Többszörösen kirekesztett, korcs fajta vagyok

Az alábbi interjú több mint tíz esztendeje készült. Szomorú érdekessége, hogy – mint az alábbiakból egyértelműen kiderül – már akkor is volt rasszizmus: cigányozás, zsidózás. Nem könnyű az ebből eredő előítéleteket elviselni – hát még akkor, ha valaki nem csak cigány, de zsidó is.

A művészek világa más

Rácz Kati kivételes tehetségű énekesnő. S mindemellett rendkívül bátor. Hiszen hányan merik napjainkban nyíltan vállalni cigányságukat vagy éppen azt, hogy zsidók? Esetleg egyszerre mindkettőt?!

– A mai világban sok az antiszemita. Kérdés, nyíltan kimondhatja-e valaki magáról, hogy zsidó vagy cigány. Mindezzel együtt úgy gondolom, az a tény, hogy művészek között élek, egyfajta védettséget biztosít. Még sohasem cigányoztak le az utcán – magyarázza enyhe mosollyal.

– Megkeresték Önt a Cigány Rádiótól, hogy fölkérjék műsorvezetésre. Rögtön igent mondott?

– Közeli barátaimtól kértem tanácsot. Sokan óvtak, ne vállaljam el a feladatot. Mert akkor megbélyegeznek. Hiszen ennél nyíltabban nem is hirdethetném, hogy félig cigány vagyok. S a művészi pályámnak sem tenne jót. Erről az a véleményem, hogy aki nem látja rajtam, hová tartozom, az vagy vak, vagy hülye. Egy szó, mint száz, három nap múlva igent mondtam.

Huszonöt év az éjszakában

– S döntése következményeként megváltozott az élete…

– Nagyon. Huszonöt évig dolgoztam az éjszakában. Tizenhét esztendőn át egyetlen szünnapom sem volt, s esténként általában hat különböző helyen léptem föl. Valaki egyszer azt mondta nekem, könnyű a helyzetem, mert elég, ha fölkapok egy ruhát – és már énekelek is… No, ez azért nem egészen így van! Rendkívül fárasztó mindig jól kinézni és állandóan a maximumot nyújtani. Ezt csakis úgy csinálhatod, ha szereted. Negyvennégy évesen azt mondtam, elég volt!

– Voltak elvonási tünetei?

– Abbahagytam és nyomban megöregedtem… A karikák a szemem alatt elmélyültek, beesett lett az arcom. Legalább három-négy hónapba telt, amíg rendbe jött a fejem… Mára sikerült teljesen átállnom az éjszakázásokról az esti föllépésekre. Este tíz-tizenegy körül leragad a szemem, kora reggel pedig kipattan.

Már az utcaseprő is lehet sztár, ha eleget fektetnek belé

– Vajon mi az oka, hogy egy ilyen fantasztikus hanggal megáldott énekesnőt, mint Ön, még soha senki nem karolt föl úgy igazán?

– Nagyon sokat gondolkoztam ezen… Mára szerencsére elmondható, hogy szinte „project” lett a cigányok futtatása. A rendszerváltás előtt ez még hátránynak számított. De tudja, annak idején egy kiadó vezetője azt mondta nekem, hogy nem mer velem együtt dolgozni, mert szerinte nem vagyok irányítható. Sokan hiszik ezt rólam, mert erős az egyéniségem. De a kettő nem jelenti ugyanazt! Ha jó felé akarnak befolyásolni, azt mindig hagyom. S ami még ok lehet: ma nem a tehetség vagy a szerencse dominál ezen a pályán! Csak az számít, ami mögött pénz van! Már az utcaseprő is lehet sztár, ha eleget fektetnek belé…

– Nehezen hiszem, hogy sohasem környékezték meg komoly ajánlatokkal…

– Tizennégy évvel ezelőtt egy német nemzetiségű, híres „illető” el akart vinni világ körüli turnéra. Negyven tagú big banddel és virágesővel fogadtak a reptéren. Azért utaztam ki, hogy meghallgassam a zenekart. Az úriember már aznap éjjel bekopogott a szobámba… Szerencsére retúrjegyem volt, s azonnal hazautaztam.

A média akar mindenkit megformálni

– Ön igen határozott ember. Tudja, mit akar és mit nem… Szerencsés dolog manapság egyéniségnek lenni?

– Ma jobb, ha nem vagy az… A média akar mindenkit megformálni, az arculatára alakítani, megmondani, mit vegyél föl, miként sminkelj… Az egyéniség most csakis a külsőn alapul. Az a lényeg, hogy fiatal légy és szép. Gondolkodnod sem kell, hisz’ ott a súgógép.

– Nyíltan vállalja cigányságát, miközben ott lóg a nyakában a Dávid csillag…

– Apai ágon cigány, az anyain zsidó vagyok és ezt büszkén ki is mondom! De fura dolog ez a kettősség! Cigányok közt cigánynak, zsidók közt zsidónak érzem magam. A Dávid csillaggal jelezni szeretném a világnak a mély szeretetet a fajtám iránt. A férjem is zsidó, de az ő csillagja el van dugva, s haragszik rám ezért a nyíltságért. Sok zsidó nem szeret a származásáról beszélni. Én pedig többszörösen kirekesztett, kevert, „korcs” fajtába tartozom. Lehet, hogy tényleg bátor vagyok?

Kapcsolódó

Rasszizmus a sakk világkupán