Széchenyi emlékezete – csak szavakban NERsikk, tettekben nem annyira?

Gondoltam, ha már annyit beszélünk a Széchenyi Lánchídról, és a kormány Budapest nyakába akarja varrni a híd felújításának költségeit ( is), ezért egy csöppet a “legnagyobb magyar” nyomába eredek.

Köztudott, hogy az Orbán kormány rendre rá hivatkozik,

sőt a Széchenyi-terv keretében épít, újít mindent, amit a maga számára fontosnak tart. Várbazártól a stadionokon át a fürdőkig, csak ámulunk és bámulunk. Széchenyi lánchídja hogy is férhetne bele a kormány terveibe ezek után? A bűnös budapestiek egyék meg amit főztek, vagy inkább szakadjon le alattuk a híd, ha már nem kértek Tarlósból, és helyette Karácsonyra szavaztak.

A kormánysajtó habzó szájjal hisztizik,

mert szerintük az elmúlt nyolc! hónapban a regnáló polgármester semmit nem tett a hídért. Jó, hát megértjük, hogy a fideszes propagandisták tényleg nem hídemberek, és most az a feladatuk, hogy Karácsonyra tekeredjenek. Nagy munkájuk közepette nincs idejük foglalkozni Széchenyivel. A múlt embere, és majd biztos leszerepel ő is a vezérnél, pont úgy, mint a liberális Kossuth. Legyen mit kiplakátolni, hogy nemzeti érdek ez is. Ám, amíg a Lánchíd nem szakad, addig Széchenyiről is beszélhetünk.

A közelmúltban bemutattam nektek a Széchenyi-kilátót

Nem volt szívderítő látvány. De nem ráztam az öklömet, és nem követeltem, hogy azonnal adjon rá a kormány választ, miért hagyta lepusztulni. Mindössze konstatáltam újra, milyenek a kilátásaink, nekünk, magyar állampolgároknak.

Ma a Népszigeten jártam, és nem túlzás – elmesélik a képeim -, horrorisztikus látványban volt részem

A Ganz Hajó-és Darugyár ( ipari műemlék) romjai, mint az emberi pusztítás legborzalmabb tükrei úgy köszöntek rám. Bármerre néztem, csak az értelmetlen, felelőtlen, iszonyatos rombolást láttam.

És az járt a fejemben, hogy az emberi méltóságot a halál után is lehet tiporni és megcsúfolni.

Igen, úgy is lehet, hogy közben az ember nevét óriásplakátokon hirdetik, hogy az emlékezetére való hivatkozás mögött, munkájának gyümölcseit eltapossák.

Széchenyi István kezdeményezésére jött létre az Első Duna – Gőzhajózási Társaság, és aktív támogatója volt az 1835-ben megalakult Ganz Danubius cégnek is.

Széchenyi nem csak álmodott hidakról, hajókról, intézményekről, hanem tett is érte

Amikor vízre bocsájtották 1844-ben a róla elnevezett hajót, szerénysége nem engedte, hogy résztvegyen az ünnepi eseményen.

Az egybegyűltek ha személyesen neki nem is tapsolhattak, de sokat elmond, hogy akkor csendült fel először nyilvánosan, Kölcsey Ferenc Hymnusza Erkel Ferenc zenéjével, a Nemzeti Színház énekkarának előadásában.

Széchenyi nyomát követve a magyar hajógyártás felvirágzott

A Ganz Hajó-és Darugyár is páratlan sikereket tudhatott magának. Mindezek már rég letűnt idők, feledésbe menő emlékei. A Népszigeten található Ganz Hajó – és Darugyár sok-sok éve folyamatosan pusztul. Az elmúlt tíz év rombolásáért, egyáltalán azért a borzalomért, ami a hajdan világhírű gyár helyén csúfoskodik, ki a felelős? Kik tapossák sírba Széchenyi emlékezetét?

Forrás

Zukor

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük