Talpra MÚOSZ, vagy húzz a francba! – Egy önleleplezés története

Az elmúlt években, miközben a kormány ott rúg a valódi sajtón, ahol éri, a MÚOSZ a Magyar Újságírók Országos Szövetsége vakarózgat és néha néha tesz egy egy erőtlen nyilatkozatot. Szombaton a Klubrádióban Neuman Gábor kérdezte egyik vezetőjüket, mit léptek, amikor kiderült, hogy csütörtökön kitiltották a vezető ellenzéki médiákat Orbán Viktor sajtótájékoztatójáról.

Vajúdnak a hegyek?

Neuman kérdésére, hogy mit tett a MUOSZ az újságíró társadalom legújabb arculcsapása után, az a vérszegény válasz született –hangsúlyozzuk, szombaton –, hogy fontolgatják valamilyen nyilatkozat kiadását. Figyelem! Az inzultus csütörtökön érte a munkatársaikat akkreditált orgánumokat, és a MÚOSZ szombaton még csak ízlelgette, hogy lépni kellene valamit, esetleg.

Tévedés ne essék,  ami történt, nem csak azok arculcsapása volt, akiket eltanácsoltak, de azoké is, akiket odaengedtek, hiszen ebben az összefüggésben őket annyira veszélytelennek tartották, hogy még azt sem tételezték fel róluk – joggal –, hogy szolidaritásból távol maradnának az eseménytől, hogy csak a falak visszavisszhangozzák a nemzetvezető tév- és rögeszméit.

Egyre kínosabb magyarázkodás

A kérdező valószínűleg éppen ezért nem engedte az áldozatul neki odalökött válaszolót és tovább faggatta. A funkci, alighanem kínjában, arról kezdett hablatyolni, hogy amikor Kövér László tiltott ki újságírókat a parlamentből, akkor már kiadtak egy közleményt és az erre az esetre is érvényes.

A válaszoló állította, hogy az állásfoglalás  ma is ott virít a MÚOSZ honlapján. Igyekeztünk megkeresni, de az említett közleménynek nyomára sem akadtunk, helyette viszont találtunk  egy 2016 április 26-án keletkezett  cikket az esetről, benne nem a MÚOSZ, hanem a TASZ igen erős nyilatkozata, amiben bejelentik, hogy a szervezet képviseli a kitiltott újságírókat:

https://muosz.hu/hirek/2016/04/26/ujabb-kitiltasok-a-parlamentbol-az-ujsagirok-birosagon-tamadjak-meg-a-hazelnoki-dontest/

A fenti anyag közel három esztendős,

ha tehát ez idő alatt az újságírók szövetsége szerint semmi különös nem történt, vagy ha mégis, akkor azon még rágódni kell, akkor ők és mi – pestiesen szólva – más mozit nézünk. Természetesen nem azt állítjuk, hogy nem volt olyan nyilatkozat, mint amit a riportalany említett, azt viszont igen, hogy jól eldugták a honlapon.

A kérdező a továbbiakban is hiába igyekezett minden létező szakmai eszköz bevetésével, nem tudta meg „mire nézi a napot” ez az állítólagos szakmai szövetség, aminek mindezek után bevalljuk, már értjük, mitől zuhant még a kádár-kori alá is az elfogadottsága, presztízse.

Arra persze kiváló volt a beszélgetés – köszönet ezért Neumannak –, hogy egy selejtes szervezet saját munkatársa által tárta fel, még ha akaratlanul is, létezésének tökéletes értelmetlenségét.

Hogy is kérdezte a kislány néhány éve egy helyes reklámban:

„Most akkor miiiiiiiiiiiii van, megyünk pisilni, vagy nem megyünk pisilni?”

Lendvai Ildikó: A néma levente megszólal