Nagy a gáz! Orbán a vissza nem térítendőt lecseréli méregdrága kölcsönre

Orbán Viktor berlini kijelentése, miszerint az Európai Unió kohéziós támogatását dobja, ha az a feltétele, hogy betartsuk a vállalásunkat és helyette Kínához fordul kamatos kamattal terhelt kölcsönért azt jelenti, hogy újabb adósságot vesz fel mindannyiunk, sőt gyerekeink és unokáink kontójára.

Nem ütötte át az ingerküszöböt

Valóban rá se ránt a magyarok zöme arra, amit az első számú közszolga szemrebbenés nélkül bejelentett? Ennyire nem értjük, vagy ennyire hiszünk neki és benne? Esetleg van olyan, aki ezt jónak tartja?

Gábor György vallásfilozófus közösségi oldalán értelmezi a legújabb Orbán-őrületet, ami mögött egyszerűen csak az húzódik, hogy a jelen uralásáért semmi nem drága és mivel látja, hogy pillanatnyilag bármit megtehet, meg is teszi.

„Van egy Nyugat-Európában élő nagybácsim, aki azt mondta a minap, hogy kapok tőle ajándékba egy Volkswagent. Mondtam neki, hogy tegyen egy szívességet a Volkswagenjével, én inkább veszek magamnak részletre egy Mitsubishit.

Nagyjából ezt mondta Orbán Berlinben, amikor közölte, hogy amennyiben nem ad pénzt az Európai Unió, semmi baj, majd Kínához fordulunk. A parányi különbség, hogy az EU pénze a kohéziós alapból érkezik, és nem visszatérítendő. Ezzel szemben a kínai pénz hitel, amit vissza kell fizetni, plusz kamatok. 

A kérdés az, hogy vajon Orbán ilyen hülye, avagy ennyire hülyének néz mindenkit, beleértve a németeket is? Igaz, a berlini hallgatóság azt is végigélvezhette fegyelmezetten, pironkodás és arcizomrándulás nélkül, hogy – mint azt Orbán beígérte – 2030-ra a visegrádi négyek utolérik a nyugati ipari országokat, és a visegrádi országok meg Németország fogja finanszírozni az Európai Uniót.

Emlékezetes, hogy Hruscsov 1961-ben, az SZKP XXII. pártkongresszusán hasonló víziókat öntött szavakba: tizenöt-húsz éven belül utolérjük és lehagyjuk a Nyugatot. 
Aztán nem értük utol, nem hagytuk le, viszont Hruscsov helyett jött Brezsnyev. 

Emlékezetpolitika?

A magyar amnézia-politikába mindez teljesen belefér, az ország sosem emlékezett, mindig csak felejtett és felejt és felejt és felejt. Ám a híres német emlékezetpolitika? Na persze, történészvita ((Historikerstreit), filmek, könyvek, iskolai oktatás. Az elkövetkezendő években fog eldőlni, hogy mi volt mindez: eredményes és katartikus kollektív emlékezet, avagy giccs és vállveregetés. Vannak sejtéseim.

Mindenesetre javaslom mindenkinek W. G. Sebald a Légi háború és irodalom. A rombolás természetrajza c. zseniális könyvét, amely a német emlékezet tragikus csöndjéről, valamint a feledésvágyról és a vezeklés őszintétlenségéről szól.
S míg, kedves barátaim, elolvassátok Sebald 150 oldalas kis könyvét, érezni fogjátok valamennyien, hogy már az olvasás ideje alatt mennyire közelebb kerültünk a Nyugat befogásához.”

Híven a Fidesz-retorikához, tehát végtelenül egyszerűen, konzultációs levélszerűen:

Akar évtizedekre eladósodni?

Hozzájárulásával lopják a pénzét! – Tűri?

Ha Európa kekeckedik, Orbán Kínát nyúlná le