Banánköztársaság
Napló Hungarikum 29. – A programban foglalt szándék még nem garancia a teljesítésre
Már napok óta üresen ásítva nézett rám a napló következő lapja, és a minap, amikor rövid ellenőrzésre betértem törzskocsmánkba, a pultos is szemrehányóan kérdezősködött, mikor is lesz a Törvény Keretei Között Mérsékelten Haladók Pártjának következő taggyűlése. Elvégre a csapatnak lenne mit megbeszélni, mert a szomszédban háború dúl, nyakunkon az újabb menekültválság, közben pedig választások lesznek április első vasárnapján, arra is készülünk.
Már napok óta üresen ásítva nézett rám a napló következő lapja, és a minap, amikor rövid ellenőrzésre betértem törzskocsmánkba, a pultos is szemrehányóan kérdezősködött, mikor is lesz a Törvény Keretei Között Mérsékelten Haladók Pártjának következő taggyűlése. Elvégre a csapatnak lenne mit megbeszélni, mert a szomszédban háború dúl, nyakunkon az újabb menekültválság, közben pedig választások lesznek április első vasárnapján, arra is készülünk.
A miniszterelnök légideszantja a keleti határ mentén röpköd a kampány keretében,
de a nemzet főorvosa a helyett, hogy amúgy igazán mozgósítaná az állam erőforrásait a menekültek támogatására, valójában csak zavarja a civil szervezetek, karitatív önkéntesek munkáját. Ráadásnak pedig itt ólálkodik még a járvány, amelyet a kormány – saját állítása szerint – kiválóan kezelt, ámbár ha 45 ezer elhunyt honfitársunkat kérdezhetnénk, talán más véleményen lennének – csak úgy, mint azok, akik az egészségügyi ellátás bölcs vezetőinek és szervezőinek intézkedései nyomán nem jutottak időben megfelelő gyógyellátáshoz, s ezért kénytelen-kelletlen itt hagyták ezt a szépséges szép NER világot. És akkor még itt folyik a szemünk előtt a tanárok sztrájkja, ami országunk jelene és jövője szempontjából talán épp oly fontos akció, mint a választás kimenetele. (Apropó! Mi van a déli határaink mentén settenkedő galád migránsokkal? Semmi hír róluk!) A dolgok ilyetén állása közepette tehát összetrombitáltam a TKKMHP következő taggyűlését, hogy mindezek ismeretében véleményt cseréljünk az április 3-án félt vagy/és remélt változások esélyeiről, s az elhangzottakat megörökítsük a naplóban az utókor okulására.
Csak a választásról
Miután pedig kikértük az első kört, elnöki tisztem szerint javaslatot tettem volna a taggyűlés napirendjére, de a hátsó asztalnál rendre rejtőzködő, de annál élesebb szavú kültagunk még ennek elhangzása előtt vétót emelt:
– Tagtársak! – szólt sörivó létére némi borízű rekedtséggel – nem érdemes szűkre szabott időnkben valamennyi fontos témát terítékre vennünk, mert amúgy átabotában aligha találunk megoldást bajainkra, s csak kapargatjuk a felszínt. Azt javaslom, emeljük egyetlen témává a választási felkészülést, mert április 3-án vagy lezárul a NER bűzlő korszaka, s valami új kezdődik, vagy maradunk ebben az erkölcsi-anyagi-lelki posványban, amelyben mi, magyarok, a világ csúfjára most dagonyázunk. A tagság összenézett, s némi csendes megfontolás után a javaslatot támogató felemelt kezekkel szavazta meg az így előterjesztett napirendet. Nyomatékul pedig ki-ki igényei-képességei szerint legurított egy-két kortyot korsajából – élénkítendő az agyműködést, és visszakaptam a szót.
Ez Orbán Viktor titka
Legyen hát, foglalkozzunk a pártok és a jelöltek választási programjával. Vajon felvázolják, milyen lesz a közeli és távolabbi magyar jövő, ha a többség révén megkapják a törvényhozó és a végrehajtó hatalmat? A Fideszt illetően egészen egyszerű, ugyanakkor megoldhatatlanul bonyolult feladat választ találni erre a kérdésre – lévén hogy a Fidesznek nincs választási programja. Itt-ott felelős személyek elejtenek egy-két szót a rózsás jövendőről, kiemelkedő színvonalon megvalósuló beruházásokról, és a várható gyors gazdasági növekedésről, de az egész nem áll össze egységgé, mondhatnánk, a mesterterv, amely a miniszterelnöki dolgozószoba valamely fiókjában rejlik, csak a Fidesz, vagyis inkább Orbán Viktor személyes titka. Amit a nagyközönség ebből lát, az nem egyéb, mint az ellenzék eléggé ócska, mértéktelen szidalmazása és rágalmazása. A fideszes választási plakáterdő, valamint a választási gyűlések szónoklatai csupán azt ismételgetik, hogy mi rosszat tesz majd az ellenzék, ha netán hatalomra kerül, illetve mi minden jót nem tesz majd meg az ellenzék, ha hatalomra kerül. A Fidesz a 2010 előtti állapotokról önmaga kifundálta vádakkal ijesztgeti a választókat, nemzetbiztonsági kockázatnak nevezi az egyesült ellenzéket (a”baloldalt”) és kijelenti, hogy az ország a Fidesz vezetésével remek 12 esztendős fejlődést tudhat maga mögött.
