Népszabadság nélkül, avagy rohadjon rátok az ég

A héten volt öt éve annak, hogy egy szombat délelőttön kinyírták a Népszabadságot. Nem randalíroznék itt vasárnaponként, ha a Minnerstájsz 2016. október 7-én, pénteken este nem hívatta volna föl Pecinát, az osztrák tulajdonost, s nem adta volna utasításba: „Jetzt!” Rab László szŰrreál összefoglalója a 40-es hetünkről.

Ki súgta meg a helikopterezést?

Erre a most-ra emlékeztünk a héten, a Népszabadság és az Index, a Magyar Nemzet bezúzása meg a Klubrádió egzecíroztatása, száműzése az internetre mind ennek a suttyó tolvaj rendszernek a bűne, ami persze nem marad következmények nélkül. Nem fogunk hozzászokni az idióta egyperces híreikhez meg a péntek reggeli infantilis rádióinterjúkhoz. Amikor majd vége lesz, szét kell zavarni a sajtót, a vitát, a versenyt megszégyenítő csürhét. Nem lesz bosszú, épp csak mindenki a helyére kerül. A bádogos bádogos lesz megint, s nem gyurcsányozó diliflepnis újságíró. Valakinek egyszer majd rendet kell tenni ebben a kuplerájban, amit a Karamella bajnoka teremtett az országban. Nem fogjuk feltámasztani a Népszabadságot, mert az már a múlt része, de nem hagyjuk, hogy a lopott pénzzel a hónuk alatt elosonjanak Azerbajdzsánba, Spanyolországba. Magyarul mondva: elő lesznek véve a befőttesgumival átkötött dollárkötegek.
A Népszabadság bezárása előtt különben az utolsó sajtómutatvány Rogán Antal helikopterezésének fotókkal illusztrált pedáns beszámolója volt. Tartja magát a városi legenda, hogy voltaképp ezért zárták be akkor, október 8-án, 8 óra 40-kor az újságot. Rájöttek, hogy valaki a belső körből kibeszélt, súgott. Megüzente, hogy hová, melyik reptérre kell menni, hogy a drága Tónit le lehessen kapni, amint dzsentritempóban repkedni kezd Szabolcsba a lagziba. Vajon megtudták-e, ki volt Geréb Ernő, amikor átvizsgálták a népszabadságos újságírók dobozait, jegyzeteit a költözés előtt álló szerkesztőségben? Politikai krimit tervező regényíróknak való téma.

