Budapesti hétköznapok
Próbálta megütni? Bele is rúghat! – Parkolási abszurd 2022 Magyarországán…..
Aki autóval jár Magyarországon és arra „vetemedik”, hogy ezt a folyamatot megszakítsa némi parkolással, annak biztosan van néhány szaftos története az amúgy egyszerűnek tűnő dologgal kapcsolatban. Az alábbi eset azonban túltesz az eddig ismerteken.
Aki autóval jár Magyarországon és arra „vetemedik”, hogy ezt a folyamatot megszakítsa némi parkolással, annak biztosan van néhány szaftos története az amúgy egyszerűnek tűnő dologgal kapcsolatban. Az alábbi eset azonban túltesz az eddig ismerteken.
Parkolási abszurd
„Budapest belső kerületeiben az ember mázlistának érzi magát, ha elsőre talál parkolóhelyet. De ha az a hely egy automata előtt van, azt már el sem akarja hinni! Na, ez történt ma velem is, elégedetten szálltam ki, úgy tűnt, még a napocska is direkt nekem süt szebben. Mondjuk a boldogságomat kicsit beárnyékolta az a tény, hogy a szóbanforgó automata előtt akkor már jónéhány perce molyolt egy férfi, majd csatlakozott hozzá egy nő is. Türelmes ember lévén kicsit távolabb álltam, vártam, hátha megküzdenek a bonyolult szerkezettel.
Teltek a percek, és egyre inkább gyanakodtam, hátha félkarú rablónak nézik a masinát, mert bedobáltak aprót, majd látszólag annak sokszorosát kapták, mégpedig pénzeső formájában, szanaszét szóródva a földön. Akkurátusan felszedték, majd kezdték előlről.
A sokadik akciójuk után, egyszercsak hátrapillantott a nő, és megkérdezte tőlem, parkolni szeretne?
Szívem szerint mondtam volna, hogy nem, csak gyönyörködöm a tájban, de inkább csak megerősítettem a szándékomat, mert akkor már siettem volna. Előzékenyen hátraléptek, és kicsit eltávolodva, szótlanul nézték mi történik.
Odaléptem, kicsit kihúztam magam, lopva körülpillantottam, nézzétek pupákok, ÍGY kell parkolni! Majd mind az 550 forintomat elnyelte a gép. Viszonzásul annyit sem mondott, hogy nyekk, de ami rosszabb, jegyet sem adott!
Sőt, nekem bezzeg vissza sem köpte, mint ahogy az előző próbálkozóknak tette többször is. Valami ősi düh lett úrrá rajtam! Az egy dolog, hogy nincs több apróm, az a másik, hogy el fogok késni, de ha nem csinálok valamit, meg is büntet az ólálkodó parkolóőr. Persze akkor, ott, amikor szükség lett volna rá, nem ólálkodott éppen.
Nézem az automatát, millió információ rajta, ilyen matrica, meg olyan utasítás, hibabejelentésről bezzeg egy szó sem!
Végül megtaláltam a nyomát, gondosan leragasztva egy info matricával. Google, keresés, kerületi parkolótársaság, ügyfélszolgálat. Kicsöng, felveszik, elmondom.
Pár pillanat csend, majd:
- – próbálta megütni?
- – pardon? Kicsodát?
- – az automatát! Bele is rúghat!
- – ezt komolyan mondja?
- – süti a nap?
- – bocsánat? Hogy a gépet?
- – persze! Ha süti, akkor nem ad jegyet.
Ekkor az ügyfélszolgálatos határozott bíztatására jól elbántam vele
(beismerem, meg is rúgtam, ha már megengedte), mire valóban kiontott magából legalább öt-hat jegyet. Diadalmasan körülnéztem, akkor láttam meg, hogy kicsit távolabb az előttem póruljártak is lesik a fejleményeket. Nagylelkűen odaintettem nekik, majd testvériesen megosztoztunk a még használható parkolócédulákon. Arcukon őszinte elismerést véltem felfedezni, nekik ez bezzeg nem jutott eszükbe!
Erre engedékenyen és roppant szerényen csak annyit mondtam, a szükség, az nagy úr!”
Szerző
