Igen, vállalom a “nem” szavazatomat a 15 évvel ezelőtti népszavazáson. Mert a mi térségünkben az államhoz tartozást életveszélyes összekeverni a nemzethez tartozással, az államot a nemzettel.

Csak mi jöhetünk ki rosszul belőle

Errefelé egyikből nem következik a másik, mert ha így lenne, akkor a logikát visszafelé is érvényesítve Románia, Ukrajna, Szlovákia stb. azt követelhetné: az ott élő magyarok váljanak románná, ukránná, szlovákká, legyenek annak a nemzetnek a tagjai, ha már az ottani állam polgárai. Volt már, hogy erősen hajlottak is erre. Ha csak a nemzetállamok létét tartjuk az egyedül üdvözítőnek, akkor hogyan vélekedünk a felsorolt országokról? Ők is Románia, Ukrajna, Szlovákia? Mit szólunk majd, ha ennek deklarálják magukat?

Én nem is a szavazatunkért kértem volna bocsánatot

De azért igen, hogy a kampányban nem a fentiekkel érveltünk. Ezt túl bonyolultnak, túl “elvizőnek” tarthattuk, helyette inkább csak a szociális kasszát féltettük az új állampolgároktól. Nem figyeltünk az amúgy is nehéz történelemmel megvert határon túli magyarok érthető érzékenységére, akik ezt kitaszításnak élték meg, méghozzá a zsebünkre hivatkozva.

Ahelyett, hogy egy itthoni, morálisan vállalható érveket alkalmazó kampány mellett legalább ugyanannyit beszéltünk volna velük, megértetve, miért nem tartjuk helyesnek ezt a megoldást, miért választanánk inkább az összetartozás másfajta erősítését: kultúrájuk, anyanyelvük, szülőföldön való boldogulásuk elkötelezett támogatását. A szinte automatikusan járó kettős állampolgárság helyett, amit pár évvel azelőtt még a Fidesz is csípőből visszautasított, ahogy az elvándorlástól tartó határon túli vezetők is aggódtak.

És akkor még nem is beszéltem a választójogról,

amit visszavenni új sebeket okozva természetesen nem lehet, de formáját úgy átalakítani igen, hogy az ne legyen alkalmas a hazai pártviszonyok tömeges befolyásolására és a visszaélésekre.

A teljes riport a HVG nyomtatott kiadásában jelent meg.

megoszt

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét