“… 2017. novemberében jelentős fluktuációt érzékeltem a közösségi oldalamon. Az ismerőseim egy része hirtelen köddé vált, miközben idegenek tucatjai ácsingóztak arra, hogy visszajelöljem őket. E paranormális jelenség előzménye egy, a „metoo” kapcsán erős felindulásban elkövetett cikkem lehetett. A bűnöm pedig az volt, hogy feltettem egy költőinek szánt kérdést, azt, hogy vajon biztosan kellett nekünk ez az amerikai import kampány? …

…Miközben a „mozgalommal” összefüggésben

jellemzően annak trendfordító és felszabadító hatásáról beszélnek, a kampány káros és veszélyes mivoltáról sokáig nem lehetett hallani. A hangulatfelelősök egymás után hívták be a televízió stúdiókba a pszichológusokat, akik – amellett, hogy örvendeztek az országos tömeges coming out felett – jól el is magyarázták, hogy miért is annyira nagyon jó mindez.
Akadtak viszont néhányan (köztük én is), akik nem osztották a szakma és a köz véleményét, bár ennek csak elvétve mertek hangot adni.

Indokolt volt a „véleménydiktatúrát” idéző hangulattal szembe menők félelme, hiszen a „kötelező haladási iránnyal” ellentétesen közlekedőknek számolniuk kellett az általánossá vált lincshangulattal. A tömegek minden eszközzel meg akarták akadályozni, hogy a több évtized után kinyílt szelepek bezáruljanak.

A sors fintora,

hogy alig néhány héttel a hazai botrány kitörése után megjelent egy írás, amely a #metoo érzékeny pontjaira tapintott. Igaz, a cikk nem itthon, hanem az USA-ban látott napvilágot. Kimondta azt, ami nálunk még tabu volt:

„a mozgalomnak árnyoldalai is vannak, a kampány várt és remélt előnyei eltörpülnek a negatív hatásai mellett.”

A világ egyik legismertebb egészségügyi magazinja, a Health című lapban felteszik a legfontosabb kérdést, azt, hogy az egykori áldozatok most mit kezdjenek az újraéledt élményeikkel. A szerző több példát is említ arra, hogy a #metoo kapcsán számos egykori áldozatnál komoly testi és lelki tünetek jelentkeztek.

A káros mellékhatásokat nálunk is tapasztalták a pszichológusok

A terapeuták arról számoltak be, hogy a botrány utáni hetekben látványosan megnőtt azon egykori klienseik időpont kéréseinek száma, akik valamilyen (nemcsak szexuális) abúzust követő, szorongásos tünetegyüttesben, vagyis poszttraumás stressz szindrómában (PTSD) szenvedtek. A pszichológusok szigorúan csak egymás között beszéltek erről. Nyilvánosan soha nem tettek volna ilyet…

A #metoo hosszú távú veszélyeiről és kontraproduktív mivoltáról (vagyis arról, hogy ellentétesen sült el a dolog) azonban még ma sem szívesen beszélnek. Mint ahogy arról sem, hogy kampány ide, mozgalom oda, érdemi jogi, vagy pszichológiai segítségre nem számíthat senki. Sem az egykori áldozat, sem az egykori elkövető. Utólag ugyanis semmi nem bizonyítható (még akkor sem, ha sok azonos beszámoló van), pszichológiai szempontból pedig nem, hogy segíti, kifejezetten nehezíti a feldolgozást a #metoo. És akkor nem szóltam arról a szakmán belül köztudott, de elhallgatott dologról, miszerint az áldozatokat sok esetben azok is megalázzák, úgymond „retraumatizálják”, akikhez segítséget remélve fordulnak. Sokan éppen a pszichológusnál tapasztalták meg, milyen is a sokat emlegetett áldozathibáztatás…

… Nő és pszichológus létemre

kissé – hogy is fogalmazzak – unortodox módon közelítettem meg a kampány üzenetét és hatását az említett írásban. Elképzeltem, hogy mi vár a férfiakra. És nagyon nem tetszett a kép, amit lelki szemeimmel láttam. Vizionáltam a jövőt, amelyben a nők és a férfiak végérvényesen eltávolodnak egymástól. Férfi legyen a talpán, aki a #meetoo után megdicséri a titkárnő, eladónő, portásnő, avagy bármelyik nő új frizuráját. A férfiak nem, hogy megnézni nem merik a nőket, de ránézni sem. Biztos, hogy ezt akartuk?

Ám a cikkben felvetettem egy másik gondolatot is, amely – azt hiszem – egyenesen vezetett a virtuális ismerőseim elvesztéséhez, jelesül, hogy azok, akikre több évtized távlatából hirtelen rásütik a „szexuális ragadozó” címkét, ugyanúgy áldozatok. Nem, nem valamiféle elferdült személyiség okozta mentális problémákra gondoltam. Ennél praktikusabb szempontok jutottak eszembe.

Például az, hogy mi van akkor, ha utólag kiderül, a vádak alaptalanok voltak?

Mi van akkor, ha családok, munkahelyi közösségek esnek szét egy-egy hamis vád miatt? A rágalmazás az én – belátom, igen sajátos – értelmezésemben ugyanúgy zaklatás, mint annak klasszikus változata. Egyetlen markáns különbség közöttük, hogy míg az abúzus áldozatai kérhetnek és kaphatnak segítséget, csatlakozhatnak önsegítő csoportokhoz, addig a megvádoltak csak egyre számíthatnak: a magányra. Élethosszig tartó magányra.
Félreértés ne essék! Semmi nem áll távolabb tőlem, mint a szexuális zaklatás súlyának leértékelése és az elkövetők mentegetése. Ennek ellenére azt javasoltam az ominózus írásomban, hogy érdemes volna egy kicsit vigyázni, egy kicsit behúzni a kéziféket.

Kis híján egy év telt el az első „ügy” kirobbanása óta

Miközben e sorokat írom, a háttérben szól a rádió. A hírek végén egy aprócska „mínuszos” (egy mondatos információ): lezárult a zaklatási ügybe keveredett egyik „szexuális ragadozóval” szemben indított etikai vizsgálat. Nem találtak bizonyítékot a vádakra…
(Részlet a #pszichobiznisz c. könyvből)

A zaklatással megvádolt Marton Lászlót a rögtönítélő népbíróság halálra ítélte. Még annyi jog sem illette meg, mint a rablógyilkosokat. Az ártatlanság vélelme vagy az utolsó szó…

3 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Szornyusegek nartom, hogy sikerkovacsolas szandekaval emberi eleteket tegyenek tonkre, eletmuveket probaljanak lerombolni – nem tudnak – olyanok, akik, a terdkalacsuk hajlataig sem ernek a vadlottaknak. Olyanok, akik a sajat vegtermekuknel kivul mast nssem tudnak produkalni, szerelni aksrnak,. Sajnos , ezzel tudnak gyilkoni is

  2. Mindenben egyetertek Onnel, – nekem mar akkor sem tetszett ez a “#metoo” mozgalom, amikor kitort. Egyszeruen nem hiszem el, hogy hirtelen a semmibol egyszerre ennyi no jott elo a megeroszakolasi tortenetevel: ujra es ujra felmerul bennem a kerdes, hogy “hol voltak ezek a nok az elmult 23-40 evben?” (Mert kulfoldon 40 evvel ezelotti TALAN megtortent esemenyekert most idos embereket hatralevo eletukre bortonre itelnek komoly amerikai birosagok, peldaul). Hogy van az, hogy senkinek nem tunt fel sarosdi lilla vallomasa, hogy minderre a “puszira” egy Margithidon atmeno MOZGO autoban tortent, mikozben o pontosan emlekszik a Parlament epuletere, ahogy kinezett az auto ablakan? Es ezutan az elmeny utan a felhaborodott holgy nem ment el a rendorsegre, nem is rugta tokon ott helyben, hanem szepen ferjhez ment egy masik szinhazi emberhez, szult ket gyermeket, majd eljatszotta a Luzer “csodas” foszerepet, de a Weinstein ugyon felbuzdulva hirtelen coming out-olt a sajat, 23 evvel azelott tortent “eroszakjaval”. En sem ismertem azelott sarosdi lilla nevet (a kisbetuk NEM a veletlen muvei nalam!), de rogton negativkent kezeltem a szemelyet, mert annyi az ellentmondas benne. Aztan a tobbi “tanu” – allitolag heten -, akik ugyan nyilatkoztak a TV riporternonek, de nevtelenul, arctalanul, es altalanossagokat hablatyolva, nem vallalva sajat szemelyiseguket sem, viszont szinten huszoneves serelmeket felsorolva, EGYSZER! Mert ezek is eltuntek mind a heten, nem lett belole – mint ahogy sarosdiebol sem – rendorsegi feljelentes.
    Annakidejen Verebes Istvan azonnal lereagalta ezt a sulyos vadat, megallapitva, hogy ebbe Marton bele fog halni. Sajnos, Neki lett igaza, ha nem is ugy, ahogy elkepzelte Verebes – inkabb az alattomos, de valojaban letezo pszichoszomatikus betegseg reven.
    NEM mentegetni akarom az eroszakolot – ez alljon tolem a legtavolabb – de emberek leven nekunk mindig van valasztasi lehetosegunk, – sarosdinak meg plane volt akkor es ott, es kozvetlenul az eset utan: 1/Helyben tokon rugni, karmolni, harapni (az eletoszton csodakra kepes!), 2/ Azonnal elmenni a rendorsegre, 3/ Az eset utan azonnal a legrovidebb idon belul megtalalni a nyilvanossagot. De lilla hallgatott, mert ettol az esettol azert meg o is vart valamit, fiatal sziniiskolas letere, gondolta, ha mar ez megtortent, akkor huzzunk belole hasznot. Mert maskepp nem tudom elkepzelni, hogy miert fogta volna be a szajat? Marton Laci, R.I.P, az eletmuvedet akkor sem kerdojelezheti meg senki sem.

  3. Én azt gondolom, hogy minden szükségszerűen történt a meetoo kampányban, annak létrejötte egy újfajta mechanizmusa a modern kori szüfrazsetteknek, vagyis VELEJÁRÓJA’ a nők erősödő, jogvédő hangjának. Nem csodálkozom Amerikán egy cseppet sem, örülök hogy Harvey végre megkapta a magáét, meg most már MO-n is nyakig járunk benne… Megjegyzem más régiós országokban is volt Sárosdiéhoz hasonló kirohanás. De az ember, amikor sokan van, csordában működő állattá válik, egységesnek tűnik, tehát minden de minden intenzív kampány akár a tök ellenkezőjét is elérheti, mint amiert létrejött. Sokan kezdenek egyfelé menni, és nagyon erős lélekjelenlét kell, hogy hallhasd-hallasd a saját szavad, mi van, ha egyetértesz a legtöbb dologgal, amit a kampány mond de pl ezzel nem, meg ez szerinted nem ennyire így… Nem vagyunk túl kíváncsiak és nem érdekünk a sok alternatíva. Mert a kampány az egységes, egyfelé tart stb. (Ld polg.mestervál. Jajistenem) Én azt gondolom, hogy Marton László és esetleg a körülötte szorosan élők tudják csak, mi is az igazság, de legfőképpen Marton László tudja/ tudta mi a pálya, mennyire zaklató ő, és a halála is azért érdekes, mert ártatlanul vagy NEM ártatlanul megélte ezeket a vádakat és az hatott rá, vagyis feltételezésem szerint hozzájárult a betegségéhez, ígyhát ez volt az ő sorsa. Én nem tudom és nem akarom megmondani h melyik esik nagyobb súllyal latba, a zaklatás vagy az ártatlanul vádolás, ebben Amerika régóta előttünk jár, a túlzásait is előbb termelte ki ebben a témában, és alkotott túlféltő mechanizmusokat, aminek szép szatírája a South Parkban a ‘Szexualis zaklatás-panda’ rész vagy az a tény, hogy nehezen magyarázom meg fiatal amerikai nő tanítvanyaimnak, hogy a Busójáráson mèrt voltam olyan nyugodt, amikor felkapta egy busó a 22 éves lányom és elszaladt vele… Mert ugye aztán elengedte és a lányom visszaszaladt. Hát ilyen hogyan is történhet ugye…
    Szóval minden kultúrában hihetetlenül más csomag ez a női-férfi dolog, de abban egyet kellene értsünk, hogy nagyon nehéz kideríteni, mi is a valóság egy zaklatási ügyben ezért megfelelő óvatossággal kell kezelni. És a hírességek sajnos nem menekülnek ez alól, nagy veszteségnek éltem meg Kevin Spacey ügyeit, mert imádom, mint színész, dehát evvan… Meghát az angolok is nagyokat küzdenek hogy kiderítsék, vajon Lewis Carrol Alice-ja végül is egy zseni matematikus -fotográfus pedofil játékainak inspirációiból született-e… Pro-kontra mindenütt ez ügyben…
    Viszont végül is megnyugodhatok, mert hiába mesélném el, hogy a szomszéd Károly bácsi, aki már azóta elhunyt, hogyan is viselkedett velem, akkor tizenévessel, mert sem én, sem Károly bácsi nem vagyunk sem híresek, sem fontosak.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét