Kiemelt hírek
Ne dőljünk be az autokratáknak! – avagy miért sérti a magyar vészhelyzet a jog uralmát
„Ne dőljünk be az autokratáknak! – Avagy miért sérti a magyar vészhelyzet a jog uralmát” – ezzel a címmel jelent meg Kim Lane Scheppelének, a Princeton Egyetem alkotmányjogász professzorának, valamint Halmai Gábornak, a CEU emberi jogi programja alapítójának és volt vezetőjének cikke a Verfassungsblog című, alkotmányjoggal foglalkozó német szakportálon.
A szerzők megállapították: ha Orbán kezdené is elveszíteni a támogatóit,
addig tarthatja fenn korlátlan felhatalmazását a rendeleti kormányzásra, amíg magáénak tudhatja a parlament harmadának, és/vagy az államfő támogatását.
Ráadásul a jogi eljárások rendeleti úton történt megváltoztatása következtében Orbán lépéseinek jogi felülvizsgálata alighanem csak túl későn történhet meg ahhoz, hogy hatása legyen.
Mindennek eredményeként illuzórikusak azok a felügyeleti mechanizmusok, amelyekre a magyar kormány hivatkozik, hogy megnyugtassa a világot: Magyarország még tiszteletben tartja a jog uralmát.
Orbán diktátorként kormányoz, és nincs olyan ésszerű hazai mechanizmus, amely még meg tudná ebben állítani
A rendkívül terjedelmes cikk további részében a szerzők részletes érveléssel támasztották alá megállapításukat. Scheppele és Halmai felidézte, hogy Vera Jourova, az EU Bizottságának alelnöke, jogi biztos az Euronews portálnak adott interjúban arra a kérdésre, hogy szerinte még demokráciának tekinthető-e Magyarország, azt válaszolta:
„Ez beugratós kérdés, nem adok rá közvetlen választ. Ki kell várnunk, és meg kell látnunk, hogy hogyan alkalmazzák a kormány felhatalmazásait. Egyelőre a magyar törvény az EU más törvényeihez hasonlítható.”
Jourova túlságosan készségesen támaszkodott a magyar tisztségviselők kijelentéseire, mindenekelőtt Varga Judit igazságügyi miniszterére, aki folyton arról biztosítja Jourovát és másokat, hogy a magyar parlament és az Alkotmánybíróság képes hatékonyan és alkotmányos módon felügyelni a hatalomgyakorlást, és bármikor, amikor csak akarja, megszüntetheti a különleges állapotot.
Varga kijelentései azonban veszélyes módon félrevezetőek
Orbánnak a felhatalmazás korlátlan hatalmat ad korlátlan időre, ameddig csak élni akar ezzel, és a hatalma feletti bármiféle ellenőrzés pusztán illuzórikus. Ez nem a szokásos vészhelyzet. A szerzők ismertették a törvény néhány lényeges vonását, megadva az angol fordítás linkjét is, és megállapították: a jogszabály által felölelt területek olyan szélesek, hogy felmerül a kérdés, hogy létezik-e kormányzati tevékenység, amely kívül esik a listán.
A kormány mindenekelőtt azzal védi a törvényt, hogy megvannak az adekvát biztosítékok e szélsőséges intézkedések ellenőrzésére
Varga Judit igazságügyi miniszter élen járt az interjúkban, és mindenkit biztosított arról, hogy a parlament tovább ülésezik – írták a szerzők, és megadták több interjú linkjét. Múlt héten még arra is találtak időt a képviselők, hogy megtiltsák a nemnek az átvezetését a dokumentumba olyan esetekben, amikor valaki felnőttként vált nemet, és ez a jogszabály követlen ellentmondásban áll az Európai Emberi Jogi Bíróság precedenseivel – írták.
Varga azt állítja, hogy ez a keményen dolgozó parlament az alkotmánynak megfelelően bármikor visszavonhatja Orbán rendelkezéseit. Mi több, azt is mondja, hogy az Alkotmánybíróság is a helyén van, és minden rendeletet ellenőrizhet, amint azt az alkotmány előírja, vagyis a vészhelyzeti rendeleteket meg lehet támadni alkotmányos úton.
