Banánköztársaság
Zavar Amerikában, az ígéret földjén, zavar a nagyvilágban, zavar Európában!
Donald Trump óta az Egyesült Államok legpocsékabb elnöke minden bizonnyal Donald Trump. Második ciklusának első percétől kezdve csak zavart kelt a világban, Európában, nemkülönben saját országában, Amerikában, az ígéret földjén. Politikájának legbiztosabb jellemzője a bizonytalanság és a kiszámíthatatlanság. Hogy Amerikában mit tesz, az elsősorban az amerikaiak dolga, ámbár amit például az illegális bevándorlókkal művel, az vélhetően sérti az egyetemes emberi jogokat, a bevándorlók szülőhazáját, természetesen a a bevándorlók érdekeit, és sajátos módon az amerikaiak gazdasági, leginkább a munkaadók érdekeit is. Hanem hát ez legyen az ő gondjuk.
Csak ijesztgetések?
Csakhogy ez az (egyelőre tervezett és meghirdetett) 30-50 százalékos, vagy ki tudja mekkora beviteli vám már az egész világgazdaságot, Európát és benne Magyarországot is fölöttébb kellemetlenül érinti. És akkor még nagyon finoman fogalmaztam. Persze ismervén az elnök úr tárgyalási manővereit, nagyon is lehetséges, hogy az augusztusra belengetett intézkedések csak amolyan trumpi tárgyalási bázisként szolgáló ijesztgetések, és a vámalkuk során az Unió is, más országok is inkább a kölcsönös érdekeket érvényesítő megállapodásokat kötnek majd az Egyesült Államokkal, semmint engednék, hogy Trump kifossza őket. Egyelőre csak a jó ég tudja, mi lesz ebből a vámháborúból, ami egyre inkább vámcirkuszra emlékeztet, csak a remény él, hogy előbb utóbb teret nyer a józan ész, és a világgazdaság működési zavarai, elsősorban a bizonytalanság elcsitulnak.
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, és a Google hírei között is! >>>
Mi lesz velünk?
A kérdés persze önként adódik: miként érinti majd Magyarországot a vámháború Amerika és Európa között, kiváltképp ha Trump valóban megfűszerezné a piacot például az Oroszország elleni másodlagos vámokkal, amelyek az orosz olaj (és talán más áruk) vevőit sújtanák 100-500 százalékos tarifával, ha nem lesz 50 napon belül fegyverszünet. Ráadásul Trump álláspontja az Ukrajnának nyújtott katonai védelmi segítség tárgyában alapvetően megváltozott, miután rájött, hogy Putyin felültette őt a hintába. Meglehet, a magyar kormánynak némiképp változtatni kellene az Ukrajnával kapcsolatos politikáján, de legalább retorikáján, mert ugyan igaz, hogy az Ukrajnának megígért fegyvereket európaiak fizetik ki, de azok mégis csak amerikai eszközök, és Orbán Viktor szerint aki Ukrajnának fegyvert szállít, az bizony háborúpárti mocsadék. Washington persze Trump elnöksége idején a baráti magyar kormánytól nem kaphat ilyen bélyeget, ezért (ugye nyilvánvaló!) az amerikai katonai szállítmány a béke megteremtését szolgálja, minden egyéb, Ukrajnának nyújtott támogatás pedig háborúpárti. (Egyes hírek szerint Trump már arról is tájékozódott Zelenszkijnél, hogy képesek lennének-e az ukrán erők Moszkvát vagy Szentpétervárt támadni?! Ez is a békét szolgálná?)
Brüsszel a hibás. (Ki más?)
A magyar külügyminiszter (engedtessék meg a kissé nyers megfogalmazás) az elnök úr langymeleg, illatos hátsójából kitekintve fogalmazhatta meg ezt a tetszetős, bölcs véleményt (Brüsszelben!):
„Világos, hogy ha az európai politikusok és az ukrán politikusok nem gáncsolták volna folyamatosan az amerikai béketörekvéseket, akkor azok akár már mostanra is sikert érhettek volna el. Mi abban reménykedünk, abban bízunk, hogy Donald Trump erőfeszítései a következő ötven napban sikerre fognak vezetni, és elhozzák a tűzszünetet, a béketárgyalások lehetőségét Ukrajnában, és akkor ötven nap múlva a büntető vámok kérdése már nem lesz aktuális”(Népszava)
A remény nagyon indokolt, reményre szükség van, mert a nélkül miként is lehetne kibontakozás. Ám Szergej Lavrov, Szíjjártó Péter úr nagy barátja és kollégája nem egészen úgy nyilatkozott, amint azt Washingtonban várták és remélték, így lehetséges, hogy a mondott 50 napon belül mégsem kezdődnek meg a fegyverszüneti tárgyalások, és akkor aztán mi lesz? Semmi, vagy minden, vagy akármi.
A világ nem nekünk dolgozik
Csak annyi biztos, hogy ebben a bármiben nekünk, magyaroknak nem lesz semmi jó. Ha az amerikaiak bevezetik az új vámtarifákat, az valószínűleg recesszióba küldi a magyar gazdaságot, amely egyébként is elég ramaty állapotban van. Trump kormánya amúgy egyébként sem sokat törődik Magyarországgal. Levették Rogán Antalt a rosszak listájáról, és kész. A megígért „jó kis deal-ekről” nem sokat hallunk. Ha pedig ráadásul Trumpról kiderül, hogy mégis szereti Ukrajnát, és esetleg még Zelenszkijt is, akkor Orbánnak és sleppjének le kell állni ezzel a gyalázatos ukrán-ellenes hadjárattal, sőt a dolgok akár odáig is fajulhatnak, hogy Ukrajna lesz a kormány új barátja. Szíjjártó úr és Marco Rubio ezt majd megbeszélik kettecskén, ahogy’ állítólag szokták. Ez mindenesetre elég kínos lesz, kínos lenne Viktorunknak. Viszont Washingtonnal újra összeveszni (ezúttal a republikánusokkal) – pláne Ukrajna okán – no az most éppen nem lehetséges.
Marad ellenségnek Brüsszel, és a Tisza, mindkettő biztos pont a Fidesz-politikában. De ha a gazdasági hanyatlást, inflációt, eladósodást, miegymást még a nyavalyás vámháború is tetézi, akkor országunkon nem segítene még a tehetetlen gazdasági miniszter menesztése, sőt alkalmasint a kormány bukása sem.
Most nagyjából itt tartunk, a világ nem nekünk dolgozik. Tiszta szerencse, hogy a közkedvelt macskajancsi még képes remélni.
