Connect with us

Kerítésen innen

Az éhezés pártsemleges, aki a kezét segítségért nyújtja, ha tudunk, segítünk, szívből, emberségből – Karácsonyi ételosztás Debrecenben

Megosztás

A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete karácsonykor sem feledkezett meg a cívis városban élő nehéz sorsú embertársainkról. A több éves hagyománynak megfelelően az ünnep másnapján vendégségbe hívtuk a városban élő szegényeket, a közmunkából tengődő családokat, a magukra maradt kisnyugdíjasokat, az utcán élő honfitársainkat.

Megosztás

A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete karácsonykor sem feledkezett meg a cívis városban élő nehéz sorsú embertársainkról. A több éves hagyománynak megfelelően az ünnep másnapján vendégségbe hívtuk a városban élő szegényeket, a közmunkából tengődő családokat, a magukra maradt kisnyugdíjasokat, az utcán élő honfitársainkat.

Szegények karácsonya – 150 vendég a debreceni ünnepi ételosztáson

Szerettük volna, ha emlékezetes lenne 2022 karácsonya azoknak is, akiknek nincs feldíszített fenyőfájuk, akik Szenteste talán még annak is örültek, ha nem hidegben, fázva, dideregve teltek el az ünnep órái. A téren gyülekezők közül sok embertársunknak még ez sem adatott meg. Számukra Megváltó ünnepe is egy nap a sok közül.

Ahogyan 12 éve mindig, a menü finom töltött káposzta volt, mellé friss kenyér dukált, karácsonyi kaláccsal, szaloncukorral. Volt alma is, és sok-sok péksütemény.

Talán vannak olyan magyar emberek, akik most hallják először, hogy az össznépi „szeretethullám” -tisztelet a kivételnek- december 23.-án véget ért, „bezárt „Az ünnep napjai alatt Debrecenben is rengetegen vannak, akik több napig már annak is örülnek, ha naponta egyszer valamit enni tudnak a hozzátartozóikkal. Megdöbbentő lenne, ha készülne olyan felmérés hazánkban, vajon hány gyermek feküdt le éhesen Szentestén, hányan sírtak, hogy éhesek. A karácsony egyéb „díszleteiről” nem is beszélve. A szegény gyerekek a földön járnak, ők talán hamarabb megtanulják, hogy nincs, mint az apa, vagy anya. Számukra „természetes” a nélkülözés.

A csillogó villogó díszek, a karácsonyi fények, az ünnep hangulata sem feledtetheti, hogy létezik egy másik, egy kilátástalan helyzetben levő, pusztuló Magyarország

Milliók tengődnek úgy, hogy gyakorlatilag esélyük sincs az emberhez méltó életre, számukra már az is öröm, ha naponta esetleg tudnak kenyeret venni. Ma már az sem mindig jön össze. Akik látták pár napja Csepelen, és most a Népligetben a több napos hosszú sorokat tudják, miről beszélünk. De a debreceni sorok is beszédesek. Most jóval többen álltak a sorban, mint egy éve, az egekbe szökő infláció, a rezsi áremelkedés sok debreceni család életét roppantotta meg. Félünk, hogy a jövő évi ételosztásainkon a nélkülözők száma csak nőni fog.

A decemberi napsütésben már jóval az ételosztás kezdete előtt gyülekeztek az ételre váró emberek

Többségüket már arcról jól ismerjük, hiszen rendszeresen visszatérő vendégeink. Sokan írják kommentjeikben, hogy a szegények a mai kormányra szavaztak. Mi senkivel sohasem beszélünk politikáról, nem fontos számunkra az ételre várók pártszimpátiája. Ez mindenkinek a magánügye.

Az éhezés pártsemleges, aki a kezét segítségért nyújtja, ha tudunk, segítünk, szívből, emberségből.

A sorban állók mindegyike számunkra egy ember, akinek segítő kézre van szüksége. Erkölcsi kötelességünknek igyekszünk eleget tenni, amikor havonta ebédet biztosítunk azok számára, akiknek nem jutott hely az élet napos oldalán. Nem hisszük, hogy az éhes embereket bárkinek joga van megszólni azért, mert ide jutott. Tudjuk a mai Magyarországon az áldozat hibáztatásának kultusza van. Talán majd egyszer, ez is változik. De addig még sok víz lefolyik a Dunán.

A töltött káposztára várók között legtöbben kisnyugdíjasok voltak

A rekordmagas infláció talán őket érintette a legjobban, életük -amely eddig sem volt könnyű- még nehezebbé vált. Öreg napjaikra oda jutottak, hogy hó végére elfogy a kevés, összekuporgatott pénzük, idős korukra a társadalom számkivetettjeivé váltak. A nyugdíjuk vásárlóértéke radikálisan csökkent, többségük sokkal rosszabbul él, mint 2010-előtt.

Egy dolgos élet van mögöttük, most egyik napról, a másikra élnek. Nem tudjuk, miért jutottak ide, de ahogyan állnak a sorban, benne van a kis életük minden búja, keserve. Sokan kérték,ne készüljön róluk fotó, szégyellték, hogy életük delére ide jutottak. Vajon tényleg nekik kell magukat szégyelleni kilátástalan élethelyzetüket?

Karácsony – úgy mondják–a szeretet ünnepe

De vajon miért csak pár napig tart ez a „szeretet”? Miért nem működik a szociális ellátórendszer, miért bűn napjaink Magyarországán „csórónak” lenni? A 21.században, Európa szívében nem lehet azt biztosítani, hogy a nélkülözők-felnőttek és gyermekek– az év minden napján ellátást kapjanak? A hosszú téli szünet alatt vajon hány iskoláskorú gyermek nem jut rendszeresen ételhez. Még csak becsülni sem merjük a számukat. A nyomorban élő családok vajon miért élnek kirekesztve hazánkban, miért gondolják másodlagos állampolgárnak magukat? Lehet, jogosan érzik, hogy saját kormányuk tehernek érzi őket? Miért nem őket akarja megvédeni a regnáló hatalom? A közel 13 év alatt csak a kék plakátokra elköltött milliárdokból vajon hány gyermek lakhatna jól? Miért az óriás plakátokról kell megtudnunk, hogy milyen jól élünk?

A karácsony másnapi debreceni ételosztás szikár tényei:

kiosztottunk

  • 150 adag töltött káposztát,
  • több kilogramm szaloncukrot,
  • 40 kilogramm kenyeret,
  • 150 csomag karácsonyi süteményt,
  • közel 80 kilogramm almát
  • és sok-sok édességet és péksütemény.

Az ünnepi ebéd költségeit egyrészt saját zsebből, másrészt magánemberek adományaiból fizettük. Örömünkre, nagyon sokan járultak hozzá pár ezer forinttal az ételosztáshoz. Köszönjük a pékségeknek a rendszeres adományokat. Hálásak vagyunk a Pro Filii Alapítványnak a segítségéért. Tisztelettel köszönjük minden felebarátunknak a támogatását, jó célra használtuk fel az egyesület számlájára befizetett összeget.

A legközelebbi ételosztásra már 2023-ban kerül sor

Január 29 -én várjuk meleg ebéddel a debreceni rászorulókat a Petőfi téren.

Az ország vezetőinek a figyelmébe ajánljuk Ady Endrének 120 évvel ezelőtt írt sorait:

„Az ingyen kenyér legfőbb morálja aztán mégiscsak az, hogy sokáig nem lehet ám ingyen kenyérrel tolni, halasztani egy nagy problémát.
Főként pedig nem járja, hogy a hatalmas állam, mely megadóztatja még az álmainkat is – ezt is egészen a társadalomra tolja.
Tessék a hatalmas államnak gondoskodni mindenki számára jogról és kenyérről.”

/Ady Endre: Az ingyen kenyér morálja; Nagyváradi Napló 1902. december 21./

Kapcsolódó

Szerző