Vidéki rendőr sirámai Pesten – avagy miért lett tele a hócipő?

Pintér főrendőr megígérte, nem kell tehát izgulni, minden a legnagyobb rendben volt-van-lesz. Ehhez ugye szükségeltetne olyan állomány, aminek tagjai elégedettek, nem kell a napi betevőért izgulniuk, így teljes erejükkel képesek a munkájukra, hivatásukra koncentrálni.

Igen ám….. és itt jön a „de”

A Zsaruellátó közösségi oldalon találtuk az alábbi, feltehetően nem egyedi esetleírást:

„Sajnos bármennyire is szeretek Pesten élni, de hosszas gondolkodás után, arra az elhatározásra jutottam, hogy vidékre, az otthonomba, Szabolcs megyébe szeretnék hazaorientálódni.

Az egyik fő oka az, hogy elég volt a hitegetésből, hogy elintézzük a szolgálati lakást, önkormányzati lakást azonban tevőleges lépést, intézkedést nem tapasztaltam ezügyben.

Az ember kezd belefáradni,

hogy túlórázik, mellette eljár másodállásba dolgozni, csak azért, hogy fent tudjon tartani egy életszínvonalat, és albérletet tudjon fizetni.

Nekem ne jöjjön senki azzal, hogy menjek vissza rendőr szállóra, mert lehúztam ott egy jó pár évet,

és hát nem kellemes egy másik férfival együtt élni, ha van párkapcsolatod, vagy akár felhoznál a szobába, egy nőt, akkor alkalmazkodj a másikhoz, nem tudsz normálisan pihenni, nincs magánéleted, saját magánszférád.

Ha nem tetszik szerelj le komment sem érdekel,

mert másfajta terveim vannak rendőrségen belül.

Remélem egyszer rájön a BRFK vezetősége, hogy a lakhatás, túlhajszoltság, feszített tempó miatt veszíti el az értékes vidéki rendőröket!

Lehet spórolgatni, de tudja mindenki, hogy Pesten drága az élet, és ha nem adottak a feltételek akkor csak egyhelyben toporog az ember, mert egyszerűen nem tud haladni. (…) Megmondó embereket megelőzve, a héten fogom hívni a megyei humánt. További szép estét mindenkinek!”

(A fotó illusztráció!)

Nyílt válaszlevél az állománytól a rendőr-főkapitánynak