nem tudok mit kezdeni. Ékszerei nincsenek?
–Voltak, de mindent eladtam, zálogba tettem, nem tudtam kiváltogatni őket. Minden, ami értékünk volt elment a gyógyításra. Az orvosok a végsőkig hitegettek, biztattak bennünket, pedig tudták, hogy nincs remény! És a főorvos az utolsó pillanatban is zsebre gyűrte a hálapénzt! De, legalább a lelkiismeretem tiszta. Én mindent megtettem.
–Hol dolgozik? A munkahelyén nem tudnak segíteni?
–Óvodában vagyok dadus. Ők sokat segítenek. A kisfiú ott van velem, míg dolgozom. Ingyen étkezünk. A maradékot hazahozom éthordóban. Mindig marad, mert naponta van egy-két lemondás. Este, amikor lefektetem őket, a lépcsőházat takarítom, az is hoz valamit a konyhára. Komolyan mondom magának, sokszor kétségbeesésemben, már azon gondolkodom, hogy áruba bocsátom a testemet. Még fiatal vagyok, kívánatos… Mindent megtennék, csak utcára ne kerüljünk. Nem bánom, vigyen el mindent, ami mozdítható! Vigye a mosógépet is, a hűtőt is! Talán összejön az a 100. 000 Ft.
–Jól van, asszonyom. Hozzáírom a hűtőgépet, a gyerekbútort, az annyi, mint 105.000 Ft. Megkérem magának a halasztást és a részletfizetést a helyzetére való tekintettel. Láthatja, nem vagyok én olyan szemét, szőrösszívű végrehajtó, mint sokan hiszik! Ürítsék ki a szekrényeket, majd Cicvarek kolléga segít, aztán lehordja a rakodóval a teherautóra sorban.– mondta és arra az időre, amíg a kipakolás, folyik bement a nagyszobába és leült a Tv-vel szembeni fotelba. Bekapcsolta a készüléket és keresett egy adót találomra. Mindegy mivel üti el a kínos perceket, csak terelje el a figyelmét erről a kellemetlen dologról. Legszívesebben leitta volna magát, mint annyiszor máskor, ha besokallt a sok szomorú rekvirálástól.
Amint üldögélt, betotyogott a három év körüli aranyszőke hajú kisfiú, Karcsika. Odasompolygott elébe, megérintette a térdét. A végrehajtó összerezzent az érintésre. Kérdő tekintetet vetett a csöppségre. A kisfiú, félénken megszólalt.
–Bácsi, nézzünk mesét!
–Ahogy gondolod– mondta Pemete és átkapcsolt a mesecsatornára. A kisfiú az ölébe fészkelődött. Érezte a friss, üde gyerektest illatát. Ült és mereven bámult maga elé. Gondolatai messze jártak. Látta amint az ötvenes években apját bekényszeríttették a TSZ-be. Amint az utolsó tehenet, a lovat is a kiscsikóval, elhajtották a közösbe. Teherautóra pakolták az ekét, boronát, mindent. Ott maradtak a gazdasági épületek kifosztva, üresen. Mikor elmentek az apja nem szólt semmit. Csak ült a gyújtóst aprító tőkén és mereven maga elé bámult. Aztán elindult a padlásfeljáró felé. Felment. Felakasztotta magát a mestergerendára. Ottmaradtak a semmire. Anya, ők hárman, gyerekek és a nagymama. Élni kellett, tanulni, iskola mellett a háztájiban dolgozni, hogy megéljenek valahogy…
Múltba révedéséből Cicvarek hangja riasztotta fel.
–Végeztünk, főnök, vinnénk a TV-ét.– a végrehajtó, beleegyezően bólintott. Cicvarek kihúzta a konnektorból a TV-dugóját. Elsötétedett a készülék. Ekkor szokatlan dolog történt. A kisfiú leugrott az öléből és a TV-t cipelő Cicvarek lábaiba csimpaszkodva sírt, kis öklével ütötte, ahol érte.