A kormány tisztségviselői azt is mondják, hogy a felhatalmazások különlegesek, de így tesznek más országok is
A magyar tisztségviselők általában mindjárt az Európai Uniót vádolják azzal, hogy kettős mércét alkalmaz, hogy elítélhesse Magyarországot. De a magyar vészhelyzet nem olyan, mint bármely más európai, vagy éppen bárhol máshol lévő országé.
Említsünk meg csupán néhány felhatalmazást, amelyet a kormány már megszerzett
– írják a szerzők.
Egyetlen uniós ország sem állított katonai parancsnokot a kórházak élére.
A múlt héten ezek a parancsnokok az egészségügyért is felelős miniszter utasítására országszerte 36 ezer ágyat ürítettek ki, többnyire gyógyíthatatlan és krónikusan beteg embereket tettek ki, és küldtek haza. Nővérek magyarázták sietve a családtagoknak, hogy hogyan kell kötéseket cserélni, infúziókat bekötni, injekciókat beadni. És most természeten magyar családok tízezrei vannak bezárva otthon beteg és haldokló szeretteikkel, akinek kórházi gondozásra lenne szüksége. Két kórházigazgatót elbocsátottak, mert nem tettek eleget a kormány utasításának, amely felülírta az orvosi véleményt arról, hogy mi a legjobb a betegnek. Oda se neki, hogy a kormány becsléseihez képest legfeljebb egy tizednyi ágyra van szükség.
A kormány kirendelte a katonaságot több mint 150 „stratégiai” vállalathoz is, hogy biztosítsa azok működését a pandémia idején.
Emellett most sokkal nagyobb a katonai jelenét az utcákon
Tény, hogy más országok is kirendeltek katonákat a járvány elleni harcra, de például Amerikában ezek a katonák tábori kórházakat építenek a sok beteg kezeléséhez, nem pedig ellenőrző szerepet töltenek be, mint Magyarországon. Orbán eddig az újonnan szerzett felhatalmazásai alapján mintegy 70 rendeletet adott ki. Nem lehet mindet felsorolni, de hogy érzékeltessük, mit tesz a korlátlan hatalmával, utalhatunk a 46/2020 számú rendeletre, amely gyakorlatilag eltörli az adatvédelmet Magyarországon, amennyiben lehetővé teszi az innovációs miniszter számára – miért neki, és miért egy pandémiában –, hogy a járvány elleni harc céljából hozzáférjen minden magyar személyes adataihoz.
A 47/2020 számú rendelet felülírja a munkavállalók Munka Törvénykönyvben foglalt jogait
A vészhelyzet idején a szerződéskötések korlátlan szabadsága visszaviszi a munkára vonatkozó jogszabályokat a 19. századba. A gyorsan növekvő munkanélküliség körülményei között az alkalmazottaknak embertelen munkafeltételeket is el kell fogadniuk, ha nem akarják elveszteni a munkájukat.
A jogállamiság állapotának értékelése szempontjából azonban a magyar megközelítés legriasztóbb, és leginkább megkülönböztető vonása, hogy Orbánnak lényegében ellenőrizetlenül módjában áll elrendelni ezeket a kivételeket a magyar és az európai jog alól.
Vegyünk csak egyetlen példát,
hogy megmutassuk, hogyan működik az új rendszer, és hogy miért vall kudarcot a hatalom mind parlament általi, mind jogi ellenőrzése.
Április 17-án, pénteken Orbán kibocsátotta a 128/2020 számú rendeletet, amely név szerint a Kartonpack elnevezésű tőzsdei céget vette célba.
A vállalatért felelős kormánybiztos (az Orbán által a stratégiai jelentőségűnek minősített cégekhez kivezényelt katonai struktúra révén) alig néhány órával a rendelet megjelenése után kirúgta az igazgatótanács tagjait, és öt új tagot nevezett ki, akik közül legalább három korábban kormánypozíciókat töltött be a Fidesz színeiben.
Az összefüggés a vészhelyzet és a papírdobozokat gyártó vállalat között finoman szólva is halovány.
