Tények, igazság, valóság

Tények: az amerikai demokrata adminisztráció búcsúfellépése során még jó alaposan orrba vágta Rogán Antal titok- és propagandaminisztert, vele együtt pedig Orbán Viktort, az egész magyar kormányt és a NER dicsőséges rendszerét. Az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumában a republikánusok és demokraták által közösen elfogadott, ún. Magnitsky törvény alapján elvégzett vizsgálódás alapján úgy találták, hogy Rogán Antal áll a magyarországi állami korrupció középpontjában, és nagy szerepet játszott a jogállam lebontásában.

Mit tesz majd Donald

A törvény megszületése (2012) óta szövetséges ország hivatalban levő miniszterével ilyesmi nem történt. Korábban ugyan már kitiltották Amerikából Vida Ildikó főadóellenőrt, és néhány más, kétes erkölcsű magyar személyt, de minisztert még soha. A magyar kormány minden megszólaló tagja és képviselője legkevesebb a távozó nagykövet pitiáner bosszújának minősítette az ügyet, holott David Pressman-nek nem sok befolyása lehetett a döntésre, habár követi jelentéseiben persze aligha dicsérően emlékezett meg Rogán Antal működéséről. Érdekes, hogy az Indiában nyaraló miniszterelnök a csádi puccsról milyen hamar képes volt megnyilatkozni, a magyar kormányt érintő világraszóló botrányban azonban egyelőre kushad, mint az a bizonyos a fűben. (Nyilván előbb beszélnie kell Trumppal. – „ Donny! Ne csináljátok ezt velünk! Haverok vagyunk!”)

<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>

Közszolga-betyárbecsület: Szijjártó bevédte Rogánt, Gulyás és Menczer sem maradt szótlan

Egy kis szófejtés

Hogy a hivatalba lépő új elnök január 21-én reggel, első munkaórájában leveszi-e Rogánt a tiltó listáról, vagy sem, majd kiderül. Addig viszont azt is érdemes mérlegelni, mely dolgok késztethették az amerikaiakat erre a döntésre, azaz tegyünk kísérletet a tények, az igazság és a valóság feltárására. A Magyar Szókincstár szerint ezeknek a szavaknak a jelentése, értelme azonos. Pedig nem.

„Az igazat mondd, ne csak a valódit” – írta József Attila a Thomas Mann üdvözlésében, s akinek van füle a hallásra, szeme a látásra, az hallja, látja, érti a különbséget.

Elemzésünk mintegy kiindulópontjaként álljon itt Orbán Balázs december végén a Portfolóban megjelent nyilatkozatából néhány idézet annak illusztrációjaként, hogy a kormány embere az év fordulóján miként látja a világot és közös dolgainkat:

„Ez a kormányzati ciklus a szomszédban zajló háború árnyékában kezdődött, ezért az azóta eltelt időszak legfontosabb kormányzati feladata a konfliktusból való kimaradás és a konfliktusból eredő negatív hatások mérséklése volt. Könnyűnek hangzik, de ha körbenézünk, akkor azt látjuk, hogy nincs olyan uniós ország, amelyiknek sikerült volna. Mára elmondhatjuk, hogy Magyarország nem vált hadviselő féllé, nem vesz részt a gazdasági hidegháborúban, ebből a pozícióban pedig felépült egy régiós kulcsállami szerep a nemzetközi politikában. Ennek következtében pedig

hazánk a háború utáni rend meghatározó szereplőjévé válhat, amit kézzel fogható gazdasági lehetőségekre lehet beváltani.

Idehaza társadalmi béke és biztonság van, megfizethetőek a rezsiárak, eltűnt a háborús infláció, egyensúlyban a költségvetés, bérnövekedés indult el – ez szinte egyetlen más európai országról nem mondható el így együtt. Azok az országok, amelyeknek nem sikerült a háborúból való kimaradás, nagy árat fizetnek. A magyar kormány következetes kiállása tehát kifizetődött. Azt se felejtsük el, hogy a háború okozta gazdasági krízis és energiaválság miatt óriási, több ezer milliárd forintot kitevő költségvetési forrásokat kellett mozgósítani a számunkra kulcsfontosságú társadalompolitikai eredményeink megvédésére, családtámogatások, rezsivédelem, nyugdíjak, egyáltalán a munkahelyek megvédésére, valamint a haderőfejlesztésre. Ezt nehezítette a borzalmas kamatkörnyezet és a magas infláció, amivel szemben szintén fiskális eszközökkel kellett védekezni. Ennek most vége,

most tehát újabb intézkedések jönnek a fiatalok, munkából élők és nyugdíjasok megerősítésére.”

Csak egyszerű felsorolás

Eddig az idézet, és a fölöttébb magvas gondolatok, amelynek olvastán legott felbukkanhat a kérdés:

egyazon országban élünk mi, magyar halandók és Orbán Balázs főnemt’om, micsoda?

