Banánköztársaság
Orbán Viktor barátságosan „artikulál”…
Valóban, szinte kedélyesen „artikulálta” azt a szöveget, amelyet aztán maffiatársai és fizetett sajtómunkásai artikulálatlanul, primitív elvadultsággal népszerűsítenek.
Valóban, szinte kedélyesen „artikulálta” azt a szöveget, amelyet aztán maffiatársai és fizetett sajtómunkásai artikulálatlanul, primitív elvadultsággal népszerűsítenek.
Ne hagyjuk magunkat elkábítani a “barátságos artikulációtól”: a Fidesz alapüzenetét hallottuk
Ismerős szöveg? Nem véletlenül: alapelemeiben ezt az üzenetet variálják 1997-98 óta. Vagy még régebben: azóta, hogy a Fidesz magához csalogatta az elárvult csurkistákat.
Igen: Csurkától, Döbrentei Kornéltól és társaiktól már hallottunk ilyen dumákat – alapvetően zsidózó dumákat, bár mindegyiküknek voltak zsidó barátaik…
Orbán is teljes gátlástalansággal él ezzel az eszközzel. Persze dehogyis “zsidózott, zsidózik” – csupán filozófusozott stb. És cigányozik, ha “kell”, ahogy migránsozik, buzizik is. És teleragasztatja országát náci-nyilas mintájú Soros-plakátokkal, brüsszeli szankciós bombákkal stb. A régi Vasárnapi újságban hetente nyomták a rasszista-antiszemita, gyakran kifejezetten nyilas bűzű szövegeket – jó ideje nem figyelem már a műsort: Orbán azután idővel sorban kitüntette az “alkotókat”. Nagyjából 2000-től gyakori vendége volt az uszító, kétségtelenül nagy hatású magazinnak; olykor csibészesen el-elhelyezett egy kitartást, vagy éppen mussolinis párhuzamot az egységes nemzet és az összefogott vesszőnyaláb erejéről.
Nem állítom, hogy Orbán propagandája minden elemében készen volt, mondjuk 1998-tól,
de azt igen, hogy minden nehézség nélkül “tökéletesíthették”, egészen mai elvadultan primitív, de éppen elvadult primitívségével hatásos formájáig-tartalmáig. És ma már tényleg teljesen mindegy, hogy a “vezérkarból”, a sajtómunkásokból kik beszélnek meggyőződésből, és kik „csak” az elérni kívánt hatásért, no meg a haszonért: minden egyre megy már, régóta.
Nem új az ellenzék, a “liberális-libsi, egy ideje libernyák” értelmiség, az ellenzéki/független média gyalázása, bérencezése, komcsizása(!), hazaárulózása sem. Tudom, hogy egy ideje hazaárulózzák – és persze teljes joggal tolvajozzák – a mai hatalmi klikket is: a kezdeményező szerep ebben azonban, mégpedig ellenzékből és hatalomból is teljesen egyértelműen Orbánéké.
Nincs tehát sok újdonság abban, amit Orbán mondott, de a hangnem durvulása, vagdalkozón fenyegetővé válása komoly figyelmeztetés
A „dollárbaloldalazás” és a „barátságosan” kilátásba helyezett „védelmi intézkedések” lehetnek ugyan nagypofájú handabandázasok – Orbántól nem idegen az ilyesmi -, de kifejezhetik az önkényuralom véglegesítésének egyébként abszurd, elmebeteg szándékát is. Nem tudhatom, az EU mennyire érzékeli az orbániai állapotok további folyamatos és gyors ütemű romlását. Azt sem tudhatom, az ellenzék mennyire hajlandó végre szembenézni a valós helyzettel. Nincs azonban okom abban bízni, megfogadják Bauer Tamás javaslatát a parlamenti tisztségekről való lemondásról, a maffia nemzetinek hazudott, szimbolikus politizálásának határozott elutasításáról: arról, hogy mindig és mindenütt úgy beszéljenek az orbániai hatalomról, mint önkényuralomról, amely után nem egyszerűen kormányváltásnak, hanem az 1989-90-es változásokhoz mérhető, forradalminak nevezhető demokratikus át-/visszaalakulásnak(!) kell következnie. Igen, részben visszalakulásnak – mert nem dobhatók ki a rendszerváltás valós vívmányai.
Föltéve persze, hogy legfontosabb jellemzőiben nyugati mintájú társadalmat képzelünk – utódainknak… Olyan társadalmat, amelyben többé sem hatalomból, sem annak közeléből senki se beszélhet Orbán módjára úgy, hogy szövege magán viselje a 20. század minden diktatúrájának vonásait.
