Banánköztársaság
Perintfalvi: a gondolkodó nőtől viszketnek bizonyos „szakállas himbilimbik” akkor is, ha éppen nincs is szakálluk
Elgondolkodtató bejegyzést tett közzé közösségi oldalán Perintfalvi Rita, a kormánymédia és különösen Bayer Zsolt által már többször keményen támadott katolikus teológus. Perintfalvi minden megszólalásában kiáll az emberi jogok és különösen az LMBTQ közösség mellett, akiket a kereszténység eszméjére hivatkozva üldöz a magyar kormánykoalíció.
Elgondolkodtató bejegyzést tett közzé közösségi oldalán Perintfalvi Rita, a kormánymédia és különösen Bayer Zsolt által már többször keményen támadott katolikus teológus. Perintfalvi minden megszólalásában kiáll az emberi jogok és az LMBTQ közösség mellett, akiket a kereszténység eszméjére hivatkozva üldöz a magyar kormánykoalíció.
„A „szakállas himbilimbi”, azaz miért veszélyesek a gondolkodó nők a közéletben?
Nemrég volt egy eléggé érdekes konfliktusom két ellenzékinek titulált – bár az egyiket én inkább álellenzékinek gondolnám – „megmondóemberrel”. A személyek és a nevek most nem érdekesek, a tanulságok annál inkább. Akkor az egyikük a „szakállas himbilimbi” kifejezést, amit én használtam egy röpke reflexiómban, személyesen magára vette és felettébb megsértődött. Jóllehet ő engem nyíltan „pszichopatának” nevezett, ami azért szerintem szintekkel durvább. De most tényleg nem is ez a lényeg. Szóval, én ezt a kifejezést már kb. egy évtizede használom, mégpedig célzottan azokra a férfiakra, akik a patriarchális nőelnyomó mintáját hozzák ügyesen.
A „himbilimbi” arra utal, hogy az ilyen típusú férfiak önmaguk felsőbbrendűségét abból vezetik le, hogy mit hordanak a lábuk között. A „szakállas” kifejezés pedig egyfajta intellektuális beképzeltség szimbóluma, azt jelzi, hogy az ilyen típusú férfiak el sem bírják képzelni azt, hogy egy nőnek is lehet ész a fejében és nem csupán káposzta.
És most nem az általános férfigyűlöletemnek engedtem teret, mert nagyon is szeretem a férfiakat! Az olyanokat, akik egyenrangú partnernek tekintenek az élet minden területén.
Szóval miért gyűlölik az ilyen ún. „szakállas himbilimbik” azokat a nőket, akik a nyilvános térben is jelen vannak?
1. Magyarországon, ami újra egy feudális táradalom lett, ahol mindenki a vezér hűbérese, beleértve az egyházakat is: a gondolkodó nő veszélyforrás. Tegnap megnéztem a Fidesz-KDNP új frakciójának fotóját, és bár Lázár elaludt és lekéste a fotózást, még így is ijesztő volt a kép. Miért? A pártok 198 képviselője közül csupán 28 lesz nő. Ez az összes képviselő mindössze 14,14 százaléka. A pártok közül a KDNP szorgoskodott a legjobban a nők teljes háttérbe szorításán. A 18 képviselőjükből 17 férfi és mindössze egyetlen egy nő. A Fidesznél a második a legrosszabb az arány: a 117 képviselőjükből 104 férfi és 13 nő. Most lehet persze azzal jönni, hogy de tessék megnézni, ez egy olyan felvilágosult ország, ahol még a köztársasági-elnök is nő! Jó-jó, csak kár, hogy pusztán báb és egészen biztosak lehetünk benne, hogy soha nem lesz más véleménye, mint a vezérnek, így egyetlen pillanatra sem fogja képviselni a haza egységét, csupán a hűbérúra akaratát, akinek narancssárga színű billogját – mindnyájan emlékszünk – olyan örömmel hordta a fülében.”
