Szanyi Tibor: nem elég civilnek látszani, annak is kell lenni

Kósáné Kovács Magda, néhai szocialista politikus a tisztességre használta a fenti logika fordítottját, ami tulajdonképpen Kádár Jánosnak a krumplilevesről alkotott kívánságát öltötte más formába. A hitelességről van szó.

Igen ám, de mitől lehet hiteles egy civil? Egyáltalán, ki a civil?

Sokféle meghatározás létezik.

• Van, aki abban méri a civilséget, hogy az illető a lehető legnagyobb távolságot tartsa a pártoktól és politikai mozgalmaktól! Az ilyen ‘szélsőcivilek’ betegesen tiltakoznak, ha egy párt-logót meglátnak a témájuk közelében. Ebből fakad, amikor a különböző civilnek mondott szervezetek eleve arra kérik a megmozdulásaikhoz csatlakozókat, hogy semmivel ne fejezzék ki az esetleges politikai hovatartozásukat!
• Mások csak annyi feltételt támasztanak, hogy az illető önmagán kívül ne képviseljen senkit és semmit!
• Megint mások mindössze azt tartják a civilség egyedüli feltételének, hogy az illető nyilvánítsa magát annak, aztán a lelkiismeretére bízzák, hogy ez így van-e, vagy sem?

A civilség fenti előfordulásainak közös eleme, hogy az adott “nagy ügy” természetesen kivételt képez, hiszen azt nagyon is kell képviselni, sőt, lehetőleg csak azt!

A leegyszerűsítő modellek igen nagy hibája, hogy sterilizálják a társadalmi összetettséget

Egy példával élve, igenis lehet valaki aktív autótulajdonos, biciklista, gyalogos és tömegközlekedő egyszerre, pontosabban mikor-hogy. Ezért sántítanak azok a felhívások, amelyek a fenti kategóriák bármelyikét sorolják a másik elé, rosszabb esetben például “városi gyalogos társadalmat” emlegetve. És akkor még nem is említettük a kerekes székeseket, vagy a kisgyerekeket, a kutyákra hagyatkozó gyengénlátókat és sokakat másokat.

A civilség dolgában alighanem a tolerancia a legjobb tanácsadó. Legyünk megengedők! Például, ha egy pártelnök, vagy egyházi vezető megnyilatkozik, akkor bátran higgyük azt, hogy szűkebb közössége nevében beszél, de a rajtuk kívüli híveiknek adjuk meg a lehetőséget, hogy önmaguk maradhassanak, és ezt ne kérdőjelezze meg senki- úgymond – eleve!

A jövő évi önkormányzati választások már most forrósítják a civil részvétel körüli vitákat

Sajnos kimondható, hogy e tekintetben kevés világos szó hangzik el a témában, s a sajtó is a pártok terepeként láttatja ezt a mezőt, holott ha valahol, épp a helyhatósági ügyekben kéne a civileknek adni a legnagyobb teret! Vegyük azt, hogy a választópolgárok igen nagy hányada kistelepüléseken él, ahol az a ritka madár, ha valaki pártszínekben keresi a helyi közösség bizalmát.

Minél feljebb haladunk, annál fontosabb a pártok szerepe

Így például a legmagasabb rangú önkormányzati tisztségviselőt, a budapesti főpolgármestert szinte el sem tudjuk képzelni pártoktól függetlenként. Pedig nem lenne baj, ha a helyi közösségek esélyei minden polgár számára azonosak lennének, s nem kellene a megválasztott személy adottságain túl még sajátos pártlogikákkal is számolniuk. Márpedig meglehetősen ismerős, hogy bizony jobban járnak a kormányzati hatalmat látványosabban szolgáló települési önkormányzatok, mint a dacosabbak. Kivételek persze léteznek, akár a XIII. kerületre, akár Szegedre gondolhatunk, ám mindkettőben közös, hogy a helyi vezetők egyike sem pártvezérelt, hanem önálló lokálpatrióta karaktert volt képes felépíteni.

Az, hogy a pártosság árt a településeknek, az oda-vissza igaz,

hiszen az ellenzékiség hangsúlyozásának fordítottja, a túlzott szervilizmus is árt. Jó példa erre Debrecen, vagy Üllő, ahol a helyi erők annyira befeküdtek a kormány akarata alá, hogy a településük élhetősége került veszélybe. Az önkormányzati világban meglehetősen jártas Magyar Szolidaritás Mozgalom ezt felismerve hirdette meg alapállását, ami abból áll, hogy a pártlogikát ki akarja söpörni az önkormányzati világból. Ezt részben elfogadva a Jobbik mozdult a civilesítés gondolata felé, majd legutóbb Karácsony Gergely beszélt valamiféle ellenzéki ernyőszervezetről, amely bárhol jó eséllyel lehet a kormánypárti polgármesterek kihívója.

Nos, aki pártlogikával közelít a civil világhoz, az valószínűleg semmit nem fog belőle érteni

Márpedig attól nem lesz valaki civil, hogy a pártok közötti osztozkodásban a maga táborát véli a legalkalmasabbnak. Úgy már inkább működik a dolog, ha valaki szegre akasztja a párt-uniformisát, avagy felfüggeszti a párttagságát, s úgy áll a választói elé, hogy azok onnantól kezdve mélyen hihetik, miszerint a megválasztott polgármesterek, önkormányzati képviselők kizárólag a helyiek felé tartoznak lojalitással, s nem lehet őket semmilyen pártközpontból erre, vagy arra utasítani.

Nagy kérdés persze, hogy ezt miként fogadja a szavazóközönség? Itt jön segítségül a címbéli mondat, hogy tehát a deklaráción túl is bőven van hitelességi teendő.

Szanyi Tibor: na ugye, hogy na ugye? - Jobb híján a fényes jövőbe vetjük tekintetünket,