Banánköztársaság
Szanyi Tibor: Orbán vs. Gyurcsány 22:18, avagy 16:5, avagy a sajátos örökrangadó….
A számmisztika helyett mondom a tényeket. Ez a két ember együttesen 40 évértékelő beszédet mondott, s mindösszesen 21 évet kormányzott Magyarországon. Úgy látszik, a magyar nép nem unja ezt a sajátos örökrangadót, s a jelek szerint 2022-ben is ezen akar izgulni.
A számmisztika helyett mondom a tényeket. Ez a két ember együttesen 40 évértékelő beszédet mondott, s mindösszesen 21 évet kormányzott Magyarországon.
Úgy látszik, a magyar nép nem unja ezt a sajátos örökrangadót,
s a jelek szerint 2022-ben is ezen akar izgulni. Kétségtelen, van most egy harmadik szereplő is a ringben, bár ha jól értettem a fentiekhez való viszonyát, akkor az nagyjából annyi, hogy a kampány ellenzéki csodafegyvere hamarosan egy újabb, nagyívű buzizás lesz. A választásokat persze az évértékelők mellett sok minden más fogja eldönteni. Leginkább a pénz. A két nagy blokk anyagilag nem áll rosszul, s ha csak a kormányoldal összes eddigi költését nézzük, annak nagyságrendje százmilliárd forintos, mígnem a hivatásos ellenzéki csapat inkább “csak” tíz milliárdokban gondolkodik.
A félreértés elkerülése végett,
mindkét tömb – úgymond – hivatásos, hiszen évtizedek óta rengeteg pénzt vettek és vesznek fel az államtól a puszta létükért és működésükért. Csak a kontraszt kedvéért említem, hogy ez a két nagy tömb az, amely önmagán kívül mindenki másra a kamupárti bélyegzőt nyomdossa, miközben pont a rendszerváltás utáni idők első Baloldali Szövetsége (Munkáspárt-ISZOMM) épp most jelentette be, hogy változatlanul egy fillér állami kampánytámogatásra sem tart igényt. Ahogy eddig külön-külön így tettek, most együtt is így tesznek.
Természetesen egy kampányban minden fillér számít, ugyanakkor száz millió forintnál is többet ér a tisztesség és a becsület.
Személy szerint nem gondolom, hogy bárki fel tudná venni a versenyt a tíz- és százmilliárdokkal zsonglőrködő pártokkal, kiváltképp ha azt nézem, hogy egy-egy ismertebb politikusuk kábé hetente költ el annyit egyedül a Facebook-on, mint amennyit a Baloldali Szövetség képes lesz az egész kampányára mozgósítani, mármint tokkal-vonóval.
De hagyjuk is a pénzt,
mert bármennyire eldönti a választásokat, az ország szempontjából mégis van ennél fontosabb. Konkrétan az, hogy a kormányoldal által vasakarattal véghezvitt “Isten-Haza-Család” konzervatív koncepció mitől versenyképesebb a (másik) neoliberális tömb hullámzó, de talán a “Szabadság-Jogállam-Kapitalizmus” fogalmakkal karikírozható gondolatvilágánál? Politikai elemzőktől majd nyilván fogunk kapni válaszokat, jómagam inkább csak arra szorítkozom, hogy sajnos egyik nagy tömb sem alternatívája a másiknak, hiszen ugyanazt az oligarchikus, nagytőkés működést produkálják és ígérik, csak éppen más szereplőkkel (értsd: szponzorokkal, támogatókkal), akik viszont egymással is vidáman seftelgetnek, tehát bármi lesz a választások kimenetele, ők – mármint a nagytőkések – nagyjából a kellő kasszáiknál vannak.
A kisebb, de valóban politizáló pártok esélyei ebben a metszetben roppant csekélyek,
bár a magukat közvélemény-kutatóknak álcázó üzleti bukmékerek időnként egyiket, vagy másikat akár az Országgyűlésbe jutás szellőjével fújdogálják. Ezen béljósok tevékenységét egy közepesen erős jogállamban simán a Btk. gondjaira bíznák, ahogy ez nemrég pont Ausztriában megesett. Talán nem véletlen, hogy az utóbbi hetekben ezek a megmondók igencsak elcsendesedtek, ugyanakkor a politikai “zuhanyhíradókban” eléggé egybehangzó várakozásként kezelik a kormányoldal felé billenő papírformát. A sajtó, vagy média szintén kiveszi a részét a küzdelmekből. Időnként tényleg komikus, ahogy a részrehajlásuk micsoda publicisztikákba, illetve oldalfüggő álvitákba torkollik, amelyek közös lényege, hogy az adott orgánum adott kedvence mekkora Isten, kiváltképp a másik oldalra rajzolt Belzebúbjához képest.
A nagyon rondának és fröcsögősnek ígért választási kampány azonban egyelőre mérsékelten bárgyúnak mutatkozik
A csirkefarhát vs. buzizás igézetében lubickoló erők azonban alighanem néhány kemény pofonnak lehetnek kitéve a keleti szomszédunknál érlelődő rettenetes vérengzések árnyékában, s ha a húr netán elpattan, akkor a világpolitika megint úgy átgázol a mi kis magyar dagonyánkon, mintha nem is lett volna huszadik századunk. Aki kampányol, ez utóbbi kihívást vegye nagyon komolyan!
Szerző
