Banánköztársaság
Napló Hungarikum – Rendkívüli helyzet – rendkívüli hülyeségekkel – Még tart a járvány! – Választók bizonytalanságban
Némileg elmaradtam a naplóbejegyzésekkel, holott éppen – több megközelítésben is – rendkívüli helyzet van, s erre a kormány minden jel szerint – mondhatni – rendkívüli hülyeségekkel reagál.
Némileg elmaradtam a naplóbejegyzésekkel, holott éppen – több megközelítésben is – rendkívüli helyzet van, s erre a kormány minden jel szerint – mondhatni – rendkívüli hülyeségekkel reagál. Közügyeink áttekintése és megvitatása érdekében tehát összehívtam a Törvény Keretei Között Mérsékelten Haladók Pártjának taggyűlését törzskocsmánkba – annak mérlegelésére, hogy Orbán Viktor szózata jegyében miként maradhatunk ki az ukrajnai háborúból, miközben a NATO-val és az EU-val közösen már kötésig, ha nem is nyakig benne vagyunk.
Az sem mellékes
A háború bő két hete alatt már mintegy 200 ezren kerestek menedéket csak Magyarországon, akiknek fogadásáról, gondozásáról, további utaztatásáról első helyen a kormánynak kellene gondoskodni. Csakhogy ez a kormány a segítők sorában a magánszemélyek, karitatív szervezetek, civil egyesületek, önkormányzatok mögött utolsó helyen, leginkább a Híd Kárpátaljára feliratú táblák gyártásában, és némi pénz gyűjtésében (vajon a kiosztásában is?) jeleskedik, minthogy az állami segélyezési szervezetet már régebben szétverte. A dolgok állapotát tekintve a tagság valamelyes bizonytalansággal, lelkifurdalással kezdte a megbeszélést, hiszen a szomszéd országban szörnyű háború dúl, de nálunk az élet halad tovább, s alapszabályunk szerint kötelességünk ellenőrizni a sör minőségét Kikértük tehát az első kört, s a napirend elfogadását követően szót ejtettünk közös dolgainkról.
1./Le a maszkot!
A miniszterelnök úr a minap ismét azt találta mondani, hogy úrrá lettünk a pandémián, pontosabban szólva ötödször is padlóra küldtük a vírust. A járvány szerencsére valóban lecsengőben van, de a jelek azt mutatják, hogy a vírus körünkben marad, és különféle mutációi még megnehezíthetik életünket. Belekukkantottam a koronavírus.gov.hu oldalba, és ezt olvastam:
„A beoltottak száma 6 398 615 fő. Március 11-én 2068 új fertőzöttet igazoltak, ezzel a járvány kezdete óta összesen 1 814 362 főre nőtt a beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt 50, többségében idős, krónikus beteg, így az elhunytak száma 44 653-ra emelkedett. A gyógyultak száma folyamatosan nő, jelenleg 1 650 643 fő, az aktív fertőzöttek száma pedig 119 066 főre csökkent. 2338 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 109-en vannak lélegeztetőgépen. A járvány ötödik hullámának leszálló ágában vagyunk, ezért a kormány kivezette a járványügyi korlátozásokat és megszűnt a maszkviselési kötelezettség. De az oltási akció folytatódik a kórházi oltópontokon.”
Helyes! Le a maszkkal!? Tüntetni is szabad. De azért a járványügyi vészhelyzetet nem szüntették meg, jó lehet az még valamire. Ha a szakemberekre hallgatnánk – például az orvosi kamarára -, megkezdenék az egészségügy reformját, és felkészülnénk az újabb hullám (vagy más fajta vírusok, járványok) elleni védekezésre, miközben erősen szorgalmaznák az oltást! Mert még nincs vége a pandémiának, még naponta emberek halnak meg a kórban! Ám a koronavírus (kevés kivétellel) eltűnt a lapok, tévék, portálok vezető hírei közül, sőt már a közérdeklődésből is! Pedig az új menekültek többsége is oltatlan és fertőzött országból jön. A veszély nem múlt el! De a kormány most mással múlatja az időt.