Kénytelen tűrni, hogy tolvajozzák

De persze ez csak az ügy egyik része. A másik, hogy a Mini mit tudott összehozni a Népszabadság bezárása után? Tudott-e tisztességes sajtót csinálni? Hová gondolunk? Szétrombolta a bíróságok tekintélyét, nekiment a civileknek, elűzte az egyetemet Pestről, s kinyírta a színművészeti egyetemet. Nők, romák és szegények ellen kezdeményezett lejárató hadjáratot, és akkor jött Borkai, az élgúnár fideszes polgármester, aki pedig nem helikopteren, hanem a jachton dugogatta a csikólátó lánykákat. A másik főembere meztelenül mászott le az ereszcsatornán, egy harmadik gyerekpornóval foglalkozott. Rohad a televény, amelyet az akarnok hozott létre. Nem az elmúlt öt év alatt, a Népszabadság bezárása óta, hanem azóta, amióta Simicska megügyezte neki a székház árát. Hogy bányát tudjon belőle venni a tatának.
Orbán Viktor az a magyar politikus, aki kénytelen tűrni, hogy letolvajozzák. Nem csak itthon, de külföldön is. Az a jelenlegi magyar vezetőréteg legismertebb tulajdonsága, hogy tele van lopós figurákkal, 50 milliós dzsipekkel grasszáló előtapsolókkal. Ezért aztán érdemes volt bezáratni az újságokat. Hogy ne legyen hol megírni, amikor hazalopják az országot. Mindez nem jelenti azt, hogy majd nem lesz senki, aki feltárja azt a sok szemétséget, amelyet maffiózóék elkövettek. Valaki mindig lesz, akit nem hagy nyugodni az igazságtalanság. Megírja, szétkürtöli az online platformokon, és ha nem lesz más, lekörmöli gyufacímkére vagy elmeséli a barátainak. Le lesz írva, el lesz mondva, hogy Orbán Viktor minden lépésével azért küzd, hogy ne lehessen elszámoltatni, bíróság elé állítani, elítélni, visszaszerezni tőle, amivel úgy bánt, mintha a sajátja lenne. Ebbe az államkasszát kell elsősorban beleérteni. Nem fogja megúszni. Nem a Népszabadságban lesz a sztori, máshol. De hogy mindig lesz, aki a szemétségeket összeszámolja, abban teljesen biztosak lehetünk.
Az előválasztással kapcsolatos elménckedések nem zavarnak, élvezem, végre újra van vita, van verseny, és van politika. Ez pedig annak köszönhető, hogy van tétje annak, hogy ki lesz a miniszterelnök-jelölt. Nem az számít, hogy szerdán ki miket mondott, mert csütörtökre nagyot változhatnak a dolgok. Az számít, hogy a végén ki győz, s lesz-e mögötte olyan erő, amellyel nekimehet a rablókormány hazugságainak. Márki-Zay Péter cseles fiú, harmadik helyen végzett, s egy pillanatra úgy tűnt, kénytelen lesz visszalépni Karácsony Gergő javára, mert nagyjából csak minden ötödik választó adta rá a voksát. De csak egy pillanatra tűnt így, Márki-Zay elkezdett följönni, s azért az, hogy Karácsony lépett vissza a javára, mégiscsak politikai teljesítménynek nevezhető. Dobrev Klára közben csöndben figyelte, mi történik az ezüst- és bronzdobogón. Az élen álló versenyző nyugalmával szemlélhette az eseményeket, és továbbjárja az országot, hogy bővüljön támogatóinak köre. Sakkhasonlattal élve: ott áll a futó látszólagos mozdulatlanságban a bástya előtt. Várja, hogy játékba avatkozzon. Az ellenfél tudja, látja, hogy bármikor kaphat egy váratlan sakkot, amelyet ki kell védenie. Kíváncsian várom a végeredményt, a hétvégére kiderül, hogy ki lesz az, aki MZP szavaival élve „a vágóhídra megy”. Azzal együtt, hogy a kedves ellenzéknek azzal kell elsősorban törődnie, hogy a 106 választókörzetben erős, masszív jelöltjei legyenek. Mindegy, hogy kék, zöld, lila vagy pirospozsgás a jelölt, csak győzzön a végén. És akkor mindjárt nem lesz olyan fontos, hogy ki a miniszterelnök-jelölt.

Kezd a körtebefőtt penészedni

Pech. Mondta századunk nagy politikai minimundusza, miután Karácsony lehúzta a rolót, és tényleg az. A sok gagyi fideszes reklámot, ami ránk köszön a Facebook-on, a YouTube-on, s a Gyurcsány-show veszélyeire figyelmeztet, most akkor ki kell majd dobni a ganédombra? S azzal a hülyével, aki ezt a korszerűtlen, poros politikai marketinget kitalálta, mit tudnak majd kezdeni a Fidesz-központban? Kinevezik nagykövetnek Zanzibárba, hogy építse a kiadatás nélküli kormányzati kapcsolatokat? Köszöntöm önöket, Falucskai Ivett vagyok, elmondom egy percben, mekkora balfácánság volt a Gyurcsány/Soros/Hasfelmetsző Jack hármasra építeni a politikai reklámot. Úgy fest, nedves nézőim, hogy akiket eddig szidtunk, mégse ellenségek, kedves Lonci bácsi, Manci néni, tessék időben átállítani a kakukkos órát, köszönöm a figyelmet.
Ez volt a viharos 40-es hét, a minielnök, aki már a Népszabadság kinyírása idején is bicskával ette a vattacukrot, tovább romlott. Már rég behorpadt a celofán a körtebefőttön, kezd a teteje penészedni, lassan ki lehet dobni. Jöjjön a 41-es! Csak legyen vita arról, hogy Dobrev vagy Márki-Zay-e a jobb jelölt. Orbán már leszokott a vitáról, utoljára Horn Gyulával és Gyurcsánnyal vitatkozott. Horn megette, Gyurcsány pedig fölszeletelte. Olyan volt szegény, mint a turistaszalámi. Hát persze, hogy egy életre megutálta a vitatkozást.

Előző hét

Rab László: Csengettek, Mylord – avagy kitömött politikusok a vadászkutya-kiállításon

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Egy hozzászólás itt: “Népszabadság nélkül, avagy rohadjon rátok az ég

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük