Rab László: megint győzött a rohadék

A választás napján még kommunistázott egy jót. Aztán behúzta a választást. Putyin embere győzött. Akiről az járja, hogy minden európai és NATO-titkot azon melegében továbbpasszol Moszkvába. A magyar választót ez nem zavarta. Engem annál inkább. Rab László 13. heti összefoglalója.

Mérgezett levegő

Mindig is utáltam, kisstílű tolvajnak tekintettem, aki csellel, gánccsal takarítja el lehetséges és valóságos ellenfeleit. Soha nem volt következetes, csak abban, amikor handabandázni vagy lopni kellett. 92-ben, amikor beviharzott Zalaegerszegen a szakszervezeti székházba, és előadta, hogy a népi-urbánus ellentét megfojtja az országot, tudtam, hogy az is kamu, csak a Zrínyi laktanyában történteket akarja valamivel feledtetni; akkor épp ez volt a programja. Amikor 2010-ben egy felcsúti gazda az állami földek ellopása előtt leírta egy cetlire, melyik parcellát ki fogja nyerni, tudtam, hogy akkor építi vidéki bázisát.

„Ne mi nyerjük a legtöbbet”,

mondta Sárazsadány kapcsán, aztán persze mindig ő nyerte a legtöbbet a seggnyalóival. A Népszabadságot már 1990-ben be akarta záratni, de ehhez akkor még nem volt ereje. Kivárta a pillanatot, közben többször orra bukott, de felállt újra és újra, s tovább mérgezte az ország levegőjét. Elvette aztán a Klubrádió frekvenciáját, átverte a tanárokat, s elkezdte pumpolni az Európai Unió bukszáját. Úgy lett Európa sírásója, hogy 2007 után Putyin és az oroszok beépítették. Kitanulta a fake news technológiát, lopni, csalni, hazudni lett a programja. Sorra nyerte a kamupolitizálással a választásokat. Így jutott el oda, hogy Putyin csatlósaként tartják számon, s eldugják előle a hadászati és a politikai információkat, mert félő, hogy minden az oroszok asztalán landol.

A kamu békegalamb

A magyar választót ez egy cseppet sem zavarja, simán megszavazta. Heteken át azt hazudta, hogy a szerencsétlen Márki-Zay háborúzna, ő viszont nem. Mert ő időközben gané héjából békegalambbá változott. Választási győzelme azt jelenti számomra, hogy elengedett a levegőben egy nagy rakás szart, s az hatalmas pleccsenéssel hullott a földre. Ráesett Gyurcsány és Márki-Zay fejére. Leszarta őket a kamu békegalamb.
Egészen sátáni, amit mostanában művel. Nincs szüksége hozzá észre és szívre, már nem kellenek neki írók, filozófusok, gondolkodók. Győzike kellett neki meg kis Grófo. Meg néhány pap, aki szintén a Sátánnal parolázik. Így tudta kiteljesíteni hazámocska totális átverését. Mondjuk jó évtizede nincs senki, aki rendesen pofán tudná verni. Az egymással versengő ellenzéki pártizéket könnyen ki tudja játszani. Nem Pesten, mert ott nem megy neki a szarkeverés. Hanem vidéken, ahol Lonci bácsi őrzi a káposztaágyást. Most is meg lett mondva a kis falvak polgármestereinek, vagy rá szavaztok, vagy éhen haltok. Tiszta, világos beszéd, hazámocska immáron negyedszer tojta össze magát tőle.
Nem haragszom különben a vidéki népre. Pedig éppen haragudhatnék is. Láttam, amint Márki-Zay Örkény településen próbálta elmagyarázni a hidrának (az ezerfejű népnek), hogy a Mini kormányrendeletben tette lehetővé a fegyverszállításokat. Az atyafi azt ugatta, hogy Márki-Zay lenne az, aki puskát adna Zelenszkijnek. Mutatja Márki-Zay a pasinak a Magyar Közlönyt, hátha a tények segítenek; nem. Itt a tények már nem segítenek. Orbán egy végletekig lebutított ország végletekig elszegényített, napról napra élő sokaságának élén áll, jellemtelen senkik csinálnak neki Petőfiről filmet, kalácsképű fideszesek őrzik a gyepűt, ott a magyar középosztály, amelyet ez a szélhámos egykor meghirdetett, s erőszakkal megteremtett. Nem kell az előre jutáshoz többé tudás, értelem, lelemény és verseny, csak a szarszagú lojalitás.

Isten veled, hazámocska

Nos, kedves hazámocska, ebben én nem tudok részt venni. Nem azért, mert különb volnék bárkinél, soha nem akartam többnek látszani annál, mint amilyen vagyok. Egyszerűen nincs hozzá erőm és kedvem. Hallottam eleget, hogy „nem hagyjuk”. De aztán mégis hagytuk. Belefáradtam. Csalódott vagyok, naná. Ott vannak a könyvégetők emellett a jellemtelen törtető mellett a magyar parlamentben. A demokrácia egyre távolabbi vágyálom. Lesznek majd okosticiánok, akik elmagyarázzák a vereség okait. Márki-Zay-t azért nem kellett volna ennyire benne hagyni a szarban. Hozzáteszem, azt a Márki-Zay-t, aki arra készült, hogy jobboldali programmal viszi be a hátán a liberális szavazókat a parlamentbe. Nem jött be, de előre nem lehetett látni (talán csak néhány megélhetési influenszer hangoztatta), hogy eleve halott vállalkozás. Azt mondta, megy a vágóhídra. Odajutott. Üdvözlöm az éjszakánként a Karamella ura felé üvöltöző kőoroszlánokat, sajnálom, hogy ki lett végül tépve a nyelvük. Isten óvja hazámocskát. Nem én leszek az, aki megmentem. Ez volt a 13-as. A 13-as!!! Majd megnézzük, milyen lesz a 14-es. Köszönet mindazoknak, akik eddig odafigyeltek rám, és elolvasták SzŰrreál jegyzeteimet. Írok ezután is, mert máshoz nem nagyon értek. Ha úgy kezdődik, hogy kenyér, tej, rizs, margarin és majoranna, az se baj. Vigyázzon mindenki magára, ne fújjon el senkit a neofasizmus undorító szele.

Rab László: A pokol tornácán (részlet)