Akkor most soroljuk fel a mindennapjainkat meghatározó tények, amelyekről tudunk is, nem is!

• A gazdaság teljesítménye mínuszban, vagy éppen csak pluszban van, de Mészáros Lölő és a hasonszőrűek példátlan pluszban végeztek tavaly. Hogy’ a fenébe’ lehetséges ez? (Csakis úgy, hogy az ő cégeik csuda jól dolgoztak! Vagy úgy, hogy jó drágán dolgoztak.)
• Államháztartási egyensúly csak Orbán Balázs fantáziájában létezik, a hiány csúcson van, az adósságszolgálati teher irdatlanul magas.
• A közösségi közlekedés bajairól naponta értesülünk, a miniszter nagy garral bejelentett fejlesztései csak a felszínt kapargatják, igazi nagy pénz nincs mögöttük.
• És ha folytatódik a munkaerőcsere, vagyis a kalandvágyó képzett magyarok Nyugatra mennek (nem ám Csádba vagy Turkesztánba a rokonokhoz, hanem a hanyatló Németországba, Ausztriába, Angliába) , a képzetlen vendégmunkások (migránsok? – no nem, azok nem!) jönnek akkugyárba dolgozni, az aligha tesz majd jót a versenyképességnek, bár a bérük alacsony lesz, munkajogi védelmet nem kapnak, és nem is fogadják őket szívesen az emberek.

Berendelem, megmondom, utasítom

A 21 pontos gazdasági csodaterv itt adóemelést, ott olcsó pénz ígéretét tartalmazza, strukturális reformokról szó sincs. A csúcsminiszter berendeli a gazdaság szereplőit, és utasítgatja őket vagy imádkozik nekik, hogy legyenek jók, ha tudnak. Ez a magyar gazdaságpolitika. De azért fantasztikus évünk lesz, mert majd termőre fordulnak az új (jókora állami támogatást kapott) autóipari beruházások, s akkor majd jól megdobják a GDP-t . Végül is, még ez is lehetséges, ámbár a piac jelenleg nem ezt valószínűsíti. De ha mégis? – kié lesz a haszon? – ha lesz rajtuk haszon?

Ez az új kedvenc mémoldalunk! - kommentelték Nagy Márton -aki ugye nem humorista- matekját

De mi köze ehhez Rogán Antalnak?

Na jó. De mi köze ehhez Rogánnak? Néhány dologból megtudható lenne, de amiről nem tudunk, az nincs.

• Tudjuk, hogy miként jártak-keltek az orosz hekkerek a Külügyminisztréium számítógépeiben? Nem tudjuk.
• Hogyan fértek hozzá hekkerek katonai üzleti titkokhoz, és tették azokat közkincsé az interneten. Nem tudjuk, hogy milyen logikai rendszereben törték fel a polgári személyek telefonjait az igazságügyi titoknokok, és hogy ki volt (lesz?) ezért a felelős.
• Mit tudunk a híres-nevezetes letelepedési kötvényekről, Rogán Antal bulijáról?
• Mit tudunk a nagy dérrel-dúrral megvásárolt trieszti kikötőpart sorsáról?
• Mit tudunk Paks 2.-ről azon kívül, hogy lassan épül és hogy drágább lesz, mint tervezték?
• És lesz motorversenypálya Debrecen mellett, vagy csak pénzt költenek rá?
• Ki gazdagodott meg a nagy sötét dohánybizniszen?
• Rettentően csúf illata van az autópálya-koncessziónak. Ki tud róla részleteket?
• A Covid idején villámsebesen megvett, s azóta raktárban tartott használhatatlan lélegeztetőgépek dolgáról tud valaki valami lényegeset?
• Hogyan zajlott le a maga idején az állami termőföldek magánosítása? – Inkább ne is részletezzük.

A hatvanpusztai majorsággal és a batidai kastéllyal, valamint az utóbbihoz vezető úttal nyilvánvalóan mi magyarok gyarapodtunk, hiszen ezek a kincsek a nemzeti vagyon részei. Az már csak ráadás, hogy kinevezett és megválasztott vezetőink nyakra-főre röpködnek a nagyvilágban, luxushotelekben pihenik ki az utak fáradalmait – fizeti a honi adófizető.

Reformátusok és katolikusok

Egyéb ügyekről is jó lenne tudomást szerezni, legalább a tények erejéig.