A cég részvényeseivel nem konzultáltak,
annak ellenére, hogy a vonatkozó jogszabály előírja a részvényesek részvételét az igazgatótanácsban végrehajtott változtatások esetén. Ez esetben a részvényesek azonban csak akkor értesültek a történtekről, amikor a Budapesti Tőzsde honlapján megjelent egy közlemény, amely felsorolta az új igazgatósági tagok személyét, de nem indokolta a változásokat.
Ez nem államosítás volt, megmaradt a társaság jogi státusa, csak éppen egy állami irányítás alatt álló vezetés alá került.
Tegyük fel, hogy a parlament, vagy az elbocsátott igazgatósági tagok, vagy éppen a részvényesek ezt meg akarnák támadni jogi úton
Varga miniszter arról biztosította az uniót, hogy ez lehetséges, és hogy a parlament és a bíróságok továbbra is vizsgálhatják Orbán rendeleteit. Ám – amint mindjárt megmutatjuk – minden jogi fellépés eleve kudarcra van ítélve. Az Alaptörvény 53.3 szakasza szerint a rendkívüli helyzetben hozott rendeletek érvényüket vesztik 15 nap után, hacsak a parlament jóvá nem hagyja, hogy érvényben maradjanak. A felhatalmazási törvény 3.2 szekciója azonban rögzíti, hogy a parlament feladta ezt a hatalmát: felhatalmazta a kormányt, hogy meghosszabbítsa a vészhelyzetben kibocsátott rendeletek érvényét. Ezért noha a parlament tovább ülésezik, és megtehetné, hogy jóváhagyja ezeket a rendelkezéseket, ahogyan ezt az alkotmány előirányozza, a testület ezt a vészhelyzet idején kibocsátott rendeletek meghosszabbítására való jogot egyenesen Orbán Viktorra ruházta át.
Ennek hatását a Kartonpack ügyében láthatjuk
A 128/2020 rendelet lehetővé tette a vállalat igazgatótanácsának átalakítását, de a rendelet nem ideiglenes, hanem tartós változtatást hajtott végre a vállalat vezetésében, noha elvben a vészhelyzetben kibocsátott rendeletek – hacsak a parlament nem hagyja jóvá a meghosszabbításukat – 15 nap után érvényüket vesztik.
A parlamentnek azonban nincs lehetősége beavatkozni, mert az ehhez való jogát átruházta arra a személyre, akinek ma hatalmában áll kibocsátani a rendeleteket, és amelyek így tartós hatással bíró intézkedéseket rendelhetnek el.
Az ember azt gondolná, hogy a parlament kifogást emelhet e gyakorlat ellen,
visszavonhatja az Orbánnak adott hatalmat, és a törvény megváltoztatásával visszavonhatja a kormánytól a rendeletek érvényének meghosszabbítására vonatkozó felhatalmazást. A felhatalmazási törvény ki is mondja a 3.2 pontban, hogy a parlament visszavonhatja a kormánytól a rendeletek érvényének meghosszabbításához való jogot. Ez azonban a felhatalmazási törvény sarkalatosnak minősített részében szerepel, vagyis a magyar alkotmányjog értelmében a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazata szükséges a változtatáshoz.
Orbán pedig kétharmados többséggel bír, ami azt jelenti, hogy csakis ő kérhetné a vonatkozó felhatalmazás, vagy a törvény egészének visszavonását.
De miért korlátozná a saját hatalmát?
Mi több: teljesen valószínűtlen, hogy a Fidesz kifogásolna bármit, amit Orbán tesz, mindaddig, amíg egyben tartja a pártját. A valós probléma akkor merülne fel, ha a parlament kifogásolna valamit, amit Orbán tesz. Ez azonban az elmúlt tíz évben egyszer sem történt meg. Természetesen elveszíthetné a kétharmadát, bár pótválasztások keretében nem, mert azok a vészhelyzet idejére fel vannak függesztve, de például ha Fidesz-képviselők meghalnak. De ettől még az ellenzéknek nem lenne kétharmada, márpedig a törvény módosításához, vagy visszavonásához kétharmad szükséges. Vajon ez esetben képesek-e módosítani, vagy visszavonni a törvényt?
Orbán tud olyat tenni – lásd egy magáncég állami ellenőrzés alá vonását – ami szembeállítja vele pártja tagjait.
Orbán azonban beépített magának a törvénybe egy biztonsági hálót:
kibocsáthat olyan rendeletet is, amely korlátlan időre módosít bármely magyar törvényt.
Ez esetben a képviselők kétharmadának kellene kifogást emelni a törvény, vagy a rendeletek érvényének meghosszabbítása ellen, de ehhez módosítani kellene, vagy vissza kellene vonni a törvényt, amely ezeket a felhatalmazásokat odaadta Orbánnak. Aztán az is szükséges, hogy az államfő, a Fidesz hűséges követője, Orbán évtizedes barátja, ne vétózza ezt meg. Végtétre is az államfő a felhatalmazási törvényt két órával annak elfogadása után már alá is írta.
Vagyis Orbánnak csupán a parlament egyharmadának, vagy az elnöknek a hűségét kell megőriznie ahhoz, hogy időkorlát nélkül hosszabbítsa korlátlan rendeleti hatalmát.
A parlament lényegében feladta a jogát, hogy ellenőrizze a kormányfőt
Túl ezen alkotmánysértő az a jogi feltételezés, amelyen az első 40/2020 jogszabály, majd a későbbi felhatalmazási törvény alapul. A 40/2020 dekrétum kinyilvánította a „vészhelyzetet”, a szükségállapot egy alfajtáját, amelyet az Alaptörvény az 53. cikkelyben szabályoz: rendkívüli felhatalmazások adhatók természeti katasztrófák kezeléséhez. Ám ez sérti a 2011-ben kizárólag a kormányzó párt támogatásával elfogadott Alaptörvényt. Annak 53. cikkelye kizárólag természeti és ipari katasztrófákról szól, pandémiáról nem. A pandémiára vonatkozóan létezik szabályozás egy egyszerű törvényben, a 128/2011 számúban, amely tovább szabályozza a természeti katasztrófák kezelését.
Más szóval nincs alkotmányos felhatalmazás sem az első, sem a felhatalmazási törvényre
A felhatalmazási törvényre nem is volt szükség a vírus kezeléséhez, hiszen a létező törvények – így az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről, vagy a 2011. évi CXXVIII. törvény a válságkezelésről – széles jogokat biztosítanak egy pandémia kezeléséhez. A jelenlegi kijárási korlátozásokat például rendkívüli felhatalmazás nélkül rendelték el. Hát akkor bizonyosan be lehet vonni a bíróságokat, azok talán nagyobb valószínűséggel észreveszik az alkotmánysértést az egész rendszer alapjaiban. De a bíróságokat most nem lehet bevonni. Orbán egy további rendelete, a 74/2020 számú részletesen szabályozza a bíróságok működését a vészhelyzetben.
Ezt egy nappal azután hirdették ki, hogy a parlament elfogadta a törvényt,
és világos belőle, hogy Orbán ezt mindaddig érvényesíteni szándékozik, amíg fennáll a vészhelyzet. Itt érdemes emlékeztetni arra, hogy csakis Orbán mondhatja meg, hogy mikor ér véget a vészhelyzet, hiszen a parlament időben nem korlátozta a felhatalmazást. A 74/2020 számú rendelet értelmében a bíróságok felfüggeszthetik az eljárást a polgári perekben bármely fél kérésére mindaddig, amíg az emberek számára a személyes megjelenés járványügyi szempontból veszélyes lehet. A büntetőjogi esetekben az ügyész döntheti el, hogy az ügyet felfüggesszék-e, vagy elhalasszák, és az utóbbi egészen a vészhelyzet végéig eltarthat.
