Napló Hungarikum 27. – Betonszilárdságú biztonságban – Ülünk a hintában – A csőd szélén Orbán igét hirdet

Napló egy majdnem taggyűlésről. A törzstagság ezúttal kerek-perec megvétózta, hogy a Törvény Keretei Között Mérsékelten Haladók Pártja megtartsa soron levő taggyűlését a törzskocsmában, merthogy az ukrajnai menekülteknek szóló szerény segélycsomag összeállításán kellett munkálkodnunk, s e mellett legkisebb unokánk ötödik születésnapját kellett méltóképpen megünnepelnünk. Így aztán a napló következő fejezete csak arról szól, hogy mi jár a fejemben ezekben a napokban, vagyis privát vélekedéseimet bocsátom a közéleti tribunál elé.

1./ A miniszterelnök háborúja és Orbán Viktor békéje

A Duna-völgy bölcsének legutóbbi moszkvai turistaútja óta tanúi lehetünk ennek a különleges jelenségnek: a miniszterelnök a NATO és az Európai Unió tagjaként hűséges szövetségesnek mutatkozik, megszavazza az agresszor elleni szankciókat az egység kedvéért. Sőt elítéli az orosz támadást Ukrajna ellen. Orbán Viktor azonban – szankciók ide vagy oda – arra készül, hogy a Paks II. beruházás folytatódik, hogy az orosz kémbank minden további nélkül működhet Budapesten, s Magyarország megtartja tulajdonosi részesedését. Főként pedig a gázellátást és a rezsicsökkentést nem veszélyeztethetik a szankciók, erre a kormánynak gondja lesz. A NATO az EU országok egy része és fegyverekkel segíti Ukrajna védelmi harcát, Orbán Viktor még azt is megtagadja, hogy szövetségeseink Magyarország területén át vigyenek eszközöket Ukrajnába. Oroszországot szinte az egész világban anatéma sújtja, a Fidesz uralta, főként közszolgálatinak csúfolt tömegtájékoztatásban Putyin elnök orosz propagandája visszhangzik.
Orbán Viktor miniszterelnök jó szokása szerint ül a hintában, keveri-kavarja, és nem az jár az eszében, hogy népét megismertesse a tényekkel, hanem az, hogy miként lehet a szavazók gondolkodását leginkább összezavarni. Mintegy mellékesen megrágalmazza az ellenzéket (a baloldalt) háború-pártisággal, elvégre kampány is van. „Mert (nálunk) minderről vita van, amiről nem kéne” mondta legutóbbi rádiószózatában, amiből minden akadékoskodó megtudhatta: a közéleti pofázás nem vezet jóra, mert mindenképpen ő tudja leginkább, hogy mi a jó, mi a rossz, mi a helyes cselekvés, és mi lenne országunkra nézve veszedelmes. Elmondta, csak hogy minden jó magyar tudja: ”Betonszilárdságú a védelmünk” (olyan, mint az Alaptörvény?) „És aki azt hiszi, hogy a NATO megvéd minket, az téved. A NATO azokat védi meg, akik képesek magukat megvédeni.” (E szerint a NATO dísznek van a világban?) Az EU pedig tehetetlen, alkalmatlan, vagy ad pénzt, vagy nem a menekültek megsegítésére. (Hogy az Európai Bizottság már 90 millió eurót (vagy többet) elkülönített e célra, és hétfőn újabb támogatásról döntenek, az Orbán gondolkodásában nem játszik szerepet. Az a döntés sem, hogy Európa 3 évre befogadja az ukrajnai menekülteket.) Egyebekben „nem szabad belesodródunk a háborúba. Stratégiai nyugalom kell!” Vajon ez azt jelenti, hogy mi, magyarok lehetőleg igyekezzünk elkerülni Putyin rosszallását? A budapesti ukrán nagykövet szerint ha Oroszország győz Ukrajnában (mert a Nyugat, s benne Magyarország nem segítette elég hatékonyan) – mi leszünk a következő célpont.
Tetszik vagy sem, bármit is mond Orbán Viktor, (szerencsére még békés módon, de) mi ebben a háborúban már benne vagyunk. Csak a miniszterelnök tesz úgy, mintha módunk lenne kimaradni azzal a hintapolitikával, amit folytatnak, s aminek a nemzet fizeti majd meg az árát, ha elég botor ahhoz, hogy újra Orbán Viktort engedje a kormányrúdhoz. A miniszterelnök szellemi és erkölcsi állapotát a háborúval kapcsolatban nagyon jól jellemzi az eset, amelyről videó is készült. Orbán Viktor ismét leszállt a nép közé, hogy megvillantsa szolidaritását az elesettekkel, és akkor Tarpán ez történt: Zaporizsjáról érkezett ukrán menekülteket faggatott az együtt érző miniszterelnök, hogy mit hagytak ott hazájukban. A nők és gyerekek elmondták, hogy férjeik-apáik és házuk maradt ott, mire Orbán Viktor azt kérdezte: „Őrzi valaki azt?” – és megkapta a választ: „nem a lakásról kell gondolkodni, hanem az életről!”

2./Győzelem – 44 ezer halottal

Az életről kellene gondolkodni akkor is, amikor mérlegre vetjük a járvány elleni védekezés tényeit, következményeit, sikereit és kudarcait. De egyelőre csak addig jutottunk, hogy a nemzet főorvosa bejelentette: ismét győztünk a járvány felett. Egyetlen részvét-teli szót nem ejtett 44 ezer elhunyt honfitársunkról, az egészségügy borzasztó állapotáról, a szakszemélyzet nyomorúságos fizetéséről és túlterheléséről, az orcátlan, ostoba és káros egészségügyi törvényről, csak bejelentette, hogy padlóra küldtük az ötödik hullámot. Érthető. Választás előtt nem beszélünk a bajokról. Nem beszélnek a közoktatás állapotáról, a pedagógusok méltatlan fizetéséről, túlterheltségéről, megaláztatásairól, a sztrájktörvény kormányrendeletben megejtett megcsúfolásáról. Amiről beszélnek, az a csúf ellenzék.

3./Úgy egyébként minden rendben

Valóban, választás előtt a hatalom megtartására készülő kormánypártok nem beszélnek a bajokról. Programjukról sem, mert az nincs. Nem beszélnek a gazdaság – növekedés ellenére – vészes egyensúlyi állapotáról, az rémes inflációról, a forint viharosan zuhanó árfolyamáról, és mindezen folyamatok következményeiről, az átmenetileg tetszetős, de hosszú távon kártékony kényszer-árstopokról. A miniszterelnök azonban mindenkit megnyugtat, az ügyes pénzügyminiszter dolga, hogy az indokolt kiadások fedezetét előteremtse. Minden rendben lesz. Szót nem ejt arról, hogy az Európai Bíróság határozata után elég hamar megjelent az EU-nak a jogállamiságot a támogatások kifizetésével összekötő törvényének végrehajtási tájékoztatója. Erről (le nem írom, hol) Kövér László szolgált útmutatással a nemzet még hívő fideszes lelkeinek, és a 133 bátor Házi senkinek – ekképpen: az EB döntése „minden határon túlmegy”, és az Európai Unió jövőjét tekintve aggasztó, hogy az Európai Unió Bírósága politikai szereplővé vált az ítélettel. Szerinte az Európai Bizottság teljesen jogtalanul „einstandolta” a helyreállítási alap kapcsán közösen felvett hitel Magyarországnak járó részét. Ezt „diktatórikus, hatalmi visszaélésnek”, „közönséges rablásnak” nevezte, aminek szerinte az az oka, hogy Magyarország nem engedi be az „LMBTQ-őrület” képviselőit az óvodákba, iskolákba, hogy szexuálisan „+érzékenyítsék+” a gyermekeket.
A háború Orbán Viktor szerencséjére (?) elvonja erről a közfigyelmet, márpedig ha az EU elzárja a pénzcsapot, és Magyarország nem jut uniós támogatásokhoz (ami Róna Péter ellenzéki elnökjelölt, közgazdász-professzor szerint biztosra vehető), akkor a választások után a pénzügyi csőd elkerülése irgalmatlan takarékossági intézkedéseket követel meg bármely új kormánytól. Az nagyon valószínűnek látszik, hogy újabb Fidesz-kormány semmiképp nem kap pénzt az EU-tól, a kormányzó erővé vált ellenzék viszont kibékül az Unióval. A választóknak érdemes ezen elgondolkodni, mert vélhetőleg Orbán szerint az EU-n kívül tágasabb.

4./ Az őrületes baromság

A fent minősített akció az úgynevezett gyermekvédelmi népszavazás, és a hozzá kötődő videó, amelyet a kormány készíttetett közpénzből, s amely olyannyira ostoba és ellenszenves, hogy ajánltatik minden szavazónak: feltétlenül nézzék meg, ha a népszavazást kiírók szellemi állapotáról kívánnak tájékozódni! Őrületes baromság! A filmecskében aranyos kisleányka meséli édesanyjának az iskolában aznap történteket: elmaradt a matek óra, helyette egy bácsi mesélt arról, miként válhat valaki kisfiúból kislánnyá, vagy kislányból kisfiúvá. A mama rémülten öleli magához gyermekét. A néző rémülten szemléli a fideszes alkotók kóros agyi elváltozásának újabb (nagyon is költséges) bizonyítékát.

Kapcsolódó