A jövőt a múlt hitelesíti
Mindebből jóformán semmit nem igazolnak a tények, sőt a tapasztalat minden állításukat cáfolja, márpedig a jövőt a múlt hitelesíti. Ámde ez a Fideszt semmilyen módon nem befolyásolja. Minden tekintetben hazug énképet fest magáról, ugyanígy hamisít mindenről és mindenkiről, ami és aki nem illik rendszerébe, nem támogatja hatalmának gyakorlását és megőrzését. (Így vált a lengyel Donald Tusk barátból ellenséggé.) Soha semmilyen közügyben teljes és hiteles, az összefüggéseket hiánytalanul bemutató tájékoztatást nem ad, mert egyfelől az információ – hatalom, és Orbán Viktor a hatalmon nem osztozik; másfelől a közzétett információk alapján a cselekvések, intézkedések ellenőrizhetők, számon kérhetők, és a NER kormánya semmit nem szeretne kevésbé, minthogy arra jogosult testületek, szervezetek, ha úgy tetszik, a nép ellenőrizhesse kormányzását. A Fidesz megingathatatlan szavazói számára azonban egyelőre az egyetlen elfogadott mérce: amit Orbán Viktor mond és tesz, azt jól mondja és jól teszi, még akkor is, ha egy nappal korábban az ellenkezőjét mondta és tette, és ha holnap ismét az ellenkezőjét mondja és teszi.
De a bizonytalanok – még a legutóbbi kormányzati pénzosztás kedvezményezettjei is – remélhetően mérlegre teszik, mennyit ér most megkapott és megkeresett forintjuk a tegnapihoz képest, és mennyit ér majd holnap? Miért zsugorodik munkájuk értéke, ha azt euróban számolják? Hogy mennyit vonnak el majd az ő jövedelméből, ha vissza kell fizetni az Orbán által felhalmozott államadósságot? Orbán programja erről mindössze annyit mond, hogy az ellenzék minden jót elvenne, nem lenne képes kormányozni, pedig az ország remek állapotban van. És különben is háborúba vinnék hazánkat.
Hamisításra született rendszerben
– Na jó! A Fidesz nem kell, és nem kell a nyalonc tolvaj sleppje sem. De kell-e az ellenzék, és miért éppen ez, és miért éppen így kell? – tette fel a kérdést második korsó sörének benyakalása után a homályban megbúvó hátsó asztalnál oly aktív kültagunk.
– Nem először tesszük fel ezt a kérdést önmagunknak, és erős reményeink ellenére talán nem is utoljára. De a Fideszre most kimondott határozott „nem” egyszersmind szükségképp az egyesült ellenzékre leadott „igen”. Minden, egyéb jelöltre leadott voks a Fideszt támogatja.
Normális demokráciában ez nem így lenne, de ebben a Fidesz kreálta, magára szabott, Fidesz által vezérelt és ellenőrzött, eleve hamisításra született választási rendszerben csak két győzelemre esélyes fél van, és mindenki más csak a kormány által kiutalt hálapénzért, vagy az ellenzéki választók számának csökkentéséért száll harcba.
Elvégre a kamupártok és kamujelöltek szép summát kapnak kampányköltségre, s csak egészen kevéske fideszes kapcsolat kell, hogy utóbb (ha Orbán győz) ne nagyon firtassa senki a pénzek felhasználását. Ez amolyan illiberális demokrata-keresztény-magyar-kipcsak választási rendszer. Hungarikum. Ha tehát nem a Fidesz, akkor az ellenzéki szövetség! Ez az első ok, amiért éppen ők kellenek nekünk. Mellesleg pedig van programjuk. És úgy készülnek, meg is valósítják. Ez a másik ok.
Olvasta valaki rajtam kívül?
A tagság java a korsók mögé bújt, s a figyelem elterelése végett a pultossal kötött üzletet egy újabb kör kihordása okán. A kérdés nem aratott sikert, de a szemekben azért érdeklődés is csillant.
– Megmondom én, hogy mit tartalmaz egy jó kis pártprogram ma Magyarországon – szólalt meg ismét az örök renitens tagtárs, és ezúttal nagy figyelemmel követtük kiselőadását:
– A legfontosabb kérdés, amelyre a választó bármely pártprogramban feleletet keres: mennyi lesz a kereset? Megkapják-e a tanárok a nekik járó emelést? Kiegészítik-e az egészségügyi szakdolgozók, szociális munkások fizetését a jelenlegi éhbérről az uniós létminimumra? Visszakapják-e az egyenruhások mindazt, amit Orbánék elvettek tőlük? A deviza-károsultak, megváltozott munkaképességűek, s nem utoljára a nyugdíjasok kárpótlása, jövedelmeik reálértékének megőrzése nem vész-e ismét a feledés homályába? Van-e ezekre legalább ígéret az ellenzéki programban?
– Van.
– Jó. Haladjunk! Gondoskodik-e majd az új kormány arról, hogy a szem-műtétre, térd-protézisre, egyéb gyógyításra váróknak ne évekig kelljen lesni a várólistákat, s addig együtt élni bajukkal és a fájdalommal. Van erre ígéret az ellenzéki programban?
– Van.
– Jó. Mennyi lesz a csirke-far-hát, a zöldség és a gyümölcs ára? Átlag magyar választóként tudok-e majd autót venni, s ha veszek legalább használt jószágot, tudok-e majd megfizethető áron benzint venni és kirándulni vinni az unokámat? Van erre ígéret az ellenzéki programban?
– Van.
– Ha üzleti vitám támad valamely napszemüveges ruhásszekrénnyel, aki diktálni akar nekem, lesz-e független bíróság, amely tisztességes, értelmes jogszabályok alapján minden megsértett embernek, cégnek, államnak tisztességesen igazságot szolgáltat az írott jog szerint? Van erre ígéret az ellenzéki programban?
– Van.
– Szent esküvéssel fogadja-e az ellenzék, hogy győzelme esetén tagjai maradunk az Európai Uniónak és a NATO-nak?
– Igen. Fogadja!
– Tervezi-e az ellenzék az önkormányzatok anyagi forrásainak visszaadását, felelősségi köreinek helyreállítását, hogy helyben jók legyenek az iskolák, hogy a települési utakat végre rendesen karban tarthassák, hogy szakértő kéményseprők járják a házakat és hivatalból rendszeresen ellenőrizzék a fűtést! És mindenütt legyen jó víz, biztonságos gáz- és áramellátás?
– Igen. Tervezi.
– Ígéri-e az ellenzéki program, a sajtó, a tájékoztatás és a tájékozódás szabadságát, illetve kötelezettségét?
– Igen ígéri.
– Lesz-e mindezen ígéretek teljesítésére pénz?
– Mondhatnám egyszerűen, hogy a program szerint lesz, de a válasz pénzdolgokban mindig bonyolult. Az új kormány sok száz milliárdot megspórolhat ostoba, fölösleges beruházások leállításával, reális árszabással, a lopások, mindenféle fideszes urambátyám kedvezmények eltörlésével. És persze az új kormány megszünteti a jogállamisági hiátusokat, amelyek miatt most visszatartják az uniós támogatásokat. Lesz pénz a program megvalósítására. De hogy elég lesz-e? Arra nem teszem le a főesküt.
– Lesz-e olyan jogszabály a Corpus Iurisban, amely tiltani és büntetni rendeli a kormány és hivatalos tartozékai hazudozását a nép, tudatos félrevezetését, és amely ok- és célszerűen szabályozza közügyek titkosításának feltételeit. (Legalább tudjunk mindenről, amit mi fizetünk!)
– Ilyen szabály életbe léptetésének szándékával nem találkoztam, de „a sajtószabadság„ fejezetben ez lényegileg benne van. De hozzáteszem: ilyen követelményt szerfölött nehéz lenne jogi formába önteni, mert az igazság bizony kényes jószág, s ha tartalmát oly egyszerű lenne meghatározni és kibontani, a bíráknak, ügyészeknek, ügyvédeknek alighanem felkopna az álla.
– Jó. Ha csak ez az egy hiányzik, én az ellenzékre szavazok – fejezte be program-kvízét tagtársunk, és kifacsarta korsójából az utolsó cseppeket.
– Nekem még van egy-két mondatnyi kiegészítésem – kezdtem meg a záróbeszédet.
Mindenkinek tudnia kell, hogy a programban foglalt szándék még nem garancia a teljesítésre – nem csak és nem is elsősorban azért, mert (ha győz az Egységben Magyarországért csapata) a kormányzás során felbukkanhatnak az egységet szétfeszítő személyi és pártellentétek, hanem leginkább azért, mert csak Orbán Viktor és helyben a sok-sok Fidesz-kiskirály tudja, hogy a kormányzásra készülő ellenzéknek milyen félelmetes darázsfészkeket kell már az első hetekben-hónapokban felszámolni, hogy egyáltalán megkezdhesse a program végrehajtását.
Hogy az államkasszában már csak adóslevelek vannak, az köztudott
De hogy mit rejtenek például a Kínával és Oroszországgal, vagy a multikkal kötött szerződések, az egyelőre titok. Egyebekben az Orbán-kormány az évek alatt százszámra hozta az ún. háromezres, vagyis titkos intézkedéseket, azokat végig böngészni sem lesz derűs olvasmány. Ráadásul az ellenzék a választást még nem nyerte meg. Még nagyon keményen ellenőrizni kell a szavazóhelyiségeket, a szavazás menetét, a számlálást, kiváltképpen a számítógépes rendszer működését, mert ebben a varázslatos Fidesz uralta választási rendszerben a kisebbségben maradt kormánypárti tábor is könnyen szerezhet kétharmados többséget a parlamentben, és akkor a program, a nemzet, az ország mehet a kukába Orbán Viktor vezérletével. A taggyűlésnek vége.