A rendelet lehetővé teszi, hogy ítéletet hozzanak tárgyaláson kívül,
és hogy a fellebbezésekről meghallgatás nélkül döntsenek. Mi több, bizonyos – például magánvádas, vagy kártérítési – ügyeket a vészhelyzet idején egyáltalán nem lehet bíróság elé vinni. Ma Magyarországon a tárgyalási szintű bíróságok gyakorlatilag zárva tartanak, illetve pontosabban csak szelektív módon működnek, attól függően, hogy Orbán hogyan akarja. Ha a Kartonpack vállalat elbocsátott igazgatótanácsi tagjai, vagy éppen az étvétel miatt aggódó részvényesek a magyar bíróságon akarják megtámadni a rendeletet, nincs garancia arra, hogy meghallgassák őket, vagy bármi megoldás mutatkozzon a vészhelyzet végéig. A 74/2020 számú rendelet számos indokot biztosít arra, hogy az ügyeket a végtelenségig elhalasszák.
Nézzük, mi a helyzet az Alkotmánybírósággal,
amely az alaptörvény 54.2 cikkelye szerint tovább működik a vészhelyzetben? Igen, az Alkotmánybíróság nyitva van, de a testülethez nem tudnak eljutni az ügyek mindaddig, amíg az alsóbb bíróságok zárva, vagy jelentős mértékben korlátozva vannak. Az Alkotmánybíróság akkor fogadhat be ügyeket elvont vizsgálatra, ha bizonyos, konkrétan megnevezett tisztségviselők – például a legfőbb ügyész, vagy az ombudsman – fordulnak a testülethez. E tisztségviselők azonban ma mind a kormány szoros szövetségesei, és nagyon valószínűtlen, hogy bármit megkérdőjelezzenek, amit a jelenlegi miniszterelnök tesz. Létezik a lehetőség, hogy a képviselők negyede fordul az Alkotmánybírósághoz, ehhez azonban arra lenne szükség, hogy a baloldali ellenzék ebben együttműködjön a szélsőjobboldali Jobbikkal. De még ha egy ügy el is jutna az Alkotmánybíróságig, a testületet régen feltöltötték a rendszer lojális híveivel, akik aligha fognak ellentmondani ennek a kormánynak.
Röviden: Varga Judit és a kormány más tisztségviselői igazat mondanak, amikor azt állítják, hogy a magyar parlament ülésezik, és az Alkotmánybíróság működik. Azonban egyszerűen hamis, amit ezek az állítások implikálnak – hogy ugyanis ezek az intézmények ellenőrizni tudják Orbán hatalmát. Igen, a parlament összeül, de Orbán megszerezte a hatalmat ahhoz, hogy rendeleteket bocsásson ki a parlament ellenőrzése és jóváhagyása nélkül, mégpedig annak ellenére, hogy Orbán saját alkotmányának 53.3 cikkelye megköveteli, hogy a parlament vészhelyzetben is gyakorolja a felügyeletet.
A dolgok jelen állásának megváltoztatásához a parlamentnek módosítani,
vagy visszavonni kellene a vészhelyzeti törvényt, de ehhez kétharmados többségre lenne szükség. De ha a parlament össze is tudna hozni egy ilyen többséget, az államfő, Orbán régi barátja megvétózhatja ezt a jogszabályt.
Más szóval: ha Orbán kezdené is elveszíteni a támogatóit, addig tarthatja fenn korlátlan felhatalmazását a rendeleti kormányzásra, amíg magáénak tudhatja a parlament harmadának, és/vagy az államfő támogatását.
Ráadásul a jogi eljárások rendeleti úton történt megváltoztatása következtében Orbán lépéseinek jogi felülvizsgálata alighanem csak túl későn történhet meg ahhoz, hogy hatása legyen. Mindennek eredményeként illuzórikusak azok a felügyeleti mechanizmusok, amelyekre a magyar kormány hivatkozik, hogy megnyugtassa a világot: Magyarország még tiszteletben tartja a jog uralmát.
Orbán diktátorként kormányoz, és nincs olyan ésszerű hazai mechanizmus, amely még meg tudná ebben állítani
Sok ország hirdetett különféle módon rendkívüli állapotot, hogy kezelni tudja a pandémiát. Ám a magyar vészhelyzet más, mint az összes többi hasonló. Ha Jourová uniós biztos még mindig azt hiszi, hogy Magyarországon érvényesül a jogállamiság, akkor fel kellene hagynia azzal, hogy hitelt adjon a magyar kormánynak, amely azt mondja neki, hogy minden rendben van – írták a szerzők.
