Ha ellenzéki vagy, nem ártana néha kicsit gondolkodni is! Hátha rájössz, miért vagy ellenzékben! De ha azt nem is deríted ki, legalább nem táplálod tovább a kormányoldalt újabb és újabb gumicsont bedobásával, legalább a parlamentben nem. A fenti egyszerű, ám az ellenzék számára felfoghatatlanan problémáról elméskedik egyik kedvenc közírónk, Konok Péter is.
Mindig mondják az okosok, hogy vigyázni kell a gumicsontokkal,
nem szabad bedőlni a terelésnek, sattöb, sattöb. Csakhogy mi van a legnagyobb gumicsonttal, mit gumicsonttal, gumi-hekatombával, gumi-osszáriummal, a parlamenttel? Ott mindenki úgy táncol, ahogy ők fütyülnek, a polgárok többségéhez pont annyi jut el mindebből, amennyit ők akarnak, ráadásul még a csont-utánpótlást is megspórolják, mert maga az állítólagos ellenzék dobálja be nekik az újabb és újabb rágókákat! Itt van például ez a kiragadott (de mindennapos) példa: Ha valaki mondjuk bedobja, hogy csatlakozni „kéne” az európai ügyészséghez (akár interpelláció, akár módosító „javaslat”, akármi, tökmindegy), az csak arra jó, hogy az ő pojácáik elrecseghessék a szuverenitásról szóló áriáikat. És mégcsak azt sem mondhatja senki, hogy nem látta ezt előre (egyik kedvenc neolog- és anglicizmusomat használjam, hogy „nem látta jönni”).