Üzlet vagy/és biztonság? - Kell-e nekünk rohamsisak? - Városi Kurír

Sorting by

×

Üzlet vagy/és biztonság? – Kell-e nekünk rohamsisak?

Amióta a homo sapiens létezik a Földön, (talán már korábban is) az emberek csoportjai folyamatosan, de legalább ismétlődően mindig jó ügyhöz méltó buzgalommal gyilkolták más embercsoportok tagjait. A történelem alig jegyzett fel olyan időszakot, amikor a Föld valamely pontján ne folyt volna helyi háború, fegyveres konfliktus, vagy akár nemzetközi jelentőségű, kiterjedt hadművelet.

Hirdetés

Azt hihetnénk, a népek kedvenc időtöltése a háborúzás,

holott a hadviselés minden résztvevő számára mindig súlyos veszteségekkel járt, az államok, hadseregek, mégis mintegy menthetetlenül bemanőverezik magukat a fegyveres összecsapásokba.

Nagyjából 75 éve Európa a kivétel.

Az Európai Unió (évek során bővülő) területén 1945. óta nem volt súlyosabb háború, vagyis a közösség minden egyéb közös hasznától eltekintve (A NATO-val együtt) az EU az európai béke megőrzésében bizonyult a leginkább sikeresnek, amire korábban nemigen volt példa. No persze a kardcsörtetés azért kontinensünkön sem maradt el, Görögország és Törökország Ciprus ügyében fogott fegyvert egymásra. A délszláv háborúban pedig rokonnépek folytattak véres harcot, és az öldöklésnek csak nemzet-közi beavatkozással lehetett véget vetni.

A hajdanvolt Római Birodalom hagyta ránk örökül ezt a bölcsességet: Si vis pacem, para bellum! Vagyis: ha békét akarsz, készülj a háborúra!

Vajon mi, magyarok most éppen ezt tesszük?

Magam ős-civil vagyok, csak aggályaimat fogalmazom meg, hátha lenne értelme. Olvasom a Világgazdaság online oldalán, hogy az osztrákoktól aknavetőgyárat vásároltunk, s 2024-ig áttelepítjük azt Várpalotára. A közvélemény nem sokat tudhat meg erről az üzletről. Nem hozzák nyilvánosságra sem vételárat, sem az áttelepítés költségét, de az itt gyártott portéka vevője lesz természetesen a magyar honvédség, s szép mennyiség jut majd exportra is, a vevők állítólag már kopogtatnak az ajtónkon, pedig hol van még a szállítás. Vagyis Várpalota környékén valóságos védelmi ipari bázis létesül, merthogy az aknavetők (és akna-bombák) mellett lesz itt robbanóanyaggyár és nagy kaliberű lőszereket előállító üzem is. (Tankgyár már épül Zalaegerszegen.) A kormány szerint az egész vállalkozás jövedelmezőnek ígérkezik.

Szó, ami szó, a fegyvergyártás mindig is jó üzlet volt,

mellékhatásában pedig a polgári technikai fejlődés motorja, amennyiben a haditechnikai fejlesztések előbb utóbb átszivárogtak a polgári termelésbe.

Hanem hát mégis fel kellene tennünk a kérdést magunknak: kell minekünk éppen ez a rohamsisak?

A NATO tagjaként a washingtoni szerződésben azt vállaltuk, hogy a szervezet közös védelmi képességeinek gyarapítására (amikor erre képesek leszünk) a GDP két százalékát költjük. Vállalásunknak igyekszünk is megfelelni, amennyiben a katonai kiadások a költségvetésben évek óta számottevően emelkednek, s a Világgazdaság közlése szerint 2021-re elérik az 1,66 százalékot. Rendben. A világban sok helyütt ismét puskaporos a levegő, a NATO stratégiai védelmi műveleteiben a magyar honvédség is szerepet kaphat.

No de tankokkal és aknavetőkkel? Tüzérséggel? Robbantásokkal?

A sikeres afganisztáni (ki)mentőakcióhoz egyik sem kellett. A magyar különleges alakulatok a 18 év alatt minden bizonnyal részt vettek különleges akciókban, de felszerelésükhöz aligha volt szükség egész fegyvergyárak hazai telepítésére.