–Ne vidd el e mesedobozomat! Nem engedem, ne, ne! –sikoltotta. Majd mikor belátta, hogy erőlködése semmit sem ér és vele együtt kifelé lépked az ember a szobából, mint egy tolvaj, hirtelen elengedte a lábát és visszaszaladt a végrehajtóhoz. Felkuporodott az ölébe, átkarolta a nyakát és sírva, hüppögve sikoltotta bele az arcába.
–Bácsi, te, hagyod, hogy ellopják a mesémet? Hát Te sem tudsz segíteni? – csak szorította a nyakát, könnyeivel összemaszatolva a végrehajtó arcát. Ekkor végleg betelt a pohár. Pemete ölébe kapva a gyereket, hirtelen felpattant, kilépett a folyosóra. Még elérte a liftre várakozó Cicvareket.
Ennyit mondott csak neki:– vidd vissza a TV-t!
–De, főnök…– aggályoskodott Cicvarek. Pemete ellentmondást nem tűrően nézett rá. A sofőr tudta, ha a főnök szemei villámokat szórnak, akkor nem szabad ellenkezni. Elindult hát vissza a készülékkel a szobába. Pemete a gyerekkel a karjaiban, arcukat egymás arcához szorítva bement a szobába és leült a fotelba. Megvárta, míg Cicvarek bekapcsolja a TV-ét. A kisgyerek átölelve a nyakát, csókolta, ahol érte és sírva-kacagva hüppögött.
–Tudtam, hogy nem engeded, tudtam, szeretlek bácsi, te jó ember vagy!
Pemete megrázkódott. Az értetlen arccal előtte ácsorgó Cicvarek zökkentette vissza a valóságba.
–Mi a téma főnök? – kérdezte aggódó arccal, arra gondolván, főnöke kiakadt, mint a kakukkos óra. – Pemete ránézett és csak ennyit mondott neki.
–Hozzatok vissza mindent! A szentségit ennek a rohadt világnak!
Miután mindent visszahordtak, akkor így fordult a sírva hálálkodó fiatalasszonyhoz.
–Idefigyeljen Müllerné! Én kifizetem az adósságát! Na, de ne gondolja, hogy csak úgy, eltüntetem a sarát, vegye ezt hitelnek, amit majd apránként ledolgozik nálam!
Én agglegény vagyok. Minden hétvégén eljönnek hozzám a gyerekekkel. Kitakarít, kimossa a szennyest, két napra megfőz. Megebédelnek nálam, és éthordóban elviszi a vasárnapi ebédjüket. Na, megegyeztünk?
Az asszony hűdötten nézett rá, aztán a plafonra pillantott, hogy ha most nem szakad le, akkor, mégis csak van isten. A könnyeivel küszködve csak bólintani tudott.
Pemete átadta a lakáscímét, telefonszámát és miután mindent visszaraktak a helyére úgy, ahogy jöttek, el is tűntek. Elvitte őket a fagyos őszi szél.
–Az Egyujjasba! – adta ki az utasítást a sofőrnek–be akarok rúgni! A kocsmába érve így szólott a csaposhoz: Irmuskám, bülbülmadaram! Ma mindenki az én vendégem!
–Mi történt végrehajtó úr, csak nemhogy, magára szakadt az OTP?
–Nem, Irmuska, ennél súlyosabb a helyzet: megérintette a lelkemet a jóisten!”
Szerrel és tettel: PáLoS TReND.
https://www.youtube.com/watch?v=o4zG-LyxjDE&t=35s
https://www.youtube.com/watch?v=I5oAcQkIFcc&t=271s
https://www.youtube.com/watch?v=rHc751TJuQk&t=126s
https://www.youtube.com/watch?v=hb4rFMdlzf8&feature=share
https://www.azenpenzem.hu/cikkek/csendben-felgyorsitjak-a-vegrehajtasokat/7228/
Pingback: Jegyezze meg a mai dátumot! Az Orbán-kormány 04. 27-én 11 felsőoktatási intézményt einstandolt - Magyar Alapítvány (született: Magyar Köztársaság, lánykori neve: Magyarország) - Városi Kurír