Sorting by

×

Maffiózó típusú megszólalással vádolja Ascher Tamást a Baradlay nemzeti musical “szülőatyja”

Szabó László producer, a Magyar Paralimpiai Bizottság és a Magyar Sakk Szövetség elnöke, a Magyar Teátrumi Társaság titkára és a Nemzeti Színház kommunikációs tanácsadója. A producer az Indexnek adott interjújában beszélt arról, hogy megszületőben van a “nemzeti musical”, bármit is jelentsen ez. A producer emellett egy nagyon erős állítással támad Ascher Tamásra is, maffiamódszerrel vádolva a művészt.

Nemzeti (?) musical

Puskás, a musical után már a második nagyszabású bemutatóra készülnek Kőszívű – A Baradlay-legenda címmel, ismét az Erkel Színházban. Nevezhetjük ezeket nemzeti musicalnek?

Szabó László: Amikor Szente Vajkkal kitaláltuk, hogy létrehozzuk a MusicalNeked produkciót – amelynek az első darabja volt a Puskás, a második lesz a Kőszívű – A Baradlay-legenda és még három nagy tervünk van –, akkor határozottan az volt a célunk, hogy olyan darabokat állítsunk színpadra, amelyek a magyar történelemből és kultúrából merítenek. Rengeteg kiváló és sikeres musical van Magyarországon, de sajnos a döntő többségüknek semmi közük a magyar történelemhez és kultúrához. Ettől még lehetnek nagyszerűek, csak éppen ez a lábuk hiányzik.

A támogatók között van az NKA, az MMA és az EMMI is. Producerként az a dolga, hogy összegereblyézze ezt a pénzt?

A producernek hármas feladata van: egyrészt össze kell gereblyézni a pénzt a támogatóktól és a nézőktől, ki kell találni a jegykonstrukciókat és azt, hogy az előadás híre hogyan jut el a közönséghez – össze kell tehát rakni az előadás fiskális hátterét. Ebben nem csak állami pénzek vannak – amit köszönünk –, sőt, a finanszírozás döntő része a jegybevételből származik, és szerintem még nem volt olyan színházi előadás, amelynek ehhez mérhető merchandising bevétele lett volna.

Minden előadás alkalmával egy óriási shop van az előtérben, ahol mindenféle, a musicalhez kapcsolódó terméket lehet vásárolni,

és nemcsak pólóról meg bögréről van szó, hanem például verslemezről, amelyen a musical szereplői a magyar irodalom legszebb költeményei közül szavalnak el húszat. De van társasjáték és aláírókártya is. Ez a magyar színházi világban teljesen szokatlan, mert olyan előadásokat akarunk csinálni, amelyek megállnak a maguk lábán. Emellett vannak olyan tartalmi és művészeti szempontjaim, amiket érvényesítek: nem sok, viszont jelentős.

Erre van ő!

Mi az, amibe tartalmilag beleszól?

Hiszek abban – ez a Puskásnál nagyon működik és a Kőszívűnél is fog –, hogy bele kell tennünk a darabba olyan elemeket, amelyek a nézőket „behorgonyozzák”. Mondok egy példát: Jókai egyáltalán nem írja meg A kőszívű ember fiaiban március 15-ét, nem szerepelnek benne sem a márciusi ifjak, sem az aradi vértanúk. Nálunk viszont szerepelnek, mert úgy gondolom, hogy 1848-49 kapcsán ezek a toposzok, és ezekkel az általuk nagyon ismert elemekkel fogja az embereket a darab nagyon világosan behorgonyozni, hogy miről is van szó. A Puskásban például azt mondja Östreicher Emil Puskás feleségének, hogy látod, Kubalának is bejött Barcelona, Öcsinek is sikerülhet. Kubala László élettörténete nem tartozik ehhez a darabhoz, de be kellett horgonyozni azok számára, akiknek mond valamit, hogy tudják: ja, itt ugyanarról van szó. Szűcs Sándor kivégzését, ami ikonikus és jellemző pillanata az 50-es évek borzalmas rákosista rezsimének, kétszer is megemlítik a darabban.

Készült egy magyar szövegkönyv is egy Puskás-musicalről, amit Böhm György elküldött önnek mint producernek véleményezésre, és azt a választ kapta, hogy ön szkeptikus abban a tekintetben, hogy Puskásról musical készüljön. Ő nem vádolta önöket ötletlopással, de mégis az történt, hogy fél évvel később viszont előálltak a Puskás, a musical című darabbal.

Egyrészt ennél nagyobb volt az időtáv, másrészt az nem kész, hanem munka alatt lévő szövegkönyv volt, dalok nélkül, harmadrészt pedig bárki írhat darabot Puskásról. Hajrá, előre! Az a megközelítés, ami abban a műben van, gyökeresen eltér attól, amit mi végül megvalósítottunk, de természetesen nyitva van a tér mindenkinek, hogy Puskásról írjon darabokat, szívesen segítünk is abban, hogy azt a tudást, amit összeszedtünk, átadjuk.

Bárki írhat musicalt, mégsem adatik meg mindenkinek, hogy az meg is valósuljon. Mi kell ahhoz, hogy valakinek az ötlete eljusson a színpadra?

Hadd legyek egy kicsit nagyképű: én tudom a Puskás-sztorit. Akkor is tudtam, amikor még nem volt Puskás-musical, akkor is tisztában voltam a részleteivel. Ismerem a futballt, tudom, hogy ebből mi és hogyan forgatható át kulturális-művészeti teljesítménnyé. Ez fontos, mert nem biztos, hogy mindenkiben megvan mind a kettő iránt az érzék. 18 éves koromban már majdnem annyit tudtam Puskásról, mint amennyit most.