Élek a gyanúperrel, hogy a hazai védelmi ipar gőzerővel és százmilliárdos költséggel folytatódó újraélesztése nem csak, és nem is elsősorban a magyar honvédség, az ország védelmi képességeinek erősítését szolgálja, hanem leginkább üzleti célokat, még hozzá elég mocskos üzleti célokat. A nálunk gyártott fegyverek megjelenése a nemzetközi piacon sima biznisznek tűnik, de persze azt a látszatot is kelthetjük, hogy eleget teszünk vállalásainknak a NATO-ban.

Súlyos kétségeim vannak a honi védelmi ipar ilyetén fejlesztését illetően

Egyfelől mostanság senki nem fenyeget bennünket katonai támadással, jó reményünk van arra, hogy sokáig nem lesz szükségünk tankokra, ágyúkra, sorozatlövő fegyverekre.

Akkor mi a fenének költünk ezekre? Legközelebb folyami tengeralattjárót veszünk?

Másfelől ha pedig a befektetők (magyar közpénzekből) nagy üzleti sikereket remélnek, tudniuk kell, hogy a piacon egyelőre túlkínálat van a hagyományos fegyverekből, s habár a tankgyártás meghonosításával, a brit-osztrák gyár áttelepítésével elvben együtt jár a cégek vevőinek megszerzése,

ha ez az eladóknak is olyan jó biznisz lenne, miért passzolták át licenceiket és üzemeiket nekünk? Aligha jótékonyságból!

Harmadrészt hol lövöldöznek majd a mi új, s minden bizonnyal kiváló aknavetőinkkel? A hazai katonai lőtereken kívül esetleg Afrika Szarván vagy a Közel-Keleten?

Lesz annak politikai jelentősége, hogy miféle kétes erkölcsű hadurak vásárolnak majd magyar fegyvereket, hogy a maguk módján rendet tarthassanak szerencsétlen országaikban?

Nem hinném, hogy ez ügyben a kormány akár a NATO-t, akár az Országgyűlés honvédelmi bizottságát nyaggatná kiviteli engedélyért, ámbár a fegyverexportnak elvben nyilván vannak jogi szabályai és korlátai.

De mindez együttvéve sem annyira aggályos, mint amilyen ostobának tűnik a hazai szellemi és anyagi erőforrások pazarlása szinte biztosan korszerűtlen fegyverek gyártására

Miért nem barkácsolunk például harci drónokat? Vagy még inkább drónok, vagy gépjárművek vezérlésére alkalmas számítástechnikai-informatikai központokat?

Ha már kénytelenek vagyunk fegyvereket előállítani, nem lenne jobb lézerpuskákat fabrikálni? Vagy műholdakon elhelyezhető felderítő eszközöket kifejleszteni? Jó kis lehallgató-kémberendezéseket kieszelni? Vagy az lenne a Nobel-díjas fejlesztés – olyan anyagot, mechanizmus kitalálni, amely a radioaktív sugárzást közvetlenül árammá alakítja át! De aknavetőgyárat, tankgyárat venni és ide telepíteni – alighanem semmi értelme.

Ha valaki nagyon megharagszik ránk, ezer kilométerről ide küld egy drónt, és pikk-pakk – az aknagyárnak annyi! Tudja valaki egyáltalán, hogy milyen lesz, ha lesz, a (közel)jövő nagy háborúja? Úgy hiszem, a tankoknak is, az aknavetőknek is eléggé korlátozott szerepe lesz.

Kapcsolódó

 

rohamsisak

Hirdetés
átver
A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Egy hozzászólás itt: “Üzlet vagy/és biztonság? – Kell-e nekünk rohamsisak?

  • 2021.08.28 - 17:11
    Közvetlen hivatkozás

    “Élek a gyanúperrel, hogy a hazai védelmi ipar gőzerővel és százmilliárdos költséggel folytatódó újraélesztése nem csak, és nem is elsősorban a magyar honvédség, az ország védelmi képességeinek erősítését szolgálja, hanem leginkább üzleti célokat,..”

    “Szó, ami szó, a fegyvergyártás mindig is jó üzlet volt,
    mellékhatásában pedig a polgári technikai fejlődés motorja, amennyiben a haditechnikai fejlesztések előbb utóbb átszivárogtak a polgári termelésbe.”
    ( Lovász Péter cikkíró)
    ÉS EZEK UTÁN FELTESZ EGY IDIÓTA KÉRDÉST:
    “Akkor mi a fenének költünk ezekre?”
    ÉS EZEK UTÁN ÉN TESZEK FEL EGY KÉRDÉST:
    Normális ez ?

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.