• Például arról, hogy a botrányos kegyelmi ügyben eredetileg ki kezdeményezte, ki támogatta, ki indokolta K. Endre szabadon engedését, és miként lehet még ma is püspök a jó pedofil-simogató lelkiatyja?
• És ha már itt tartunk, a magyar katolikus egyháznak ( és nem csak néhány tisztességes püspöknek) illene bocsánatot kérni a gazfickó papok áldozataitól, és nyilvánosságra hozni, hogy hány kivételes esetben történtek gyalázatos dolgok, vagy netán az egész katolikus egyház esetleg a pedofília melegágya?
• De a kormány végre színt vallhatna arról is, miért lehetnek a kedvencei egyes bűnözői csoportok és tettesek, például miért engedik szabadon az elítélt embercsempészeket?
• Miért adnak menedéket köztörvényes bűnökkel megvádolt politikusoknak?
• Miért engedték szabadon az azeri baltás gyilkost.

Vademberek kórusa

És ha mindezen dolgokat ellenzékiek, újságírók, szövetséges(!) külföldi politikusok a terhükre róják, ha a tényeket csak elítélően megemlítik, akkor felüvölt a kormányzati kommunikációs kórus élükön – nincs jobb szó – vademberekkel, mint Kövér László vagy Menczer Tamás, és mint akik nem képesek emberi hangon beszélni, mint akik nem ismerik a politikusi tisztesség, sőt a hétköznapi emberi tisztesség értelmét és követelményeit, útszéli, kocsmai hangon támadnak, rágalmaznak és hazudoznak.

Az elefánt a porcelánboltban csupán túlzottan daliás termete miatt töri össze a berendezést, a Fidesz kommunikáció tudatosan szórja tele bűzlő és kártékony szennyel a közéletet.

És így megy ez évtizedek óta.

• Tudja még valaki, hogy kicsoda Joszip Tot és Kaya Ibrahim?
• Vagy kicsoda Schlecht Csaba. Portálunk nemrégiben megemlékezett róluk.
• Tudja valaki, hogy lesz-e, s ha igen mikor és milyen ítélet a Schadl-Völner-Simonka György rétestészta ügyekben?
• Tudja valaki (az érintettek sem), hogy az igazságszolgáltatás reformja címen mire készül a kormány?
• És amúgy mellesleg tudható-e, miként csöppent ki a mézes bödönből Simicska Lajos vagy legújabban Homlok Zsolt?

Pap csak mutatóba

Mindez csupán a tények nagyis vázlatos és semmiképp sem teljes felsorolása, igazság pedig mögöttük nincsen, mert a független bíróság előtt mindig konkrét esetekhez kötődő konkrét bizonyítékok alapján lehet és kell ítéletet hozni. Kabos László egyszer a kabaréban kérdezte ügyvédjét pere kimenete felől, és az ügyvéd így válaszolt:

„Győzött az igazság!” Mire Kabos: „Igen? Akkor fellebbezünk!”

Az igazság sajnos nagyon képlékeny valami, ellenérdekű felek merőben másként látják a dolgokat. A valóság azonban nap nap után szembe jön velünk. A boltokban drágul a portéka, a kúton a benzin. Időben orvoshoz jutni tiszta szerencse, az iskolában gondolkodás helyett hazafiságra meg honvédelemre oktatnak. A bérek és a nyugdíjak közötti szakadék nő, az úton járó vidéken majd’ mindenütt a tengelytörést kockáztatja, a falvakban már nincs orvos, gyógyszertár, iskola, posta, vasút, lassan bolt, kocsma sincs, buszjárat is alig, pap is csak mutatóba. Az önkormányzat pedig tűzifát oszt, ha oszt bármit is. Magyarországon jóformán egyetlen közszolgáltató rendszer sincs, amely rendeltetésszerűen működik. A frissen doktorált Orbán Balázs ebben a helyzetben látta helyesnek közhírré tenni

”hazánk a háború utáni rend meghatározó szereplőjévé válhat, amit kézzel fogható gazdasági lehetőségekre lehet beváltani.”

Nem lehet! Nem szabad továbbra is ilyen emberekre bízni az ország vezetését, ideje lenne a tényeket, az igazságot és a valóságot egy akolba terelni. A valóságra ráébredő kritikus közhangulat jobbára már ott tart: mindegy, hogy ki jön, csak ezek menjenek már a búsba! De ez a sokaság még nem érte el a robbanó, kritikus tömeget, és rettentően hiányzik az egységes fellépés. A vasárnapi választás eredménye ezen még mit sem változtatott. A dombóvári kerületben a résztvevő egyharmad kétharmada még mindig fideszes. Mégis, e szavazás talán legfőbb figyelmeztetése, hogy a választók kétharmada el sem ment voksolni. Vagy nem látták értelmét, vagy nem találtak érdemes jelöltet. Egyik sem biztató az ország, a demokrácia jövőjét illetően.

Vajon így lesz ez 2026 tavaszán is – országosan? Ki tudja? A remény hal meg utoljára.

Hungarikum: egy választás, amit minden részvevő, sőt a távolmaradó is győzelemként értékel