Banánköztársaság

Pajkaszeg kiválik!

Megosztás

Seholország legkisebb falvának polgármestere egy szép nyári reggelen ráébredt, hogy neki senki nem mondhatja meg mit tegyen, csakis a pajkaszegiek érdeke diktálhat.

2021.04.25 12:55

Lovász Péter

Megosztás

Seholország legkisebb falvának polgármestere egy szép nyári reggelen ráébredt, hogy neki senki nem mondhatja meg mit tegyen, csakis a pajkaszegiek érdeke diktálhat.

E villámló felismerés okán elhatározta, hogy a nép óhajának megfelelően a falu kiválik az Európai Unióból

Lacika, a hivatal főállású unokaöccse a Kétfarkú Macska párt polgárpukkasztó magazinjában éppen rálelt egy elemző írásra, amely a zsákfalvak önálló állammá válásának jogi és gazdasági feltételeit, valamint előnyeit méltatta, így az apparátus kellő szakmai fogódzót talált a manőver megkezdéséhez.

A tervezet – lényegére csupaszítva – arra irányult, hogy az önállóvá nemesedett jogi és nemzeti entitás (a falu) korábban súlyosan sérült szuverenitásának helyreállítása révén komolyabb anyagi támogatáshoz jusson a magazinban ismertetett pályázatok révén.

A polgármester ízibe‘ átlényegült miniszterelnökké, s nekilátott a program megvalósításának

A bájos hivatalvezető, Viktória (aki egészen magánjellegű gömbölyűségeit a keményre és kerekre fúvott rózsaszín hivatali labdán nyugtatva az önkormányzat tulajdonában és szolgálatában működő számítógép előtt) apró ellenvetésekkel próbált meg érvényt szerezni a józan észnek, igen kevés sikerrel járt.

A miniszterelnök (aki mellesleg mihamar fontolóra vette a királyi cím felvételét) az érveket lesöpörte, s irányt szabott Pajkaszeg és az EU további laza kapcsolatainak.

Első kormányfői határozatában kijelentette:

Pajkaszeg pedig nem fizet többé tagdíjat az Uniónak, próbálják meg kihúzni újig nélkülünk!

A polgármester hamar belejött a miniszterelnökségbe

– Levelet írunk az ENSZ főtitkárának – jelentette ki kormányfői programbeszédében a jelenlevő, ujjongó tömegeknek (Viktóriának és Lacikának), s közöljük vele a nép határozatát: kilépünk az EU-ból, kérjük önálló államiságunk elismerését!
– Nem kellene előbb az Európai Unióval leveleznünk – kérdezte Viktória, aki mély döbbenettel figyelte az események alakulását.
– Nem! – szólt a határozott verdikt – Az egész uniós bagázs mind Soros tányérkájából cseresznyézik. Mi itt Pajkaszegen sokkal jobban kedveljük a keleti fügét és a gránát-almát.
– Mellesleg ki süti a legjobb kakaós brióst Pajkaszegen? Küldünk ajándékba egy por-ciót a Fehér Házba, s megnyerjük az amcsik jóindulatát. A rántotthúsos változat lesz a legjobb, azok a népek ott szeretik az édest meg a sóst együtt.

Lacika ugrott a megrendelést feladni, s közben átsuhant a buksiján a gondolat, hogy az önálló Pajkaszegen neki is juthat valami komolyabb stallum, mint a jelenlegi hivatalvezetőhelyettessegédi pozíció, még valami miniszteri tárca megszerzésének lehető-ségével is eljátszadozott gondolatban.

A hír Pajkaszeg önállósodásáról futótűzként száguldott végig a településen,

mindenkit elkapott a tartalékolás láza, s a vevők kifosztották a helyi szupermarketet, Pali bácsi még a semmit is megvette. Erika – tudomást szerezvén a döbbenetes fordulatról – aggódni kezdett, hogy ikrei immár idegen földön, idegen nemzetiségű polgárokként születnek a világra, s hazatérésükhöz útlevélre lenne szükség. Erika tehát nagy hirtelen odaszalajtotta Gyurit a hivatalba, aki keményen kiverte a huppot, s így jogot szerzett a születendő ikrekkel való kivételes bánásmódra, merthogy a miniszterelnök lemondott a nemzeti szuverenitás egy tetemes részéről, és nem kötelezte a várt két apróságot a beutazásra jogosító okmányok beszerzésére. Gyuri némi ordibálás után elégedetten távozott a hivatalból.