2./ Árstop és infláció
Érthető. A háború miatti világgazdasági zavarok, az elhibázott gazdaságpolitika és a kormány (termeléssel, termelékenységgel nem fedezett) irdatlan méretű voksvásárlási akciói nyomán Magyarországon elszabadult az infláció, minden várakozást meghalad az államháztartás folyó hiánya és az államadósság. A tavalyi gazdasági növekedés, amelyre a pénzügyminiszter oly büszke, arra volt elegendő, hogy a gazdaság végre elérje a 2019 évi teljesítményt. Ebből kellene kifizetni az adókedvezményeket, a 13. havi nyugdíjat, és egyebeket, összesen kb mintegy 2000 milliárd forint többlet-kiadást. (Ezek jobbára nem szerepelnek a 2022-re, tavaly az év közepén elfogadott költségvetésben, amint azok az átcsoportosítások sem, amelyekkel Orbán Viktor örvendezteti meg kedvenceit, vagy amelyre a kényszer viszi rá a kormányt.) De pillanatnyilag az infláció elleni harc mindent visz, Orbán és csapata a boltosokkal és a benzinkutasokkal fizetteti meg a híres-nevezetes árstopot, aminek következtében a közeli szomszédság hozzánk jár tankolni, és a kisboltok, önálló kutak bezárnának, ha tehetnék, mert nem képesek finanszírozni az Orbán által rájuk kényszerített ráfizetést. Aztán a kormány megrendszabályozta a nagykereskedőket, a bel- és külföldi fuvarozókat, megtámogatta az állami személyszállító cégeket, és láss csodát! – adót csökkentett. De nem kapott semmit a BKV.
Ezt hívják Magyarországon válságkezelésnek, rendkívüli helyzetekben szükséges rendkívüli megoldásoknak, vagy összefoglalóan gazdaságpolitikának, amelyről a döntéshozók soha az érdekeltekkel nem konzultálnak, a következményeket nem mérik fel, csak az a fontos, hogy a költségvetési kiadásokat most ilyen tűzoltó akciókkal ne növeljék, de a késő esti sajtótájékoztatón bejelenthessék, hogy megoldást találtak a bajokra. Persze kitört a tankolási káosz.
– Na most ebből elegem van, – szólalt meg a hátsó asztalnál a rendszeresen elégedetlen dörmögő hang. – Halljunk valami biztatót! Valami szépet! Valami jót! Mert a sör mellé ez kell!
3./ Megnyílt az Operaház
Jogos! – mondtam előadóként, – tehát lássunk valami jót! Díszelőadással szombaton megnyílt a felújított Operaház. Zoboki Gábor tervező és csapata, valamint a kivitelező alkalmasint kiváló munkát végzett, s a végeredmény a fontos, ne akadjunk fenn a három éves késésen és a 15 milliárdra tervezett költségek 50 milliárdra növekedésén, mert ebben benne van az igényesebb munka és a MÁV egykori épületének átalakítása is. Úgy tűnik, végre büszkék lehetünk a közreműködőkre, és örülhetünk a Sugár úti Ybl palota megújulásának. Az esemény kivételes jelentőségét igazolja a protokoll lista is: jelen volt a leköszönő és a hivatalba lépő köztársasági elnök, a miniszterelnök, és még sokan mások. Az első tudósítások nem számolnak be meghívott művészekről, külföldi vendégekről (még a fellépő Placido Domingoról sem!), ellenzéki közéleti személyiségek feltehetően nem kaptak meghívót sem, és csak az MTI tudósítója lehetett jelen, sőt mintha a tudósítás anyagát is csak kormányzati kedveltek kapták volna meg. Ellenzéki vagy független portálon az eseményről tudósítást vasárnap délelőttig nem láttam.
– De legalább nem vált belőle fideszes kampánygyűlés! – reagált a pultos, és megkezdte a következő kör csapolását és felszolgálását.
4./ Sztrájk!
– Térjünk vissza a hétköznapok valóságához! – javasoltam a tagságnak, mert a háború, a menekültek gondozása és az inflációs válság mellé nyakunkon a pedagógusok sztrájkja, amelyet a szakszervezetek a tanárok tisztességes élet- és munkakörülményeinek megteremtése érdekében szerveznek, s amelynek a kormány és a tankerületi felügyelők, nemkülönben egyes igazgatók minden mocskos és még mocskosabb eszközzel igyekeznek útját állni. A szakszervezetek a nemrégiben megjelent és a jogszerű sztrájkot alaposan megnehezítő (egyébként törvényellenes) kormányrendelet ellenére kiváló jogi furfangokkal készülnek a sztrájk megtartására, de a kormány és meghosszabbított csápjai fenyegetik, megfélemlítik a sztrájkra készülő pedagógusokat, és a gyerekeiket otthon tartó, szolidáris szülőket is. Ugyanakkor könyörögnek, hogy a szakszervezetek az ukrajnai háborúra való tekintettel halasszák el akciójukat. És üres ígéretekkel próbálják lekenyerezni a már sokat megélt, tapasztalt pedagógusokat.
Mert választási kampány van, és a sztrájk a gondolkodó, kétkedő bizonytalanok körében jókora szeletet elvehet a Fidesz amúgy sem valami stabil hitelességéből. Mert ez a kulcskérdés: a bizonytalanok megnyerése.