Gyerekkorom óta lenyűgöz a története

Ez fontos abból a szempontból, hogy ha előáll az ember egy ilyen musicallel, akkor az hiteles legyen. A másik pedig, hogy az eddigi életem alapján van annyi hitelem meg tapasztalatom különböző nagy produkciók létrehozatalában, hogy amikor előálltam az ötlettel, hogy valósítsuk meg ezt nívósan, akkor elhitték, hogy meg fogom tudni csinálni, ahogy Vajknak is elhitték, hogy meg fogja tudni írni és rendezni mindazzal a művészi előélettel, ami neki van.

Böhm György ugyanakkor beszélt A kőszívű ember fiainak musical formában való színpadra állításáról is, és pont az a Galambos Attila írta volna a szövegkönyvet, akivel most önök dolgoznak. Nem túl sok itt a véletlen egybeesés?

A kőszívű…-ből most is rengeteg előadás fut, van belőle prózai és musical változat is: nem az a mű, ami ne keltette volna már fel az emberek érdeklődést. Megjegyzem, a Puskás is ilyen, hiszen Aranycsapat címen született már musical belőle. Azt, hogy Attilának és Gyurinak milyen Kőszívű-felkérései voltak korábban, nem tudom, de azt igen, hogy Vajk és Attila hosszú évek óta szerzőtársak, nincs semmi különös abban, hogy együtt írnak darabot, mert ilyenből van legalább nyolc.

A beszélgetésünk napján nevezték ki a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorává Rátóti Zoltánt mint egyedüli jelöltet. Ezzel lezárul a modellváltásnak nevezett átalakítások sora, amelyet tüntetések, diákmegmozdulások kísértek, sok tanár és hallgató hagyta ott az intézményt. Emlékezetes, hogy 2014-ben az ön feleségét, Papp Csillát nevezték ki kancellárnak az SZFE-be, ahonnan megalázó körülmények között kellett eljönnie. Ezek után mintha tankkal mentek volna neki az SZFE-nek. Érez valamilyen elégtételt?

Válasszuk ketté: személyesen nem elégtétel van bennem, hanem szomorúság és düh. Az embernek azt végighallgatni a szenátus akkori ülésének hangfelvételéről, hogy azt mondja a tehetséges rendező, Ascher Tamás a feleségemnek, hogy látta a Facebookon a három gyerekünk fényképét, nagyon aranyosak, vigyázzon rájuk, majd jelentőségteljesen elhallgat, az azért

az a kategória, ami után nálunk szerencsétlenebb történelmű országokban lehet, hogy géppisztollyal indulnak el vagy machetével.

Ilyen értelemben személyes fájdalom, az van. De 2014 és 2020 között hat év telt el, nem hiszem, hogy bármi köze van a kettőnek egymáshoz. Azzal kapcsolatban pedig, hogy az SZFE működése hogyan alakult át, csak értetlenséggel nézem azt a vitát és felhájpolt őrületet, ami történt. A magyar kulturális élet valami furcsa módon úgy fejlődött, hogy

ha egy huszonhatodrangú színész böffent egyet a nem létező művészi magaslatáról, a fél magyar politikai és közélet összeszalad.

Az alanyi költők, a harsonaművészek, a balett-táncosok és a kőfaragók senkit nem érdekelnek, körülöttük semmilyen közéleti fellángolás nincs. A magyar színházi élet egyes szereplői pedig visszaélnek ezzel a helyzettel. És azokat a döntően tehetséges, tisztességes és jóravaló srácokat, akik arra az egyetemre jártak és sokan még most is oda járnak, odadobták áldozatul.

Forrás: Index.hu/ Respublika.hu

Hasonló

Ascher,

átver
A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

3 hozzászólás

  • 2022.01.22 - 08:23
    Közvetlen hivatkozás

    B…ki te szerencsetlen, ha te beleveszed marcius 15-et meg ugy amugy az egesz 48-as szabadsagharcot, akkor az mar nem Jokai muve, es nem hasznalhatnad ra a Koszivu cimet, de a Baradlayt sem, mert Jokai regenyeben nem a szabadsagharc volt a hangsulyos, hanem a 3 Baradlay fiu tortenete. Ha felhigitod marcius 15-tel, akkor a ketto kioltja egymast, mert nem lehet ket ennyire komoly dolgot egyforman hangsulyosnak bemutatni es megcsinalni.
    Na, egy giccsel megint tobbre dobjak ki a penzt, egy fideszes majom mar megint hulyere keresi magat, – az se baj, ha nem ert ahhoz, amit csinal. Jokai meg forog a sirjaban, szegeny. Gondolom, Jokai Anna meg a fideszes megtisztelestol beleajul orban karjaiba, ahogy szokott.

    Válasz
  • 2022.01.22 - 08:47
    Közvetlen hivatkozás

    Nem tudom, miként hangzott el Ascher Tamás – akiben szintén lehetett düh és szomorúság – Papp Csillához intézett mondata, de róla nehéz elképzelni egy maffiózót. Azokat a másik oldalon kell keresni. Ahogy a Puskás musical egy hatalmas, cukormázzal leöntött giccs, gondolom, a többi tervezett nemzeti musicalre is ez vár.

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.