„2. Ha ezzel párhuzamosan vetünk egy pillantást a hazai egyházak vezetésére, most konkrétan a püspökökre és a bíborosokra gondolok, akkor ott meg 100%-os a férfi dominancia. Holott a reformáció egyházaiban és elvileg a különféle neo-protestáns közösségekben, illetve szektákban akár lehetnének női vezetők is. Még sincsenek! Egyetlen egy sem! Ők ráadásul még csodás ideológiát is húznak erre és azzal törik le az esetleg nyugtalankodó nőket, hogy no, de „hát ez az Isten akarata”! „Ez a fennálló rend.” És ha a fennálló rend ellen lázadnak, akkor az Isten ellen lázadnak! Pedig Dorothee Sölle – egyik kedvenc teológusom – már évtizedekkel ezelőtt megmondta:
„Ahol a nőket diszkriminálják, ott az Istent értik félre!”
3. A politika és az egyházak mellett ott vannak aztán még a közszereplők, akik egyfajta véleményformáló szerepet is betöltenek. Vajon közöttük mennyi a nők aránya? És ezek közül a nők közül vajon kiket hívnak meg mindenféle okoskodó, vitatkozó, elemző műsorokba, ahol aztán lehet osztani az észt? Bevallom nagyon kevés nőt tudnék felsorolni!
Szóval akkor elmondhatjuk,
hogy Magyarország 2022-re egy olyan feudális állam lett, ahol a női esélyegyenlőség szintje lassan visszaesik oda, ahonnan a 19. századi feminizmus elindult!
Alig vannak nők a politikában, az egyházakban csak alárendelt szerepben létezhetnek, a közbeszéd és a közgondolkodás alakításában is csak nagyon keveseknek jut szerep. Akik pedig ott vannak – mint például jómagam is – azok olyan savazást kapnak nap mint nap, hogy könnyen kiszállnak az egészből és inkább elmennek lángost sütni. Tudjátok ez a lángos-sütés a nagy klasszikus nálam!
Arra utalok vele, hogy engem aztán nem érdekel, hogy mit veszíthetek, megpróbálhatják az életemet teljesen ellehetetleníteni vagy például kirúgatni a politikai és az egyházkritikus véleményem szabad felvállalása miatt. Lehet, hogy ez meg is fog történni egyszer, lehet, hogy hamarosan. No, ha így lesz, akkor megyek el lángost sütni és majd a lángos mellé mindenki kap némi bátorító gondolatot, amivel túl lehet élni ezt a diktatúrát! Hiszen minden diktatúrát túl lehet élni.”
„Szóval a gondolkodó nő, aki a köztérben el is meri mondani, hogy mit gondol és mit érez, újra céltáblává vált
Nyilván nem azokra a beszélő fejekre gondolok, akik a fotón is láthatóak, hiszen nekik nincsen esélyük a saját véleményük kifejezésére. Vagy nincs is nekik olyan? Ezek a nők csupán dekoráció.
Azért kíváncsi lennék, hogy azok közül a nők közül, akik megszavazták azt, hogy így nézzen ki a magyar parlament 2022-ben, vajon hány nő gondolkodik el azon, hogy vajon mi lesz mindennek a következménye az ő személyes életében vagy a lányai életében?
A társadalomtudományos kutatások úgy saccolják, hogy egy parlamentben legalább 30%-os kell, hogy legyen a női képviselők aránya ahhoz, hogy a nők ügyeit, az esélyegyenlőségük kérdését egyáltalán komolyan vegyék. És vajon az ún. „kirakatnők” ebben mennyire számítanak? És nem mondom azt, hogy az ellenzéki politikai pártok sokkal jobban állnának ebben a tekintetben. Pont úgy, ahogy a felvezetőmben említett két ellenzéki megmondóember számára is szimplán irritáló, hogy megjelent egy nő, aki nem az ő megkopott, megújulásra képtelen gondolataikat és stílusukat hozza, hanem valami egészen újat.
Szóval a gondolkodó nőtől viszketnek ezek a szakállas himbilimbik, akkor is, ha éppen nincs is szakálluk. Mert érzik, hogy egy ilyen nő képes lehet lebontani az elnyomó struktúrákat. Hiszen minden változás a gondolattal kezdődik. Mégpedig a szabad gondolattal!”
Szerző
