Blogbazár
Magyar György: A választott tisztségviselők azt tesznek, amit akarnak, a közszolgát meg kirúgják, ha netán egyszer jól leissza magát?
Egy polgármester dorbézolhat – esetleg közpénzből – az Adrián, egy kormánytisztviselőt meg méltatlanság címén meneszthetnek, ha a magánéletében tanúsított magatartása az általa viselt beosztás tekintélyét esetleg egy italozós estével sérti. Mi ez, ha nem kettős mérce?
„Hivatalára az a kormánytisztviselő méltatlan, aki olyan magatartást tanúsít – akár a hivatali munkájával (munkavégzésével), akár a kormánytisztviselői jogviszonyából adódó kötelezettség megszegésével összefüggésben, akár munkahelyén kívül –, amely alkalmas arra, hogy az általa betöltött beosztás tekintélyét vagy a munkáltató jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja, és emiatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyt fenntartsa” – ezt írja elő a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény.
Ez már önmagában aggályos,
hiszen ki mondja meg, mi az az akár munkahelyen kívül tapasztalt magatartás, ami a „jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja”? Nyilván a főnöke. Ami eléggé szubjektív megítélésre ad lehetőséget, mert ha a vezető valakit nem szeret, simán kirúghatja azt a közszolgát, aki egyszer jól berúgott, és erről a vezető valamilyen módon tudomást szerez.
Ebben az esetben méltatlansági eljárást lehet kezdeményezni a hámból kirúgó kormánytisztviselővel szemben, aki a napi feladatait a kijózanodása után amúgy példásan látja el. Az italozás kétségkívül nem felelhet meg „a méltóság és tisztesség” követelményének, de elég sokan lehetnek, akik néha a kelleténél több alkoholt vagy netán tudatmódosító szert fogyasztanak, és ezzel – legalábbis elvileg – a hivataluk méltóságát is veszélyeztethetik.
Amúgy a vezetőkkel szemben további követelményeket fogalmaztak meg:
a hivatásetikai alapelveken túl különösen a példamutatást. De valóban az a példamutatás, ha egy polgármester – aki persze nem kormánytisztviselő – következmények nélkül veheti igénybe esetleg prostituáltak szolgáltatásait?
Itt persze erősen csúsztatunk, hiszen a méltatlanság követelményét a közszolgálati tisztviselőkről szóló, illetve az önkormányzati törvény egészen másként fogalmazza meg. A szabályozás az utóbbi esetben sokkal megengedőbb: méltatlanság miatt a helyi képviselőnek – polgármesternek – a megbízatása többek között csak akkor szüntethető meg, ha valakit jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítéltek, illetve aki jelentős köztartozást halmozott fel.
Ez talán rendben is lenne, hiszen a közszolgának van főnöke,
aki beosztottja sorsáról saját hatáskörben határozhat, a választott tisztségviselőkről pedig a polgárok döntöttek. A megoldás mégsem tökéletes, mert miért nem lehet valaki közszolgálati tisztviselő, aki ellen büntetőeljárást kezdeményeztek, s miért lehet helyi képviselő – polgármester –, aki ellen folyik ugyan eljárás, de még nincs jogerős döntés? Ráadásul ez utóbbi esetben a hatályos szabályozás szerint fel sem merülhet a tisztség tekintélyét, illetve a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan romboló magatartás.
Álljon itt még néhány példa
Az Állami Számvevőszékről szóló törvény szerint a
„számvevővel szemben elvárás, hogy feladatait hivatásszerű példamutatással, a jogszabályi előírások maradéktalan betartásával, pontosan lássa el és állampolgári kötelezettségeit teljesítse, valamint hivatására a magánéletében is méltó legyen”.
A bírósági törvény meg akként rendelkezik, hogy a
„bíró köteles a tisztségéhez méltó, kifogástalan magatartást tanúsítani és tartózkodni minden olyan megnyilvánulástól, amely a bírósági eljárásba vetett bizalmat vagy a bíróság tekintélyét csorbítaná”.
A választott tisztségek esetében a népfelség elve érvényesül – mondhatnánk ellenérvként
Csakhogy amikor „a megalapozott gyanút közölték a kormánytisztviselővel, akkor a munkáltatói jogkör gyakorlója köteles méltatlansági eljárást indítani”. De hol itt az ártatlanság vélelme? A választott tisztségviselő esetében pedig megkövetelik a jogerős ítéletet?
Ez meglehetősen igazságtalan megoldás,
mert akit a polgárok választottak, s nem valamilyen vezetői hatáskör birtokában neveztek ki, annak sokkal nagyobb a felelőssége, hiszen nem a főnökének, hanem a neki voksaikkal bizalmat szavazó polgároknak tartozik közvetlen felelősséggel. Ezt azonban ma szinte lehetetlen számon kérni.
Mellesleg a parlamentben is lehetett részegen műsorozni – amikor egy nyilvánvalóan ittas képviselő zavarta meg az ülést, ami természetesen nem büntetőjogi kategória, de morálisan erősen kifogásolható, s felvetné a méltánytalanság kérdését, ami az országgyűlési törvényben nem is szerepel –, és annak sem volt érdemi következménye.
Mindezen azért érdemes lenne elgondolkodni…
Szerző