– De a továbbiakban a hasonló esetek illegális migrációnak minősülnek majd – postáz-ta a távozó büszke apa után a miniszterelnök – és Stoki belügyminiszter és fő kerítésőr dolga lesz elejét venni a nem kívánatos próbálkozásoknak. Pajkaréti pedig ide soha többé a lábát nem teheti hivatalos útlevél, valamint kínai oltási igazolás és két negatív vírusteszt nélkül!
– Egyetemünk lesz-e? – kérdezte Lacika közbevetőleg – merthogy nagy titokban és csak magában szemet vetett a kuratórium elnöki tisztére.
– Te törődj a pályázatok megírásával az önálló Pajkaszeg nevében, fordítsd le őket angolra, az egyetemet majd a kinézerek elintézik. Ez a külügyér dolga lesz, Bazsót szemeltem ki a posztra, neki van vér a pucájában, ha bárki megsért bennünket, úgy berendeli a követeket, hogy attól koldulnak.
– Barátaink is lesznek? – kérdezte Viktória elmélázva a lehetőségen, hogy ideje lenne-e hívni az elmeorvosi szolgálatot.
– Naná, hogy lesznek! Ott a nagy rokonság Keleten a Türk Tanácsban, kazah, kirgiz, azeri, török, üzbég, tadzsik.
– Tádzsikisztán nem tagja a Türk Tanácsnak – akadékoskodott Viktória
– Na és! Rokon! Majd elintézzük és kész. Egyébként is ott vannak a kínaiak meg az oroszok. Azok is írnak ki pályázatot, nem? Vasútra például, az még nincs Pajkasze-gen. Elmehetünk majd vele egész Belgrádig. Lacika! Megírtad már a kilépési nyilatkozatot? Ha igen, nekiláthatsz a pályázatok kifürkészésének! Csak úgy dől majd a pénz Pajkaszeg kasszájába! Akkora halastavat építünk, hogy az egész világ a csodájá-ra jár.

Csengett a telefon

Viktória fogadta a hívást, majd átadta a kagylót a miniszterelnöknek sokat mondó pillantással: a sajtó! A Helyi Hírharang riportere tudakozódott, igaz-e, hogy a község kiválik az EU-ból, s egyáltalán mi történik Pajkaszegen?

– A hír igaz – mondta a miniszterelnök, – de egyelőre nem áll módjában több tájékoztatást adni, mert el van foglalva az államalapítás gondjaival. Majd lesz nemzetközi sajtótájékoztató, akkor szívesen látják a Helyi Hírharang tudósítóját is.

Ekkor nyílt az ajtó, s berontott rajta egy öltönyös-táskás városi pasas, aki e szókkal fordult a jelenlevők felé:

– Mondják! Mi ez a marhaság?
– Ez nem marhaság! – felelte a miniszterelnök, aki túl hamar inogni látta friss pozícióját. – Pajkaszeg nemzetileg szuverén népe, vagyis én, döntöttünk: kiválunk az EU-ból, és csak úgy dőlni fog a pénz hozzánk és a község felvirágzik!
– Jó. Rendben. De előbb kifizetik a közműrendszer árát, az lesz majd öt milliárd. Egyébként pedig – ha nem tudnák – nem mi fizetünk az Uniónak, hanem az Unió fizet nekünk, még hozzá irdatlan summát. Még Pajkaszegnek is jutna belőle, ha nem akar-nak kiválni!
– Ezt nem mondja komolyan!?
– Akár halakat is telepíthetne a horgásztavába, sőt templomot is építhetne az Úr nagyobb dicsőségére a támogatásból. Visszakaphatná a könnyező Madonnát is.
– Vagyis jönnének a zarándokok, fellendülne az idegenforgalom, pályázhatnánk támogatásra – fordított gondolatain hangosan a miniszterelnök, immár ismét polgármesterként, s alapos megfontolás után – általános megkönnyebbülésre – kijelentette: