Azt sem tisztáztam, ki is a címzett, aki ráadásul ismeretlen. Nem kívánom tovább ajzani a kíváncsiságukat. A televízió jövendő elnöke az illető.
A köz javán már annyi tojásfejű fáradozik, a közszolgálatiságot már annyian tűzték ki célként, hogy részemről a rajthoz állni közállatiság lenne.
Egyike sem kívánok lenni sem a televíziónak, sem az országnak. Tartok tőle, ez elsősorban nem rajtam múlik. A halott meg utólag semmit nem kérhet számon.
Elő a farbával, öcsi! Itt nincs helye szeméremnek, álszerénységnek! Rád vár a filmes szakma, a hírnév, a siker! Ne szalaszd el!
Sok okos felnőtt úgy határozott, hogy a felhőtlen gyermekéveket lerövidíti egy esztendővel. Gondolván: egy év nem a világ! Nekik.
A történésektől egyre rosszabb a közérzetünk, ami mind mélyebb nyomot hagy ismerőseinkkel, kollégáinkkal folytatott futó beszélgetéseinken is.
Iskolás lettem, első osztályos. Végre megtanulok, írni, olvasni. Számolni már tudok százig és az egyszeregyet is fújom kívülről.
Rendezzük le tantuszainkat, mielőtt választanánk. Essen már le, hogy le kell, hogy essen, s nem árt, ha egyszer, időben, az a tantusz, ami nincs!
„Beszélik, évekkel ezelőtt egy bizonyos politikai irányzathoz kötődött” – próbálja megszorongatni a riporter az MTV. Rt. egyik újonnan kinevezett vezetőjét.