5./ A felek nem egyformák
Azon választók, akik április 3-án ellátogatnak a szavazóhelyiségbe, és ikszelnek valamely jelöltre és listára, alapvetően három nagy csoportra oszthatók: Orbán-hívőkre, ellenzékre és bizonytalanokra. Orbán Viktor szavazói számára a miniszterelnök maga az egyedül való igazság – akkor is, ha tegnapi igazsága üti a mait, és szöges ellentétben áll a holnapival. Az ellenzéki szavazó viszont látja, sőt a bőrén érzi a szomorú valóságot, s tudja, hogy a kormányrúd nem hagyható tovább Orbán kezében, mert az katasztrófával fenyeget. A bizonytalanok azonban – bizonytalanok. Nem igazán elfogadható nekik egyik fél sem, de ha nem közülük választanak, voksuk szinte biztosan a semmibe vész, ráadásul olyanok kapják meg, akik csakis az állami pénzadomány reményében tetszelegnek kamu-jelöltként, a haza megmentőiként. A kampány a bizonytalanok megnyeréséért folyik. De a választók sem egyformák, s a legrosszabb, ha kormánypártokról és ellenzékről nagyjából egyképpen mind azt gondolják: egyik kutya, másik eb. Mert a politika úri huncutság, maradjunk távol tőle!
– Ebben van valami értékes népi bölcsesség, amint abban is, hogy itt az idő kikérni egy újabb kört – szólt közbe a hátsó asztal örök elégedetlenje. S a felszolgálás rövid időre nyugalmat adott a hallgatóságnak. Ámde a kampány kegyetlen, a taggyűlés folytatódott.
6./ Pro és kontra
Annyi bizonyos, hogy aki szavazni akar, mert élni akar a sors által ráruházott parányi, mégis nagyon fontos, sőt talán döntő hatalommal, annak mérlegelnie kell a pro és a kontra elemeket: mit mutatott Orbán és pereputtya 12 év alatt? Miként ítéli meg a nagyvilág? Hogyan kezelte a járványt és vele a gazdasági válságot? Hogyan ment végbe Mészáros Lőrinc falusi gázszerelő példátlan metamorfózisa? Mennyit ér most a pénz, amit kora tavasszal kiosztott az embereknek voksok reményében, és mennyit ér majd májusban-júniusban? Orbán nem vitázik az ellenzékkel. Miért nem? Csak. Mert nem. Mert nem a „főnököt” delegálták a ringbe. (Talán szívesen emlékszik az utolsó vitájára?) És a kérdések sorakoznak.
Magam ehhez csupán annyit teszek hozzá amúgy privátim: ezekre a kérdésekre Orbán Viktor soha nem adott és soha nem is fog választ adni.
Orbán Viktor mindig visszatartja az információk egy hányadát, (egyszerűbben szólva hazudik), mert az információ a hatalom része, fontos eleme és Orbán a hatalmon nem osztozik. Úgy tapasztaltam, hogy a miniszterelnök a közéletben mindig is spórolt az információkkal, de napjainkra már talán ott tart, hogy fizikai rosszullét kerülgeti, ha bármely (akár apró) kérdéskörben a tények teljességét összefüggéseikben kellene a nyilvánosság elé tárnia. Mintha úgy érezné, hogy elveszíti a hatalom egy morzsáját. A Fidesznek sem választási sem kormány-programja nincs, mert az számon kérhető. Nincsenek sem erkölcsi aggályai, sem anyagi korlátai, van viszont hatalma. És a hatalommal él is, és visszaél a kampányban, ez látható a közmédiában, a megyei lapokban, a plakátháborúban, a karakter-gyilkosságokban, ezernyi más jelben.
„Gondoljátok meg proletárok!”
Az ellenzéki szövetségnek ezzel szemben alig vannak eszközei. Nem tehet mást, mint hogy kampányát a tényekre alapozza, és hiteles személyek hihetően, élhető jövőt ígérnek a választóknak, mert az elmúlt 12 év egyszerű kritikája vagy akár megalapozott szidalmazása aligha győzi meg a bizonytalankodókat. A választóvíz a választók ítéletében mostanában leginkább a háború lehet. Mert a kormány észrevehetően kétkulacsos politikát folytat. Orbán Viktor kedveli Putyint és rendszerét, nem kedveli viszont az Európai Uniót és a NATO-t, nem kedveli a menekülteket, és nem is igen gondoskodik róluk. Az agresszor elleni szankciókat hatástalannak, sőt inkább ránk nézve ártalmasnak tartja, de az európai és a NATO egység kedvéért megszavazza őket. Ő maga elítéli az orosz támadást, de kezes bérsajtója mentegeti a támadót. Summa-summárum: Orbánnal kompország Keletre tart, az Egységben Magyarországért vezetésével ismét Nyugatra fordulunk.
„Gondoljátok meg, proletárok!”
A Napló korábbi bejegyzései!
