Tudom, hogy teljesen történelmietlen, de mégis elgondolkodtató, hogy vajon hogyan végződtek volna az önkormányzati választások, ha nincs ilyen elképesztő egyenlőtlenség a kormánypártok és az ellenzék lehetőségei, erőforrásai között?
Ha egy viszonylag kiegyensúlyozott médiahelyzetben,
nagyjából azonos erőforrásokkal és pártatlan, elfogulatlan választási intézményi háttérrel zajlik a kampány. Szóval, mi lett volna a végeredmény, ha demokratikus választások lettek volna Magyarországon 2019. október 13-án? Mert az ellenzéki pártok eredményének súlyát megsokszorozza, hogy mindezt olyan körülmények között érték el, amikor a közéleti média 85 százaléka a kormánypártok érdekeit szolgálta, amikor a kormánypártok százmilliárdokat költhettek kampányra, összemosva a kormány propagandát a párt propagandával, miközben az ellenzéki összefogásnak ehhez képest csak morzsák álltak rendelkezésére, amikor a hirdetési felületek 90 százaléka ugyancsak a kormánypártokhoz közeli oligarchák kezében van, amikor a választások törvényességét ellenőrző legfontosabb testületek teljes kormánypárti megszállás alatt állnak, és amikor a kormánypártoknak a kistelepüléseken a legváltozatosabb eszközök állnak rendelkezésükre, hogy megzsarolják, megfélemlítsék a választókat.
Talán nem járok messze az igazságtól,
ha azt gondolom, hogyha azonos feltételek mellett szállhattak volna ringbe az ellenzéki pártok, ha tisztességes és fair választások lettek volna, akkor a 2006-os földcsuszamláshoz hasonló eredménnyel zárulhattak volna a választások – az ellenzéki összefogás javára.
Más a témában
11.000 Mészáros(?)-millió bánja a választási eredményt
Vásárhelyi Mária: Nem a Borkai-ügy, hanem az ellenzéki jelöltek hitelessége és munkája győzött