Hogy hívják a Te nevedet?

Bármilyen hihetetlen, úgy nőttem fel az átkosban, hogy szüleim, tanáraim – messze nem direkt módon – arra neveltek, hogy legyek büszke rá: magyarnak születtem. Olyan könyveket – Jókai Mór-, Passuth László regényeket – adtak a kezembe, amelyek élvezetes módon megismertették és egy életre megszerettették velem a magyar történelmet és neves szereplőit, alakítóit. Büszke voltam közös múltunkra, nagyjaink formálta magyarságomra. Nem volt szükség a „nemzeti szó” elcséplésére.

Pedig az „átkos”-ban direkt módon semmi sem ösztönzött erre. Néhány kivételtől eltekintve, nem hívtak minden intézményt, társaságot, szervezetet sem „ nemzeti ”-nek, sem „magyar”-nak, s különösen nem „magyar nemzetinek”.

Bezzeg napjainkban! Megszámolni sem tudom (igaz, sosem voltam egy matekzseni), mi mindent neveznek mostanság „nemzeti”-nek. Az új divat – úgy tűnik – a „ magyar nemzeti” lett.

Megfelelési kényszer vagy titkos átkeresztelés

Vajon mivégre? Mert Orbán Viktor szerint „napjainkban semmi sem lehet fontosabb, mint a nemzeti identitás”? És ezért – afféle megfelelési kényszerből – írta szombati hírében az MTI, hogy „Ismét közös produkcióra, az Egri csillagok előadására készül a Magyar Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes.” Vagy túlbuzgók voltak, vagy Vidnyánszkyék titokban, a MAGYAR EMBEREK háta mögött átkeresztelték a teátrumot, amelyet amúgy 1837 óta Nemzeti Színházként ismerünk.

Arra gondolni sem merek, hogy emögött is valamiféle rasszista megnyilvánulás rejtőzik…

Körmendi Zsuzsa

További cikkek olvasása a szerzőtől, a nevére kattintva.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük