Legyen már ez az ország az, ahol Orbán Viktor a börtönben rohad. És nem csak ő…
Volt egyszer egy internetadó. Jól szituált tömeg lepte el az utcákat. Mi az hogy többet fizessek egy lájkért, egy szelfiért a tengerpartról? Nem rakhatom ki mit főztem ebédre, kivel bulizok, és hol? Szercsi, lávcsi, ő az unokám, a csajom, a pasim, a szerelmem a négyzetem.
Utcára magyar, ez már diktatúra, Orbán takarodj.
Orbán Viktor kicsit beszart, és visszalépett. Jól van népem, ha ez nem kell, itt egy útdíj! Lóvét keresni muszáj nektek, ezt akkor benyelitek. És így lett. Volt korábban egy új munka törvénykönyve. Az egykulcsos adóval a jobban keresők jól jártak, a melós meg vakarta a fejét, és még többen távoztak közülük külföldre. Megtudta az ország meg lehet élni havi negyvenhétezerből. Közmunka. Senki nem volt az utcán, vagy csak nagyon kevesek.
Volt egyszer egy rezsicsökkentés.
A többet fogyasztó aki jobban keresett örült neki, az eszét használó nézte a világpiaci árakat, és rájött át van verve, de ő volt a kevesebb, a halkabb. Senki nem volt az utcán, vagy csak nagyon kevesen. És azt sem számolta ki senki, a rezsicsökkentés előtt emelkedtek az árak. Mert Gyurcsány, meg a szocik.
Volt egyszer egy demokrácia,
egy jogállam, egy parlament, egy normálisan működő sajtó. Aki jobban keres az nem foglalkozik vele, akinek meg nem tetszik az menjen szavazni az átírt törvény szerint. Nézze ahogy az ellenzéknek nevezett pártok csak magukkal törődnek.
Volt egyszer egy ország,
ahol figyelem irányult a másikra, a szomszéd nem fagyott meg a saját lakásában, az irigység nem volt jellemző a többségre, ahol sokak szerint nem a haverság, hanem a tehetség volt a haladás útja. Ahol az állam nem stadiont, kisvasutat, gagyi kövezett főtereket épített jó drágán egykori gázszerelők beiktatásával.
Volt egyszer egy ország,
ahol az utakon járni lehetett nem szegélyezték nagy szar kék plakátok, ahonnan áradt a gyűlölet, és a nem létező ellenség elleni harcba hívás.
Lesz egyszer egy ország,
ahol nem meghalni megy beteg a kórházba, ahol a gyermeke tehetsége számít az oktatásban, ahol neki van beleszólása a saját sorsába, azt nem itt élők befolyásolják.
Lesz egy ország,
ahol nem védi a bűnt az igazságszolgáltatás, ahol a politika nem megélhetés, és nem abból lesz kastély saját lábon álló gyereknek. Ehhez csak el kell menni szavazni. Mindenkinek.